Nagyító alatt a 2020-as év fajai – 1. rész 2020.04.16. 14:50

Sorozatunk a mikrovilágba kalauzolja az olvasót, feltárva az apró részletekben rejlő érdekességeket, hogy jobban megismerhessük és megérthessük az egészt. Elsőként az év vadvirágát, a májvirágot mutatjuk be – rendhagyó nézőpontból

A dolgok közepéből

„Mert végre is mi az ember a természetben? Semmi a végtelenséghez, minden a semmihez viszonyítva, közép a semmi és a minden között. Végtelen messze van tőle, hogy felfogja a szélsőségeket, a dolgok végcélja és lételve leküzdhetetlenül rejtve van számára egy áthatolhatatlan titokban. (...) Mi egyebet tehet hát azon kívül, hogy megsejt valami látszatot a dolgok közepéből?”

(Blaise Pascal: Gondolatok – részlet a 72. töredékből)

Rendszertanilag a májvirág a boglárkafélék családjába tartozik. Ez a csoport igen változatos megjelenésű fajokat foglal magába, tagjai általában lágyszárú növények. A család egyik jellegzetessége a sugaras szimmetriát mutató virág, ami nagyon jól megfigyelhető a májvirág esetében is.

Balra: A virág alatt csészelevélre hasonló, finoman szőrözött gallérlevelek láthatók. Jobbra: A májvirág sugaras szimmetriát mutat. A szirmok száma változó, sok a porzó. (Fotók: Bócsó Anita)

Mi a furcsa ezen a virágon? (Fotó: Bócsó Anita)

A család egy másik tagja, a szintén kora tavasszal nyíló galambvirág a májvirággal azonos élőhelyen fordul elő. Az avatott szem számára már első pillantásra kiderül, hogy egy boglárkaféle növényről van szó.

Középhegységeink üde gyertyános erdeiben gyakran találkozhatunk a galambvirággal. (Fotó: Bócsó Anita)

Színek és kémia

A természetben megjelenő káprázatos színek változatos eredettel rendelkeznek. Többnyire valamilyen színanyag, pigment „hozza létre” a színt, azonban léteznek ún. szerkezeti (strukturális, fizikai) színek is, ahol a színhatást nem a fehér fényből elnyelt hullámtartomány határozza meg, hanem az anyag szerkezetéből fakadó eltérő mértékű fényvisszaverődés. Utóbbi jelenségre jó példa a bogarak fekete színű, fémes csillogású, kék, lila, zöld vagy arany színekben játszó páncélja.

A májvirág kékes-lilás színéért a növényvilágban széles körűen elterjedt vegyületcsoport, az antociánok a felelősek. Ezekre a színanyagokra jellemző, hogy vízben oldódnak, és kémhatástól függően változtatják a színüket. A leveleken, virágokon, valamint a gyümölcsökön megfigyelhető piros, vöröses, kék és lila színeket mind-mind antocián pigmentek hozzák létre.

A májvirágról a határozókönyvek többsége megjegyzi, hogy a leggyakoribb kék, illetve ibolyáskék változat mellett rózsaszínes vagy fehér példányok is előfordulnak. Az antociánok pH-érzékenysége miatt először arra gyanakodhatnánk, hogy a talaj kémhatása okozza bizonyos egyedeknél az eltérő színezetet. Le kell szögeznünk azonban, hogy a májvirág inkább mészkedvelő növényfaj, savanyú talajú élőhelyeken (pl. vulkanikus alapkőzeten kialakult erdőtalajokon) nem fordul elő. A rendhagyó színek mögött tehát más kémiai folyamatot kell keresnünk.

Mint említettük, az antociánok által létrehozott színek skálája igen széles. A májvirág kék, ibolyáskék színét 2 antocián együttes jelenléte hozza létre. Amennyiben a vöröses színanyagot adó cianidin és a kékes színt adó delfinidin is jelen van a növényben, a virág szirmát ibolyakéknek fogjuk látni. Ha a delfinidin hiányzik, erőteljes vöröses-lila árnyalat fog megjelenni. A fehér virágú egyedek egyfajta albínónak tekinthetők, amelyekből teljesen hiányoznak az antociánok.

A májvirágra jellemző „hagyományos” kékeslila szín. (Fotó: Bócsó Anita)

Ez a virág inkább már lilának mondható... (Fotó: Bócsó Anita)

A májvirág japán változatánál gyakori a fehér és rózsaszínes virág is. Kép forrása: Wikimedia Commons

De miért fontos ez?

Régóta ismert tény, hogy a virágok megjelenése, élénk színe a beporzó rovarok figyelmének felkeltésére szolgál. A májvirág ugyan nem termel nektárt, de a kora tavaszi erdő egyhangú, barna avarszőnyegéből éppen csak kikandikáló virága így is magára vonja a zengőlegyek, pöszörlegyek, magányos méhek figyelmét. Egy ilyen feltűnő színű virág azonban más értelemben is táplálékforrássá válhat a rovarok szemében.

A megrágott szirmok arról tanúskodnak, hogy a sziromlevelekben tárolt flavonoidok (közéjük tartoznak az antociánok) sem nyújtanak minden esetben hathatós védelmet... (Fotó: Bócsó Anita)

A virágot ért károsodások kedvezőtlenül befolyásolják a magtermelést, és ezzel együtt a szaporodás sikerességét is. A májvirág japán változatán (Hepatica nobilis var. japonica) végzett kutatások azt mutatták, hogy a „hagyományos”, kékes-lilás egyedeket károsították legkevésbé a herbivor (növényevő) rovarok. A fehér színű példányok viszont feltűnően gyakran estek áldozatul a különböző bogarak mohó érdeklődésének... Úgy tűnik tehát, hogy az albínó egyedek a májvirágok között is hátrányban vannak hagyományos színű fajtársaikhoz képest. Mivel azonban az említett rovarok beporzóként is funkcionálnak, károkozásuk negatív következményeit valamiképpen ellensúlyozta a virágok megtermékenyítésében nyújtott szolgálatuk.

A különleges színű virágok mindemellett a kiskert tulajdonosok fokozott érdeklődésére is számot tarthatnak, ami szintén veszélybe sodorhatja az állományokat. A májvirág Magyarországon 1988 óta törvényi védelmet élvez. Viszonylagos ritkasága miatt az illegális gyűjtés nem veszélyezteti annyira, mint kora tavaszi „sorstársait”, a hóvirágot és a kankalinokat. Tekintsük ezeket a virágokat olyan kincsnek, amelyek eredeti élőhelyükön, a természetben mutatnak a legszebben. Ha örömet akarunk szerezni másnak is a látványukkal, csak fénykép formájában vigyük haza őket!

Közelkép az erdő talajáról

A természetfotósok körében gyakran hangoztatott mondás, hogy minden élőlényt a maga szintjén kell fényképezni. Az alacsony, mindössze 10-15 cm-re növő májvirághoz lehajolva teljesen más nézőpontból tárul fel előttünk a világ, azaz az erdei életközösség.

Az egybefüggő „avartengerből” szinte alig emelkednek ki a virágok. (Fotó: Bócsó Anita)

A májvirág az ún. geofiton növények közé tartozik, azaz olyan évelő növény, amely kora tavasszal, lombfakadás előtt virágzik, amikor nagy mennyiségű fény éri az erdő talaját. Később, a tavasz derekán a fák frissen kibomlott levelei már jelentős mértékben árnyalják az alsóbb szinteket, ami a fényigényesebb cserje- és lágyszárú fajok számára kedvezőtlen körülményeket teremt. A geofiton növények többnyire csak a virágzást követően hoznak leveleket, addig a hagymában / gumóban tárolt tartalékaikat használják fel. A téli időszakot a talajban vészelik át, a májvirág például a gyöktörzsében elraktározott tápanyagnak köszönhetően tud tavasszal az első növények között „ébredni”.

A májvirágot tetőtől talpig sűrű szőrzet borítja, amely kiváló védelmet biztosít a növény számára a hideg ellen. (Fotók: Bócsó Anita)

A májvirág kitelelő levelei gyakran „viharvertek”, az előző vegetációs év „sebhelyeit” viselik magukon. Bár a növény enyhén mérgező, ez nem riasztja el a friss zöldre áhítozó „rágcsálókat”. (Fotó: Bócsó Anita)

Frissen hajtott májvirág-levelek. A virágoknak már híre-hamva sincs. (Fotó: Szederjesi Tímea)

Akik szorgosan terjesztik

A májvirág szaporodásában nagy szerepet játszanak a rovarok, amelyek nem csupán a beporzást végzik el, hanem jelentős részt vállalnak a magok terjesztésében is.

Rovarlátogatók a Hepatica nobilis var. japonica virágain. A képen látható fajok inkább a beporzásban segítenek. (Forrás: Shinichiro Kameoka et al., 2019 )

Sok más kora tavaszi virághoz (hóvirág, keltikék stb.) hasonlóan a májvirág is hangyákra bízza magvainak terjesztését. A magvakat körülvevő, magas olaj- és fehérjetartalmú burok ugyanis igazi csemegét jelent a téli álomból éppen csak felébredt, és a lárvanevelést megkezdő hangyák számára.

Májvirág magkezdemények. Az aszmagok érésére még egy kicsit várni kell. (Fotó: Bócsó Anita)

A bolyban a hangyák elfogyasztják a mag tápanyagban dús külső burkát, a „hangyakalácsot” (elaioszóma), a számukra értéktelen részt pedig kiviszik a „szemétdombra”, vagy esetenként a boly belsejében hagyják, ahol később kicsírázik. Ez a „szolgáltatás” a hangyák és a májvirág számára egyaránt előnyös, és jól bemutatja a természet tagjainak kölcsönös egymásra utaltságát. Ebben a virágzó kapcsolatban egyedül a hangyák mozgáskörzete (ami néhány négyzetméterre terjed ki) korlátozza az együttműködés és a magterjedés térbeli lehetőségeit. A hangyák jelenléte az erdőben nem csupán a májvirág fennmaradása szempontjából fontos, sokrétű és pótolhatatlan szerepet töltenek be az erdei életközösségben.

A hangyák az erdei életközösség fontos tagjai. A képen nagyméretű Formica boly látható, egy mátrai tölggyel elegyes fenyvesben. (Fotó: Nagy Gyula; Forrás: Az erdőgazdálkodás hatása az erdők biológiai sokféleségére. DINPI tanulmánykötet, 2016)

Látható, hogy a hatékony fajmegőrzés nem merülhet ki csupán a törvény által biztosított betű szerinti védelemben, tiltásokban. Olyan átfogó természetvédelmi szemléletre van szükség, amely az élő rendszerek megóvását, zavartalan működését hivatott biztosítani.

Májvirág a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság területén

Az egyébként dunántúli elterjedéssel rendelkező májvirágnak az Északi-középhegység néhány pontjáról is ismerjük előfordulását. Ezek a lelőhelyek a tágabb értelemben vett Karancs-vidékhez tartoznak, vagyis Nógrád megye északi, határ menti tájain találhatók. Az állomány legnagyobb része védett területeken kívül él. Ez a tény a májvirág fennmaradása szempontjából különös súllyal bír, és jól mutatja az erdőgazdálkodók felelősségét a védett fajok megőrzésében.

A „klasszikus” (és egyben drasztikus) erdészeti beavatkozások kedvezőtlenül érintik a folyamatos erdőborítást igénylő fajokat. (Fotó: Papp Ferenc)

Könnyen belátható, hogy a vágásos üzemmódban kezelt erdők esetében a beavatkozások tulajdonképpen az élőhelyet magát (vagyis az erdő, mint életközösség létét) sodorják veszélybe.

Kistájak Nógrád megye északi részén. A hivatalos tájföldrajzi beosztás szerint a májvirág-élőhelyek többsége a Litke-Etesi-dombsághoz tartozik. (Készült Magyarország 1:1.000.000 léptékű földrajzi tájbeosztásának térinformatikai alapállományának felhasználásával, Forrás:wwww.novenyzetiterkep.hu)

A Litke-Etesi-dombságban jellemzően cseres-tölgyes erdőket találunk, az üde gyertyános-tölgyesek és szubmontán bükkösök csak kis kiterjedésben fordulnak elő a régióban. A májvirág élőhelyéül szolgáló gyertyános-tölgyes erdők erdészeti szempontból is fontosak és gazdasági jelentőséggel rendelkeznek. Az évtizedes hasznosítás miatt ma már csak elvétve találunk eredeti, természetes (vagy ahhoz közeli) állapotban fennmaradt állományokat. Ennek megfelelően a májvirág élőhelyein többnyire leromlott állapotú, a korábbi fahasználatok nyomait magán hordozó erdőkép tárul a szemünk elé.

Gyertyános-tölgyes a Litke-Etesi-dombságban, a májvirág egyik élőhelyén. (Fotó: Bócsó Anita)

Ezek az erdők gyakran akácossal határosak, ami további veszélyforrást jelent az őshonos faállományra és a hozzá kapcsolódó életközösségre. A gyorsan növő, erőteljes terjedésre képes akác megjelenése a gyertyános-tölgyes erdőkben természetvédelmi szempontból igen kedvezőtlen. A legnagyobb májvirág-élőhelyen az állomány egy része (amely egy akácossal határos erdőrészlet szélén található) már akácfák „árnyékában” bontogatja szirmait.

A szomszédos erdőrészletből benyomuló akác a májvirág élőhelyét is fenyegeti... (Fotó: Bócsó Anita)

Gazdasági erdeink többségében – sajnálatos módon – ritkán lehet igazán idős faegyedekkel találkozni. Ez alól a térség erdői sem jelentenek kivételt. A természetközeli erdőkben jellemző változatos fafaj- és korösszetételnek legtöbbször nyoma sincs. Legfeljebb egy-egy „ottfelejtett” famatuzsálem emlékeztet arra, hogy az öreg, korhadó fák is részei az életközösségnek.

Idős hársfa tövében megbújó májvirág. (Fotó: Bócsó Anita)

Nógrád megyében összesen 7 lelőhelyen tudunk a májvirág előfordulásáról. Ezek többsége igen kis egyedszámú, 10 tő körüli állományt rejt, ami a gyakorlatban (ökológus szemmel nézve) azt jelenti, hogy hosszú távon nem sok esélyük van a fennmaradásra. Az alacsony egyedszám mellett a térbeli elszigeteltség is problémát jelent. Több esetben tapasztalható, hogy az ilyen kis állományok egy-egy megmaradt gyertyános-tölgyes foltban „vegetálnak”, azaz egy erősen beszűkült élőhelyen, olykor nem is igazán optimális körülmények között igyekeznek túlélni.

Kis létszámú, elszigetelt állományok... sötét jövő? (Fotó: Bócsó Anita)

A legnagyobb, kb. 600 tövet számláló állományt egyelőre nem fenyegeti az eltűnés, ám amint azt láthattuk, az erdőhasználat módja a jövőben még ezt az erős populációt is veszélybe sodorhatja. Elmondhatjuk tehát, hogy a Dunától keletre élő májvirág-állományok fennmaradása végső soron azon múlik, hogy milyen szemlélettel gazdálkodunk erdeinkben.

Bócsó Anita
Bócsó Anita
környezeti nevelő

Kapcsolódó

2022/1. - 3. Fieldwork in the national park

2022/1. - 3. Fieldwork in the national park

2022.08.23. 15:27

Bastardindigo Sträucher und eine Tonne Fledermauskot

[21.03.2022-26.03.2022]

Es gab bereits und wird noch viele Tage geben, an denen wir im Büro sitzen und Recherche Arbeit zu unterschiedlichen Themen leisten, Zusammenfassungen und Übersichten erstellen oder auch mal Buchausschnitte einscannen. Jedoch wollen wir unsere Blogeinträge besonders den Aktivitäten draußen widmen.

Somit waren wir in der letzten Woche unter anderem in der Nähe von Tiszabábolna. Hier mussten Bastardindigo Sträucher (Amorpha fruticosa) in einem sumpfigen Gebiet abgesägt, zum Rand des Sumpfgebietes und von dort über eine Grasfläche zu einer Häckselmaschine transportiert werden. Bei diesen Sträuchern handelt es sich auch dieses Mal um eine invasive Art. Diese kommt aus China und verbreitet sich aggressiv und sehr schnell. Somit verschlechtert sich die Qualität des Ökosystems und einheimische Pflanzen werden verdrängt.

An einem anderen Tag waren wir in der reformierten Kirche von Bánhorváti um diese von Fledermauskot zu befreien. Im Gebälk der Kirche leben circa dreihundert Fledermäuse, unter anderem kleine Hufeisennasen und große Mausohren. Da der Nationalpark sich dafür einsetzt, dass diese Tiere weiterhin den Lebensraum in der Kirche nutzen können, sind sie auch für die Beseitigung des Kots zuständig. Es sind verschiedene Gebäude, wo dies gemacht werden muss und findet so ungefähr in einem drei Jahres Abstand statt. In dieser Zeit hat sich ca. eine Tonne an Kot gesammelt, die wir in Säcke schippten und die steilen Treppen vom Dachboden heruntertragen mussten. Nach mehreren Stunden harter Arbeit und ca. 80 Säcken mit Kot waren wir endlich fertig und ziemlich erschöpft.

Am Samstag war ein normaler Arbeitstag, da dieser freie Tag auf den 14. März verlegt wurde, um ein verlängertes Wochenende zu ermöglichen. Diesen verbrachten wir erneut mit dem Sammeln von Müll.

Tovább olvasom
2022/1. - 7. Visitors from Kiskunság National Park

2022/1. - 7. Visitors from Kiskunság National Park

2022.08.23. 15:48

Besucher aus dem Kiskunság Nationalpark

[13.06.2022-19.06.2022]

Am Montag, den 13. Juni kamen Lara und Jakob dann mit nach Eger, um ein bisschen was vom Bükk Nationalpark zu sehen. Am ersten Tag bestiegen wir einen kleinen Aussichtspunkt in Szarvaskő und besichtigten das Western Gate Besucherzentrum.

Dienstag unternahmen wir eine kleine Wanderung direkt vom Direktorat aus und am Mittwoch zum Tar-kő Aussichtspunkt. Auch für Marie und mich war dies einer der beeindruckendsten Orte, die wir im Bükk gesehen haben. Danach besichtigten wir gemeinsam mit einem Ranger das Plateau und er erklärte uns einiges über die vorkommenden Pflanzen und einen Schmetterling, der weltweit nur in einem sehr kleinen Umkreis auf dem Plateau zu finden ist. Anschließend fuhren wir zu einem sogenannten „Virgin Forest“, einem Wald, der weder von der Forstwirtschaft genutzt werden darf noch von Wanderern betreten. Somit soll der Wald sich ohne jeglichen Einfluss des Menschen entwickeln.

Am Donnerstag fand eine Art Evaluation des Observatoriums und umliegender Attraktionen statt. Wir halfen bei der Vor- und Nachbereitung und nahmen an den Führungen teil.

Am letzten Tag des Austausches besichtigten wir in Lillafüred die Szent István-Höhle und die Annahöhle. Bei der Szent István-Höhle handelt es sich um eine Tropfsteinhöhle, in der ein bestimmtes Klima herrscht, welches besonders gut für die Gesundheit sein soll. Deshalb ist ein bestimmter Bereich der Höhle für Touristen gesperrt. Hier haben Leute mit verschiedenen Krankheiten die Möglichkeit sich, mit Schlafsack oder Decke, für ca. drei Stunden täglich hinzulegen, um die Heilungsprozesse im Körper zu unterstützen.

Nach diesen zwei gemeinsamen Wochen war der Austausch vorbei. In der Zeit konnten wir alle einiges über sowohl den anderen als auch den eigenen Nationalpark lernen.

Tovább olvasom