Nem mindennapi jelenség a Tarna-vidéken 2022.04.01. 09:45

Vándorsólyom költés gallyfészekben – avagy milyen eredményt hozhat a megszokottól eltérő viselkedés?

A Föld leggyorsabb állataként ismert ragadozó madár, amely hazánkból a ’60-as években jellemző széleskörű DDT használat miatt sajnálatosan kipusztult, a ’90-es évektől kezdte visszafoglalni korábbi élőhelyeit a hegyvidéki erdős területeken. Fészkelőhelyül leggyakrabban Magyarországon is nagy felületű, jó kilátással bíró, déli kitettségű sziklafalakat választ, vagy ritkábban azokra emlékeztető, emberi tevékenység nyomán keletkezett helyekkel, pl. felhagyott kőbányákkal, elhagyott iparterületeken lévő épületekkel is beéri. Külföldön az is előfordul, hogy településeken belül foglalja el magas épületek kőpárkányait. Fészeképítéssel nem nagyon bíbelődik; meglehetősen minimalista módon; a sziklapárkány törmelékébe kapart mélyedésbe rakja le jellemzően 3-4 tojását.

Vándorsólyom gallyfészekben Fotó: Illyés Evelin

Magyarországon eddig csak néhány esetben tapasztalták, hogy elfoglalta más ragadozó madarak, pl. ölyvek, illetve hollók korábbi években épített gallyfészkét. Ilyenkor sem válik azonban a tartós otthonteremtés megszállottjává: mivel a fészket nem tatarozza, az általában egy-két szezon alatt használhatatlanná válik, a gallyfészkelések valószínűleg ezért is ritkák.

A Tarnavidéki Tájvédelmi Körzetben idén tavasszal gallyfészket foglaló vándorsólymok február közepén hallattak először magukról – szó szerint –, jellegzetes udvarló hangjukkal árulták el jelenlétüket. Mivel az adott erdőtömb közelében a fent leírt jellemzőkkel bíró sziklafal semmiképp nem található, a távolabbiak viszont már „törzslakos” sólyompárok által foglaltak, hétről hétre nagy érdeklődéssel vártam a fejleményeket. Úgy tűnik, végül feltalálták magukat, és a számukra szuboptimális környezetben is megkezdték a fészkelést. Remélhetőleg a táplálékot – főként az erdők fölötti „légteret” használó énekesmadarakat, galambféléket –, bőven kínáló vadászterületen sikeresen kirepítik majd fiókáikat.

Március végén a védett természeti területen beköszönt az erdőgazdálkodási értelemben vett vegetációs idő. Így a nagy zajjal, sok emberi mozgással járó erdészeti tevékenység az erdők belseje helyett inkább már csak a feltáró utakra koncentrálódik. A tájvédelmi körzet másik fő zajforrásai, a terepmotorosok is, a sűrű erdők helyett inkább az erdei utakon és a meredek, sziklás hegyoldalakban hódolnak illegális természetpusztító szenvedélyüknek. Amíg ezzel, „csupán” az „erdei sólymok” sziklán lakó társait háborgatják, talán remélhető, hogy legalább a költésnek e ritka módját választó pár fiókanevelését emberi zavarás nem veszélyezteti majd.

Fotó: Illyés Evelin

(A fentebb mellékelt fotók a madarak zavarásának elkerülésére, nagy távolságból, spektív lencséjén keresztül készültek.)

Felhasznált irodalom: Bagyura J., Haraszthy L. : „Magyarország ragadozó madarai és baglyai”

Vándorsólyom Fotó: Szitta Tamás