
Így telt a VII. "Bikk Betyár" tábor 2026.07.02. 15:50
Június 22-26. között immár hetedik alkalommal rendeztük meg „Bikk Betyár” bentlakásos természetvédelmi táborunkat, mely a 12-19 éves korosztályt szólítja meg, és a kezdetektől fogva elsődleges célja, hogy a természetismeret, természetjárás mellett betekintést nyújtson az aktív természetvédelem feladataiba is.

Az első napon a malakológia világába kalauzolt bennünket Farkas Roland kollégánk, a Természetmegőrzési Osztály szakreferense. A szórakoztató előadás után a Kő-közi tanösvényen indultunk csigavadászatra, és ún. egyeléssel, valamint avarminták szedésével ismerkedtünk a helyi csigafaunával. A minták feldolgozása során kiderült, hogy van élet az éti csigán túl is, a hazai csigafajok zöme 1 cm-es méret alatt éli életét. A szabad szemmel észrevett rekorder címet ezúttal egy 0,7 mm-es hasas kétéltűcsigácska kapta. A délutánt a Felsőtárkányi-tó partján töltöttük, a Vidra Verdával Csákiné Dobos Laura környezeti nevelő érkezett hozzánk, együtt térképeztük fel a tó élővilágát.
Kedden minden a rovarokról szólt. Első nagyobb túránkon a Vár-hegyen keresztül tettünk egy körtúrát, közben megfigyeltük, hogyan változnak körülöttünk a növénytársulások: gyertyános-tölgyes, elhagyott bányaudvart újra elfoglaló nyaras-füzes, bükkös erdőrezervátum. Utunk során minden hatlábút megfigyeltünk, szerencsénkre a mutatós havasi cincér is szemünk elé került egy bükk holtfa törzsén. A természetiskola felé visszakanyarodva elidőztünk egy fajgazdag gyepen, ahol igyekeztünk a legtöbb rovarrend képviselőjét megtalálni. A késő délutáni pihenő után alkonyatkor visszatértünk az erdőbe, hogy a kis szentjánosbogarak fényeiben gyönyörködhessünk, a napot pedig az éjszakai lepkézés zárta. A fénycsapdára nagy mennyiségben berepülő, szebbnél szebb lepkéket és egyéb rovarokat Korompai Tamás zoológiai referens segített beazonosítani.
Szentiván napjára - tűzugrás helyett - vízmegőrző akciót szerveztünk Juhász Lilla természetvédelmi őr koordinálása mellett. A Felsőtárkányban található Tárkányi-patak medre az év nagyrészében száraz. A településtől északra torkollik bele az Oldal-völgyi patak, mely egy rövid szakaszon élettel tölti meg a kietlenséget. Ezen a szakaszon keresztbe fektetett ágak, valamint föld, avar és nagyobb méretű kövek beépítésével kisebb gátakat létesítettünk, lelassítva a víz áramlását, megemelve a patakok vízszintjét. A gátak építésénél fontos szempont volt, hogy ne zárjuk el teljesen a víz útját. A vízszint emelkedésével a két patak találkozásánál található mélyedés a szemünk láttára változott potenciális kisvizes élőhellyé. Bízunk benne, hogy a megfelelő szakmaisággal véghez vitt, kisléptékű vízmegőrző akciók egyre népszerűbbekké válnak, és hozzájárulnak a vízkezelésünkben szükségszerű szemléletváltáshoz. Ebben a témában készítettek délután figyelemfelhívó plakátokat a táborlakók. Zsidai Sára vezetésével vidám hangulatú körtáncokkal zártuk a napot.
Csütörtökön az egyre forróbbá váló időjárás elől a Bükk magasabb régióiba menekültünk. A januári transzbükki átkelést megismételve Nagyvisnyóról vágtunk neki a hegység észak-nyugati oldalának. Utunk nagyrészét Dr. Szabó Gábor, az ELTE Őskori és Elő-Ázsiai Régészeti Tanszék vezetőjének szakvezetésével tettük meg. Ő a vezetője annak a régészeti csoportnak, mely a Dédesi-várhegy és a Verepce-bérc környékén 140 hektárnyi területen elterülő, sáncok és árkok rendszere által egykor körülvett ősi, mára elpusztult települést kutatja. A gyerekekre is nagy hatással volt Gábor lelkes és lendületes előadása az itt lakók életéről, sorsáról, a feltárás körülményeiről, a talált eszközökből kinyerhető értékes információkról. Az őskori települést magunk mögött hagyva kapaszkodtunk fel a Bükk-fennsíkra, majd a csodálatos, védett és fokozottan védett növényritkaságokat felvonultató Nagymezőn sétáltunk tovább túránk végállomása felé.
Galéria
A tábort hagyományosan kvízzel és a héten készült fotók megtekintésével zártuk. Találkozunk 2027-ben is!















