Fedezd fel az Észak-Bükk ősi települését! 2020.05.06. 17:23

A Bükki Nemzeti Parkban az elmúlt néhány évben új tanösvények kialakítására került sor, melyeket bejárva a hegység ősi sáncvárait és környezetüket fedezhetjük fel.

Az egyik leglátványosabb útvonal ezek között a Verepce-tetőre vezető tanösvény Nagyvisnyó határában, ahol egyszerre élvezhetjük a természet szépségét és tudhatunk meg érdekességeket a kulturális múltról, a hegység földtani múltjáról és az élővilágról az útvonalon elhelyezett 12 tájékoztató tábla segítségével. A tanösvény bejárásával felfedezhetjük hazánk legnagyobb területű (140 hektár) őskori erődített telepét, de egy középkori várromot és szuper panorámapontokat is útba ejtünk.

Fotó: Kovács Bence

A 12 állomásos tanösvény útvonala körtúra jellegű, tehát a kiinduló- és végpontunk ugyanaz: Dédestapolcsány és Nagyvisnyó között a Bánvölgye Ifjúsági Tábor előtti terület, ahol buszmegálló is van, illetve az autót is ott tudjuk hagyni. A zöld bástya jelzésű, 11 kilométer hosszú útvonalat körülbelül 4-6 óra alatt járhatjuk végig attól függően, hogy mennyi időt szánunk nézelődésre, olvasásra.

Az első tájékoztató táblát megtalálva eldönthetjük, hogy melyik irányban szeretnénk kezdeni túránkat. A hivatalos – tájékoztató táblák számozása szerinti – útvonal rögtön kaptatóval kezdődik, 252 méteres tengerszint feletti magasságról emelkedünk 589 méterig, a Dédesi vár csúcsáig. Rögtön az első kaptatóra felérve egy irtásról gyakorlatilag egész túránk majdani útvonalát beláthatjuk, a Bán-völgy zárlatában pedig tiszteletet parancsolóan magasodik a Magas-Bükk a Bálvány 957 méteres csúcsával. A Bán-völgyétől a Verepce-nyeregig húzódó hullámzó vonulat többnyire agyagpalából és különböző korú (perm és triász) mészkövekből épül fel. A keményebb, meredek, felgyűrt falú mészkőcsúcsok kiváló védhetőséget biztosítottak, a jól formálható, vastag málladékkal fedett agyagos kőzetek pedig lehetővé tették teraszok, platók kialakítását, így nem meglepő, hogy a gerinc minden részén találhatunk ősi településekre utaló nyomokat.

Fotó: Kovács Bence

Az első ősi nyomokkal a tanösvény harmadik állomásánál, a Gedeon-vágásnál találkozhatunk. Itt egymás mellett több halomsír található. A rejtélyes, ezidáig feltáratlan halmok eredetét a szkítáknak tulajdonítják, akik a vaskorban népesítették be a területet. A halomsírokon kívül a szkíták a Vár-erdőnek nevezett helyet használták temetkezési helyként, melynek területéről gazdag vaskori leletanyag került elő. A halmok tetejére felmászva láthatjuk, hogy tetejük be van rogyva, ez sajnos a sírrablók általi bolygatásnak köszönhető.

Szép, változatos erdőben emelkedik utunk kitartóan, míg elágazáshoz nem érünk. A Dédesi-várhegyre egy kitérővel juthatunk fel egy meredeken emelkedő ösvényen. Ezt a kitérőt semmiképp nem szabad kihagyni! A vár egykori falának sáncára, a hegyoldal meredek letörésére felkapaszkodóknak mesés kilátás lesz a jutalmuk. Alattunk a Baróc-patak mély völgye vágódik be a mészkő és agyagpala hegyoldalak közé, helyenként vadregényes szurdokká keskenyülve. A zöld bundás hegyoldalak közül fehérlő mészkőszirtek bukkannak elő: alattunk a völgy túloldalán a Szőlő- és Pirító-kő szirtjei szakadnak a mélybe, velünk egyvonalban a hegygerincen pedig a Kisvár sziklacsúcsának félelmetes, függőleges fala magasodik, mögötte a Bükk-fennsík északi, meredek oldalával. Ha tiszta időt fogunk ki, észak felé akár a Kárpátok magasabb hegyvidékeinek látványában is gyönyörködhetünk.

Fotó: Kovács Bence

A szirtektől korláttal és lépcsősorral biztosított ösvény vezet fel az egykori középkori vár tetejére. A szirt tetejére valódi fellegvárként települt erőd egyik fő rendeltetése az Eger-Diósgyőr közötti középkori kereskedelmi gerincút védelme volt. Csekély maradványai közé néhány megmaradt falszakasz, egy épített ciszterna, illetve a vár csúcsplatóján található L alakú, 14. századi eredetű toronymaradvány tartozik. A Dédesi-várhegyek területén azonban már az Árpád-korban épültek várak (sőt, a vaskori erődített telepek területe is magába foglalta a szirteket). Dédest a 13. és 14. század fordulóján az Ákos nemzetség birtokolta, akik a Károly Róbert elleni küzdelemben alulmaradtak, majd a király elfoglalta Dédeskőt és átépíttette. A vár végső pusztulása a végvári harcok során következett be: az 1567-es ostromban a védők rájöttek, hogy a nagy török túlerővel szemben esélytelenek, így kiosontak és a bevonuló törökökre rárobbantották a várat. Hasszán pasa pedig ezután bosszúból, és a török kézbe került kereskedelmi útvonal védelme miatt a maradványokat is földig romboltatta. Kár, hiszen fénykorában az egyik legszebb fekvésű magyar vár lehetett.

Fotó: Kovács Bence

Visszatérve az elágazásba, a Kisvár csúcsa felé indulunk, melyet csak alulról csodálhatunk meg, hiszen fokozottan védett terület, a sziklacsúcs zegzugos oldalában, párkányain ragadozómadarak költenek, a sziklagyepein ritka növényfajok telepednek meg. Egyébként az egész Észak-Bükk élővilága nagyon gazdag, a szakemberek rendszeresen találnak nagyragadozókra (farkas, hiúz, vagy alkalmanként medve) utaló nyomokat, az északi fekvésű, hűvös szurdokvölgyekben pedig számos jégkori reliktumfaj, növényritkaság él. Egykor a Kisvár tetején is erődítmény állt, azonban a természet visszahódította magának a sziklacsúcsot, mely így valóságos védett sziget lett az élővilágnak.

Fotó: Kovács Bence

A Kisvár alatti nyeregből újból kis emelkedővel jutunk tovább, immár a Verepce-bérc előcsúcsára, a Vásárhely-parlagra, melynek neve valószínűleg onnan ered, hogy a lapos tisztás a hegy tetején remek hely volt a kereskedőknek, hogy árulják portékáikat. Oldalában egy rövid kitérővel a kék háromszög jelzésen a Vásárhely-kőre juthatunk, melynek szirtjéről a Bán-patak völgyére és Nagyvisnyóra látunk rá. A pihenés, fotózás után a Vár-pada felé folytatjuk utunkat, mely a tulajdonképpeni Verepce-vár bejárata. A vár neve egyes térképeken Verebce és Verebec néven is szerepel, a helyiek mind a három elnevezést használják, ebből adódhatnak az eltérések. Habár az erődítmény területére már a Dédesi-várhegyek alatt beléptünk, a déli része mégis elkülönül a többitől. A sáncokkal határolt meredek hegytető oldalaiban a völgyek felé mesterséges teraszok valóságos hálózatát alakították ki, ezek területén 1-1 ház állt. A Verepce-vár területéről nagy mennyiségű vas- és bronzkori leletanyag került elő. A vaskorban itt élt emberek a Bán-patak völgyében bányásztak gyepvasércet, melyből vasbucákat készítettek, ezek készítése az Árpád-kor végéig folytatódhatott. A vasbucákon kívül vaskori tokos balták is napvilágra kerültek. Furcsa belegondolni, hogy az évezredekkel ezelőtt itt élt kultúrák hogyan formálták a terepet, kiirtva az erdőt, majd kialakítva a mesterséges teraszok százait, kb. 1,5 millió köbméter földet megmozgatva kézi- és állati erővel.

Fotó: Kovács Bence

A 800 méter hosszú erődítmény végét a Verepce-tetőt az Ördögoldaltól elválasztó nyeregben, a Vaskapuban érjük el. Itt jól kivehető a meredek kettős sánc és árok védműve, melynek kialakítása ezen az oldalon volt a legfontosabb, hiszen egy lehetséges támadás során innen lehetett a legkönnyebben elérni az erődítést. A régészeti feltárások során valóban egy ütközet nyomaira bukkantak a kettős sáncnál: számos bronz nyílhegy és parittyalövedék került elő. Bár pontos adatok nincsenek a csatáról, a leletek alapján feltételezik, hogy két vaskori szkíta közösség közötti összecsapás nyomait találták meg.

A vaskapuból egy kőtörmelékes szép tölgyesben ereszkedünk a Verepce-lápa völgyébe, megkezdve az ereszkedést a Bán-patak völgyének irányába. A meredek ösvényen a mellékvölgy kis csermelyének vízfolyását követve elérjük a Bán-patakot, itt a tanösvény állomásán lévő esőbeállóban akár ki is pihenhetjük a megterhelő ereszkedés fáradalmait. A Bán-patak lombsátor által árnyékolt völgye szép, természetközeli állapotot mutat, változatos korösszetételű erdővel. Az ilyen erdők életében fontos szerepet tölt be a holtfa, mely rengeteg kisebb-nagyobb élőlénynek ad otthont. Közéjük tartozik rengeteg ízeltlábú faj, többek között holtfához kötődnek olyan fontos és védett bogaraink, mint a szarvasbogár, az orrszarvúbogár, vagy akár a havasi cincér. Ahol pedig sok a rovar, ott a madarak és a denevérek is rengeteg táplálékot találnak, másrészt az odvakban menedékre is lelhetnek. A mohák, páfrányok, de más növények is előszeretettel telepednek meg a kiváló táptartalmú talajt biztosító holtfa környékén. De számtalan pozitív hatása között kell megemlíteni azt is, hogy jelenléte kedvez az erdő mikroklímájának, illetve összességében a klímának is.

Fotó: Kovács Bence

A kavicsos medrű, csörgedező, tiszta vizű patakot követve jutunk egyre lejjebb a völgyben, érintve az egykori palabányát, ahol a 18. század végétől a 20. század elejéig bányásztak palát tetőfedésre. A völgyben, kényelmesen járható sétaúton jutunk vissza a kiindulópontunkig.

A tanösvény felkeresése az év minden hónapjában érdemes, hiszen a misztikus hangulatot árasztó erdő, a gyönyörű kilátópontok és a Bükk különleges élővilág az év minden szakában más és más arcát mutatja!

Kollégánk többi írása az alábbi linken olvasható és követhető a Facebookon is.


Kapcsolódó

2 Unterwegs mit Ranger / ​Our experiences  with the rangers

2 Unterwegs mit Ranger / ​Our experiences with the rangers

2023.04.19. 14:04
RonjaInsgesamt gibt es im Bükki Nationalpark 34 Ranger/Innen, die Aufgaben von Ranger/Innen sind sehr vielfältig. Die ursprüngliche Bedeutung ist die Betreuung eines Schutzgebietes, zu ihren Aufgaben gehören zum Beispiel Instandhaltungsarbeiten, sie kümmern sich um invasive, so wie schützenswerte Tier und Pflanzenarten, sie führen Exkursionen im Nationalpark und arbeiten an Forschenden Tätigkeiten. Häufig haben Ranger:Innen ein Gebiet in welchem sie Spezialisiert sind, so dass sich einige Ranger besonders gut mit Vögeln auskennen und andere mit Insekten oder Pflanzen. Als ersten Ranger durften wir Atila bei seiner Arbeit in Szilvásvárad begleiten, wir haben von ihm viel über die Relevanz von Biodiversität gelernt und warum Monokulturen so gefährlich für einen Wald sein können. Die Artenvielfalt von Pflanzen in einem Gebiet bietet vielen Tieren einen Lebensraum, deshalb ist eine kontrollierte Abholzung der Wälder kombiniert mit einer kontrollierten Aufforstung relevant für die Aufrechterhaltung von Artenvielfalt. So fällt es beispielsweise in Atilas Aufgabenbereich die Holzfällung zu kontrollieren. Wenn an den falschen Stellen oder zu viele Bäume gefällt werden, kann dies die Biodiversität in einem Gebiet gefährden. Deshalb gibt es genaue Pläne, welche Bäume gefällt werden dürfen. Bei der Aufstellung dieser Pläne gilt es die Interessen der Forstindustrie und die des Naturschutzes in Einklang miteinander zu bringen. Auch Totholz ist ein wichtiger Bestandteil des Nährstoffkreislaufs im Wald, da dieses durch Insekten und Pilze abgebaut wird und so wieder Nährstoff für neue Pflanzen darstellt. Deshalb ist es wichtig, dass Totholz nicht direkt aus dem Wald gebracht wird, sondern für einige Jahre im Naturkreislauf zu lassen. Weiterhin haben wir Fußspuren von Wölfen und Hirschen gesehen und durften etwas über die Verhaltensweisen dieser Tiere erfahren. Am 14. Oktober waren wir Wasservögel zählen, die Aufnahme des Bestandes ist wichtig um den Schutz von bedrohten Arten gewährleisten zu können, so kann erfasst werden wie sich die Rastbestände entwickeln. Ist eine Vogelart vor dem Aussterben bedroht, dann kann diese beispielsweise unter Artenschutz gestellt werden, so wird der Fortbestand gewährleistet. Außerdem haben wir die Bedrohung durch invasive Tierarten verstehen gelernt, so kann ein ehemaliges exotisches Haustier, welches achtlos in der Natur ausgesetzt wird dort eine Bedrohung für die heimischen Tiere sein. Außerdem haben wir Bieber Dämme gesehen und verstehen gelernt, welchen Einfluss sie aus auf das Pflanzenwachstum um den Damm herum haben können. In Verpelét haben wir an einer invasiven Pflanzen Kontrolle teilgenommen, hier haben wir Büsche rausgerissen, welche invasiv waren, da diese eine Bedrohung für die Artenvielfalt in Verpelét darstellen. Durch das Herausreißen der invasiven Büsche soll der Platz für die heimische Artenvielfalt erneut hergestellt werden. Die Wiesen bieten vielen Blumen einen Platz zum Blühen doch die Büsche stellen eine Konkurrenz in Bezug auf die zur Verfügung stehenden Mineralien da, weshalb es notwendig ist sie zu entfernen.
Tovább olvasom