Napjainkban a legeltetés időszaka egyre inkább kitolódik a melegedő éghajlat következtében, így egyre fontosabb, hogy a gazdálkodók is megfelelően tájékozottak legyenek a témával kapcsolatban. A téli legeltetést kellő körültekintéssel és odafigyeléssel lehet csak végezni, viszont ha minden követelmény teljesül, nemcsak a gyep, hanem a gazda és az állat is jól jár.
A LIFE IP GRASSLAND-HU projekt (LIFE17 IPE/HU/000018) célja a hazai gyepes élőhelyek és az ezekhez kötődő fajok természetvédelmi helyzetének javítása és hosszú távú megőrzése. A projekt részeként a résztvevő partnerek széles körű ismeretterjesztési tevékenységeket is folytatnak. Ennek okán igazgatóságunk a gyepterületek kezelésének egyes témáit – ideértve a gyepek kezelését, valamint a gyepek fontosabb veszélyeztető tényezőinek a bemutatását és az egyes gyepekhez köthető fajok védelmének aktualitásait is – egy honlaphír sorozatban kívánja ismertetni. Jelen írásban a cikksorozat következő részeként, a téli legeltetésről szeretnénk bővebben információt átadni.
Fontos tudni, hogy a védett természeti területeken történő legeltetés egész évben engedélyköteles. A Natura 2000 területeken pedig, a téli legeltetéshez a 269/2007. (X. 18.) Korm. rendelet 4. § (4) bekezdése alapján a területileg illetékes megyei kormányhivatalhoz tartozó, természetvédelmi hatóság előzetes, írásbeli engedélye szükséges. Téli legeltetésnek az október 31. és április 23. közötti legeltetés minősül. Fontos, hogy a kérelem benyújtása után, a tevékenység csak az engedélyezési eljárás lefolytatásaként meghozott engedély határozat jogerőre emelkedése után kezdhető meg, a benne foglaltak betartása mellett! A jogszabály helyes alkalmazásához elengedhetetlen ismerni, hogy a tervezett tevékenységgel érintett gyepterület országos jelentőségű védett természeti terület, Natura 2000 terület része, vagy mindkettő. Ezek az információk megtalálhatóak az ingatlan tulajdoni lapján, az „I. RÉSZ”-ben a jogi jellegek felsorolásában. Valamint segítséget nyújt még az OKIR honlapján található térképi adatbázis is. A kérelem benyújtásával kapcsolatos további részletes információk ITT találhatóak.
A gyepterületek hasznosítása során fontos, hogy mindennemű tevékenységet a gyepterület károsítása nélkül, élővilágának legkisebb zavarásával, körültekintően és hulladékmentesen végezzünk. Fotó: Kozma Attila
Napjainkban az éghajlatváltozás eredményeképp, a korábban rendszerint április végétől szeptember végéig tartó legeltetési időszak egyre inkább kitolódik a téli időszakra. Emellett az is megfigyelhető a klímaváltozás következtében – különösen a síkvidéki gyepek esetében – hogy a nyári legeltetési időszak, a gyepek korai kiégése miatt, lerövidül. Éppen ezért már egyáltalán nem ritka, hogy vannak gazdák, akik novemberben, decemberben, vagy akár januárban is kihajtják állataikat a gyepekre. Azonban fontos odafigyelni arra, hogy ne legyenek kint az állatok egész évben a legelőn, még abban az esetben sem, ha az időjárás ezt lehetővé tenné. Ugyanis a növényzetnek mindenképpen szüksége van a regenerálódásra. Az utóbbi időben egyre gyakoribb, hogy sokan azokat a területeket legeltetik a téli időszakban, amelyeket az év más időszakában nem kezelnek. Természetvédelmi szempontból ez előnyös, hiszen megtisztul a gyep az avas fűtől, a gazdák számára pedig fontos, hogy év közben ennyivel is kevesebb takarmányt kell bekészíteniük télre. A kaszálás után az őszi, vagy akár a kora téli időszakban a sarjú legeltetése is kedvező lehet, ugyanis az állatok tiprása, rágása ellensúlyozza a gépi kaszálás homogenizáló hatását.A legelő állatok trágyája pedig fontos a gyepek tápanyag-utánpótlása szempontjából.
A téli legeltetés esetében érdemes szót ejteni a túllegeltetésről is, ugyanis túllegeltetést nemcsak túl sok legelő állat okozhat, hanem a legeltetési periódusok figyelmen kívül hagyása is. Ha túl korán kezdenek legeltetni, vagy túl sokáig hagyják kint az állatokat, vagy rosszabb esetben egész évben ott tartják, akkor ezek mind-mind hozzájárulnak azokhoz a folyamatokhoz, amelyek károsak és veszélyesek a gyepek fenntarthatóságára. Emellett a túllegeltetés a rajta tartott állatállománynak sem kedvez, mert megfelelő mennyiségű táplálék hiányában, kondícióromláshoz vezet. Így a gazdálkodónak saját érdeke is, hogy megfelelő legeltetési sűrűségben, megfelelő pihentetési időszakok betartásával hasznosítsa a területét. A legeltetési periódus hagyományosan tavasz közepétől, ősz közepéig tartott, Szent György naptól (április 24.) Szent Mihály napig (szeptember 29.). Így a gyepet télen pihentették, hogy az regenerálódni tudjon, és jó minőségű maradjon a legelő. Nyilván voltak eltérések, hiszen különböző klímaövekben, vagy magassági övekben többet vagy kevesebbet bír el a vegetáció. De ez az időintervallum mai napig irányadó lehet.
Kárpáti borzderes gulya behajtás előtt. Fotó: Kozma Attila
A téli legeltetés, főleg a nedves talajokon nagymértékű gyepkárosodást okozhat, a rajta járatott jószágok taposásából adódóan. Ennek következtében egyrészt a gyepek így nem tudnak regenerálódni, ezért állateltartó képességük és tápanyagtartalmuk is romlik. Másrészt, jelentős negatív következményt jelent a hegy- és dombvidéki területeken a talajerózió. Ennek során a talaj anyaga lemosódik, csökken a tápanyag- és humusztartalma, romlik a talajszerkezet, ezáltal jelentősen csökken a talaj termőképessége. Hosszú távon gyakorlatilag a talaj felső termőrétege elveszik. Ez aztán visszahat a terület növénytársulásaira is. Mivel a taposás hatására a gyep felszakadozik, növényborítás nélküli foltok alakulnak ki, így gyorsabban gyomosodik és nagyobb eséllyel telepednek meg rajta az inváziós növényfajok is. Az özönnövények ezt követően nagyon gyorsan képesek területet foglalni maguknak. Az inváziós fajok súlyos és egyre növekvő veszélyt jelentenek a biológiai sokféleségre, mert az új, számukra idegen élőhelyekre bekerülve túlsúlyba kerülhetnek a természetes növényvilághoz képest, károkat okozva ezzel az adott terület növény társulásában. Éppen ezért kell megelőzésképpen a felázott talajú területeket kímélni.
Mindemellett fontos szem előtt tartani, hogy bár a téli legeltetéssel takarmányt lehet megtakarítani, viszont a jószágok szempontjából is jóval több figyelmet és munkát igényel, mint a nyári legeltetés. Ilyenkor a környezet sokkal szeszélyesebb és hidegebb, így fokozottabban kell figyelni az állomány kondícióját, mivel ez az az időszak, amikor nem szabad romlania. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a télen legeltetett gyepek következő évi fűhozama csökkenhet a fokozottabb igénybevétel miatt.
Érdemes tudni, hogy a Natura 2000 területeken történő téli legeltetés engedélyezési eljárásába a kormányhivatal bevonja a helyismerettel rendelkező nemzeti park igazgatóságokat is. Ezzel kapcsolatos kérdésekben a területileg illetékes természetvédelmi őreink és a – nem olyan régen felállított – gyepvédelmi tanácsadó szolgálat munkatársai is rendelkezésre állnak, akiktől a gazdák a területükre jellemző természeti értékekről és az ott használható természetbarát gyepgazdálkodási módszerekről is naprakész információkat kaphatnak.
