Így telt a VII. "Bikk Betyár" tábor 2026.07.02. 15:50

Június 22-26. között immár hetedik alkalommal rendeztük meg „Bikk Betyár” bentlakásos természetvédelmi táborunkat, mely a 12-19 éves korosztályt szólítja meg, és a kezdetektől fogva elsődleges célja, hogy a természetismeret, természetjárás mellett betekintést nyújtson az aktív természetvédelem feladataiba is.

Az első napon a malakológia világába kalauzolt bennünket Farkas Roland kollégánk, a Természetmegőrzési Osztály szakreferense. A szórakoztató előadás után a Kő-közi tanösvényen indultunk csigavadászatra, és ún. egyeléssel, valamint avarminták szedésével ismerkedtünk a helyi csigafaunával. A minták feldolgozása során kiderült, hogy van élet az éti csigán túl is, a hazai csigafajok zöme 1 cm-es méret alatt éli életét. A szabad szemmel észrevett rekorder címet ezúttal egy 0,7 mm-es hasas kétéltűcsigácska kapta. A délutánt a Felsőtárkányi-tó partján töltöttük, a Vidra Verdával Csákiné Dobos Laura környezeti nevelő érkezett hozzánk, együtt térképeztük fel a tó élővilágát.

Kedden minden a rovarokról szólt. Első nagyobb túránkon a Vár-hegyen keresztül tettünk egy körtúrát, közben megfigyeltük, hogyan változnak körülöttünk a növénytársulások: gyertyános-tölgyes, elhagyott bányaudvart újra elfoglaló nyaras-füzes, bükkös erdőrezervátum. Utunk során minden hatlábút megfigyeltünk, szerencsénkre a mutatós havasi cincér is szemünk elé került egy bükk holtfa törzsén. A természetiskola felé visszakanyarodva elidőztünk egy fajgazdag gyepen, ahol igyekeztünk a legtöbb rovarrend képviselőjét megtalálni. A késő délutáni pihenő után alkonyatkor visszatértünk az erdőbe, hogy a kis szentjánosbogarak fényeiben gyönyörködhessünk, a napot pedig az éjszakai lepkézés zárta. A fénycsapdára nagy mennyiségben berepülő, szebbnél szebb lepkéket és egyéb rovarokat Korompai Tamás zoológiai referens segített beazonosítani.

Szentiván napjára - tűzugrás helyett - vízmegőrző akciót szerveztünk Juhász Lilla természetvédelmi őr koordinálása mellett. A Felsőtárkányban található Tárkányi-patak medre az év nagyrészében száraz. A településtől északra torkollik bele az Oldal-völgyi patak, mely egy rövid szakaszon élettel tölti meg a kietlenséget. Ezen a szakaszon keresztbe fektetett ágak, valamint föld, avar és nagyobb méretű kövek beépítésével kisebb gátakat létesítettünk, lelassítva a víz áramlását, megemelve a patakok vízszintjét. A gátak építésénél fontos szempont volt, hogy ne zárjuk el teljesen a víz útját. A vízszint emelkedésével a két patak találkozásánál található mélyedés a szemünk láttára változott potenciális kisvizes élőhellyé. Bízunk benne, hogy a megfelelő szakmaisággal véghez vitt, kisléptékű vízmegőrző akciók egyre népszerűbbekké válnak, és hozzájárulnak a vízkezelésünkben szükségszerű szemléletváltáshoz. Ebben a témában készítettek délután figyelemfelhívó plakátokat a táborlakók. Zsidai Sára vezetésével vidám hangulatú körtáncokkal zártuk a napot.

Csütörtökön az egyre forróbbá váló időjárás elől a Bükk magasabb régióiba menekültünk. A januári transzbükki átkelést megismételve Nagyvisnyóról vágtunk neki a hegység észak-nyugati oldalának. Utunk nagyrészét Dr. Szabó Gábor, az ELTE Őskori és Elő-Ázsiai Régészeti Tanszék vezetőjének szakvezetésével tettük meg. Ő a vezetője annak a régészeti csoportnak, mely a Dédesi-várhegy és a Verepce-bérc környékén 140 hektárnyi területen elterülő, sáncok és árkok rendszere által egykor körülvett ősi, mára elpusztult települést kutatja. A gyerekekre is nagy hatással volt Gábor lelkes és lendületes előadása az itt lakók életéről, sorsáról, a feltárás körülményeiről, a talált eszközökből kinyerhető értékes információkról. Az őskori települést magunk mögött hagyva kapaszkodtunk fel a Bükk-fennsíkra, majd a csodálatos, védett és fokozottan védett növényritkaságokat felvonultató Nagymezőn sétáltunk tovább túránk végállomása felé.


A tábort hagyományosan kvízzel és a héten készült fotók megtekintésével zártuk. Találkozunk 2027-ben is!

Szűcs  Erzsébet
Szűcs Erzsébet
oktatási referens

Kapcsolódó

4 Austausch mit dem Kiskunság Nationalpark / Exchange with the Kiskunság National Park

4 Austausch mit dem Kiskunság Nationalpark / Exchange with the Kiskunság National Park

2023.04.19. 14:18
Vom 23. bis zum 28. Oktober waren wir in dem Kiskunság Nationalpark, der Nationalpark wurde im Jahr 1975 gegründet und liegt zwischen Donau und Theiß in der Mitte von Ungarn. Die beiden Freiwilligen Paul und Tristan absolvieren hier ihren Freiwilligendienst, wie Marei und ich sind sie auch mit dem Kulturweit Programm in Ungarn. Damit wir die diversen Landschaftsformen in Ungarn etwas besser kennen und verstehen lernen können, haben wir uns, so wie die Freiwilligen vor uns für ein gemeinsames Austausch Projekt entschieden. Während sich das bewaldete Bükk Gebirge durch verschiedene Karstformationen und Kalksteinberge auszeichnet, sind im Kiskunság Nationalpark verschiedene Steppen, Salzwiesen und Weiden vorzufinden. Beide Nationalparks sind also sehr unterschiedlich und in ihrer Biodiversität einzigartig, weshalb der Austausch eine spannende Lernmöglichkeit darstellt.An dem meisten Tagen waren wir mit Csaber einem der Ranger des Kiskunság Nationalparks unterwegs, dieser hat uns viel über die Artenvielfalt in Nationalpark erklärt. Die Puszta steppe bieten ein Lebensraum für zahlreiche Pflanzen und Tiere, so hatten wir das Glück an einem Tag great bustards (Großtrappen) zu sehen. Diese gehören mit einem Gewicht von bis zu 16 kg zu den schwersten flugfähigen Vögeln der Welt. In den letzten zweihundert Jahren ging der Mitteleuropäische Bestand fast verloren, weshalb die Vögel heute besonders geschützt werden müssen. Weiterhin haben wir Common Hackberries (Amerikanischer Zürgelbaum) herausgerissen, diese aus Amerika importierte Pflanze stellt durch ihre rasante Verbreitung eine starke Gefährdung für die Artenvielfalt da. Die Lebensbedingungen im Nationalpark sind günstig für die Common Hackbeeries, so dass sie sich schnell weiterverbreiten können, weshalb ihr Bestand reguliert werden muss. Breitet sich eine invasive Pflanzenart zu weit aus und gefährdet die heimische Artenvielfalt, so wird eingegriffen. Würden sich die invasiven Pflanzen weiter ausbreiten und dann von einer Krankheit befallen werden, so wären direkt alle Pflanzen betroffen, aus diesem Grund soll die Artenvielfalt geschützt werden. Im Kiskunság Nationalpark durften aber auch viele andere spannende Erfahrungen machen, in der Waldhütte in welcher wir in der Woche unseres Aufenthalt gelebt haben, gab es keine Heizung, weshalb wir Holz gehakt haben um zu heißen, Trinkwasser gab aus Kanistern und zum Duschen haben wir ein Duschfeuer angemacht. Durch diese Erfahrung sind uns viele Privilegien noch einmal deutlich bewusster geworden und wir haben sie noch mehr zu schätzen gelernt. Die Erfahrungen im Kiskungság Nationalpark waren also auf ganz vielen verschiedenen Ebenen sehr bereichernd.
Tovább olvasom