Hol található az ország legmagasabban nyíló barlangja? A kérdésre válaszol kollégánk, aki még jó pár érdekes tényt összegyűjtött a Bükk-vidéki barlangokról.
1. Magyarország 4146 nyilvántartott barlangjának több mint negyede található a Bükk-vidéken
A Bükk karsztja országos szinten jelentősnek tekinthető. A hegység változatos földtani felépítése miatt nem egy nagy egybefüggő karsztterületből áll, a több kisebb-nagyobb karsztos terület közé nemkarsztos kőzetek ékelődnek be. A legnagyobb egybefüggő mészkő- és dolomitterület a Nagy-fennsíkon található, ezt követi a Répáshuta környékén található mészkősáv. Ezenkívül rendkívül gazdag barlangokban a Kis-fennsík területe. A Bükk-vidék karsztos kőzetei a devon és a triász között jöttek létre (kb. 400-200 millió évvel ezelőtt), jórészt tengeri üledékként (csigák és kagylók mészvázából). A Bükk mészköveit a széndioxidban gazdag víz jól tudja oldani, így ezekben karsztos barlangok alakulnak ki, melyet elősegít a kőzetek gyűröttsége, repedezettsége. A bükk-vidéki barlangok rendkívül változatos formában jelennek meg: egyaránt találunk itt aktív, inaktív (fosszilis) és időszakosan aktív forrásbarlangokat, víznyelőket, függőleges aknabarlangokat (zsomboly), melyekben különleges oldásformák és cseppkőképződmények sokasága jött létre.
A barlangokat a formakincsük, különleges eredetük, régészeti leleteik vagy állatviláguk miatt fokozottan védetté nyilváníthatják. Ilyen barlangból 52 található a Bükkben, ez több mint egyharmada a hazánkban található 145 fokozottan védett barlangnak.
Habár sok barlang van a Bükkben, ezeknek kétharmada 10 méternél rövidebb. 58 olyan barlang van a hegység területén, mely 100 méternél hosszabb. Nagyméretű, több mint 1 kilométer hosszú barlangrendszerekből mindössze 9 fordul elő a Bükkben. Hazánk 10 leghosszabb barlangja közül mindössze egy, az 5. helyezett van hegységünk területén. Ez az István-lápai-barlang, mely a Bükk leghosszabb barlangja a maga 8.700 méterével. Az 1 kilométert meghaladó hosszúságú üregek közé tartozik a hegység egyetlen idegenforgalom számára kiépített cseppkőbarlangja, a Szent István-barlang.
Szent István-barlang, Lillafüred
2. A bükki barlangok országos rekordokat is birtokolnak
A Bükk-vidék a barlangok terén más országos rekordokat is birtokol. Az ország legmagasabban, 932 méteres tengerszint feletti magasságban nyíló barlangja a Körös-barlang, mely egy inaktív forrásbarlang romja. Az íves bejárat utáni első terme felszakadt és a felszínre nyílik, utána a barlang egy nagyobb teremben és elszűkülő folyosóban folytatódik. A barlangot turistajelzésen is meg lehet közelíteni, bárki számára látogatható a természetvédelmi előírások betartása mellett.
Az ország jelenleg ismert legmélyebb barlangja is hegységünk területén található. Ez a Bányász-barlang, melynek mélysége 274,9 m. A ’60-as években még csak 87 méteres mélységig ismerték a járatokat, a mostani mélypont felfedezése nem olyan régen, 2014-ben történt meg. Felfedezték, hogy a barlang a Szinva-forrással áll kapcsolatban, és a kutatók feltételezik, hogy a most ismert végponton túl is van folytatása, akár egészen a forrásig. A felfedezés előtt is bükki barlang tartotta a rekordot a legmélyebb barlangok listáján: az István-lápai-barlang mélysége 254 m.
3. A Bükk-vidéken és környékén nem csak karsztos üregek találhatóak
Habár a barlangok többsége jól karsztosodó karbonátos kőzetekben alakult ki, másfajta üregeket is találhatunk a hegység területén és attól nem messze. A Dél-Bükkben találhatunk néhány kisméretű, agyagpalában kialakult barlangot. A Bükkalja riolittufáiba számtalan mesterséges üreget vájtak őseink. Ilyen például a Léleklyuk a Sályi-vízfőtől nem messze, mely egyes nézetek szerint kultikus hely lehetett, amit alátámaszt az üreg fölött emelt földvár és a felszínre nyúló kürtő oldalába vésett rovásírásos felirat.
Nemkarsztos barlangnak tekinthetők a mésztufabarlangok is, hiszen ezek nem a víz oldó hatására alakultak ki, hanem épp fordítva: a vízben lévő oldott mésztartalom vízesések peremén, növényekre történő lerakódásával beboltozódott üregek jöttek létre. Ilyenből több is található a Bükkben, a legjelentősebb egyértelműen a világ néhány látogatható mésztufabarlangjának egyike, a lillafüredi Anna-barlang. A barlangot már a 19. században látogatták, országos szinten a Palotaszálló építésének idejében, 1926-ban vált ismertté. Különlegességét, értékét a képződmények, növényi kövületek gazdagsága adja.
Anna-barlang, Lillafüred
Az Upponyi-hegységben, a Bükk-vidék Geopark egyik legdiverzebb, legváltozatosabb területén található hazánk egyik legnagyobb méretű álbarlangrendszere, a Damasa-szakadék. A Bánhorváti közelében található különleges képződményhez népi mondák is fűződnek, melyek kifejezetten pontosan leírják a képződmény keletkezését. Ez nem véletlen, hiszen a szakadék földtörténeti szempontból nagyon fiatal, néhányszáz éves. A völgy patakja a kemény vulkáni kőzetek alól kimosta a puha homokot, a meglazult kőzetek pedig földrengések hatására több, hatalmas darabban leváltak a hegy oldalából. A vadregényes, mohos kőtömbök közötti labirintusban több, egymásra dőlt nagy kőzetblokk található, melyek között veszélyes álbarlangok alakultak ki. A szakadék megközelíthető turistaúton.
Damassa-szakadék
A Bükk területén kívül, de a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén belül természetes eredetű nemkarsztos üregek is találhatók. A Mátra vulkáni kőzeteiben (legfőképp andeziben, riolittufában) 80-nál is több természetes barlang alakult ki A Mátra leghosszabb barlangja (és egyben hazánk leghosszabb nemkarsztos barlangja) a Csörgő-lyuk, mely riodácittufában alakult ki kőzetcsuszamlással 428 méter hosszúságban. A Medves-vidék bazaltjában is jöttek létre különböző üregek a vulkáni tevékenységgel egyidőben – gázrobbanás során, vagy a szénbányászat következményeként, konzekvenciabarlangként (Szilvás-kő).
4. A Bükk barlangi élővilága nagyon értékes
Hazánkban 27 denevérfaj él, ebből egy kivételével mind előfordul a Bükkben. A hazai 8 fokozottan védett denevérfaj mindegyike megtalálható itt. Hazánkban minden denevérfaj rovarevő, így emberre ártalmatlanok, sőt, hasznosak számunkra. A denevérfajok egy csoportja barlangkedvelőnek számít, sőt vannak olyan fajok is, melyek kizárólag barlangokban fordulnak elő. Barlangjainkban gyakran lehet találkozni a patkósorrú denevérek két képviselőjével, a kis- és nagypatkósdenevérrel. A ritkaságnak számító kereknyergű patkósorrú denevérnek a legnagyobb hazai állománya a Bükkben található. A különleges, valóban patkóra emlékeztető formájú orrukat a tájékozódásra használják: magas frekvenciájú ultrahanghullámokat bocsátanak ki segítségével, mely visszaverődik a tereptárgyak felületéről, ezt a rendkívül érzékeny fülük képes érzékelni, így akár a barlangok teljes vaksötétjében is tudnak tájékozódni. Egyes denevérfajok nagyon érzékenyek mindenféle emberi jelenlétre, ilyen a hosszúszárnyú denevér is, melynek a tömeges emberi beavatkozások előtt több ezres kolóniái éltek a hegység területén. Ma már fokozottan védett, ritka fajnak számít, természetvédelmi értéke 250.000 Ft. Érzékenységüket jól mutatja, hogy mesterségesen lezárt (denevérnyílással rendelkező) barlangokban nem maradnak meg. A denevérek egy része akár több száz kilométert vándorolhat a téli és a nyári szálláshelye között, vannak olyan fajok, melyek egész évben barlangokban tanyáznak, de olyanok is, melyek csak téli álmot alszanak a járatok védettségében. Ilyenkor kiemelten fontos, hogy ne zavarjuk meg őket!
Denevér az Anna-barlangban
Habár kétségtelenül a denevérek a barlangi élővilág legismertebb képviselői, rajtuk kívül is előfordulnak értékes élőlények a barlangokban. A téli időszakban egyes emlősök és kétéltűek is az állandó, 8-10 Celsius fokos hőmérsékletű üregekben húzódnak meg, mint például a békák néhány képviselője, középhegységeink leglátványosabb és legfotogénebb farkos kétéltűje, a foltos szalamandra, vagy a barlangokban pihenő turisták élelemkészletét előszeretettel kifosztó nagy- és mogyorós pelék. Az ízeltlábúak közül is sok a barlangokban vészeli át a telet, például lepkék, szúnyogok, de közöttük vannak olyanok, melyek egész évben a barlangok előterében tanyáznak, például a barlangi keresztespók.
A teljes barlangi sötétség a járatok mélyén, gondolnánk, életre teljesen alkalmatlan. De ez egyáltalán nem igaz: a járatok mélyén, a koromsötétben az egyedi környezethez alkalmazkodott élővilág alakult ki. A valódi barlanglakók jórészt a barlangba valamilyen módon bekerült (víz, bepergés) szerves anyaggal, vagy a denevérürülékkel táplálkoznak. A hegység barlangjaiban előfordulnak vakászkák, vakrákok. Ezek a barlangi életkörülményekhez teljes mértékben alkalmazkodtak, látószervük csökevényes, tapintó- és szaglószervük fejlettebb, testük színe teljesen fehér. A Bükkben egy különleges bennszülött barlangi rovarfajt is ismerünk: a védett Gebhardt-vakfutrinka (Duvalius gebhardti) élőhelye mindössze hat barlangban ismert.
Növények természetes körülmények között csak a barlangok előterében élnek, ahová még a napfény elér. Leginkább mohák, algák, páfrányok kedvelik a nedves, párás barlangbejárati klímát. Véletlenül bekerülhetnek növénymagok is a barlang belsejébe is, ezek legfeljebb csírázásig jutnak el. A kiépített, kivilágított turisztikai barlangokban a mesterséges lámpafény előidézi a lámpaflóra kialakulását, melyet cseppkövekre gyakorolt káros hatása miatt a lehető legjobban vissza kell szorítani.
Kollégánk többi írása az alábbi linken olvasható és követhető a Facebookon is.
