Először születtek szöcskeegerek állatkertben - Az egerek a Macskafogó sztárjairól kapták a nevüket 2021.08.24. 10:25

Fennállása óta először költöztek szöcskeegerek a Fővárosi Állat- és Növénykert terráriumaiba. Június elején a kutatók két pár szöcskeegeret fogtak be a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található Borsodi-Mezőségen és szállítottak az Állatkertbe, hogy ott megfigyelhessék ennek a különleges állatnak az életmódját

A célok azonban ennél messzebbre mutatnak: a cél egy zárthelyi populáció létrehozása, amely akár a faj megmentésének a kulcsa is lehet. Röviden nézzük át, hogy mi ennek a programnak a jelentősége, és miért szükséges egy fokozottan védett, veszélyeztetett faj terráriumi tartása.


Szöcskeegerek befogás a Borsodi-Mezőségen: akcióban a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság és a Magyar Természettudományi Múzeum szakemberei (fotó: Cserkész Tamás, MTM)


Vadon befogott szöcskeegerek érkeznek az Állatkertbe (fotó: Cserkész Tamás, MTM)


A magyar szöcskeegeret (Sicista trizona) már csak két helyen lehet megtalálni az egész Földkerekségen: Kolozsvár mellett, valamint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén a Borsodi-Mezőségen. E két populáció viszont alfaj-szinten különbözik egymástól, tehát genetikailag és rendszertanilag sem teljesen azonosak, emiatt külön nevet is kaptak: magyar szöcskeegér (Sicista trizona trizona) és erdélyi szöcskeegér (S. trizona transylvanica). A magyar szöcskeegérnek tehát mára csupán egyetlen populációja maradt, emiatt a faj különösen sebezhető: az utolsó populációt érintő negatív hatások az alfaj kipusztulásához vezethetnek. A helyzet szerencsére nem ennyire vészes, hiszen a felmérések szerint a szöcskeegér viszonylag gyakori a Borsodi-Mezőségen, ami lehetővé teszi, hogy évente néhány példányt befogjunk és zárt helyen, ellenőrzött körülmények között megpróbáljuk tartani és tanulmányozni őket. A szöcskeegerek életmódjáról és szaporodásáról nagyon hiányosak az ismereteink, a tartás a faj életmódjának, ökológiájának vizsgálatához, a védelmi intézkedések megtervezéséhez elengedhetetlen. Felmerülhet a kérdés, hogy miben más a szöcskeegér, hiszen ez is csak egy egér, és egereket már réges-régen tartanak és szaporítanak például kísérleti céllal. A szöcskeegér azonban nem „valódi egér”, hanem egy nagyon ősi, a valódi egerekkel csak távoli rokonságban álló rágcsáló-szupercsalád tagja, amelyek speciális életmódot folytatnak. Viselkedésük, életmódjuk sem szokványos: sok rovart fogyasztanak, meglepően szelíden viselkednek, és a valódi egerekkel ellentétben nem túl szaporák, hiszen évente csak egyszer vannak kölykeik. Ezentúl még számos egyéb, ma még nem ismert különleges tulajdonságuk is lehet, ami miatt fogságban még sehol sem tudták őket szaporodásra bírni. A kutatók, a hivatásos természetvédők és az állatkerti szakemberek előtt tehát komoly feladat áll, ha zárt helyi populációt szeretnének létrehozni.


Megszülettek a szöcskeegerek az Állatkertben


Háromnapos szöcskeegerek (fotó: Benyó András, FÁNK)


Június 21. reggelén Pivarcsi Judit és Benyó András, az Állatkert szakemberei értesítették a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársait, a debreceni és budapesti kollégákat, hogy megtörtént a csoda és fialt egy egyik nőstény egér. Három és öt között becsülték az utódok számát, de az alom pontos méretét sokáig nem lehetett pontosan meghatározni, mert a fialást követően már nem nyúltak az egerekhez, teljes nyugalmat biztosítottak számukra. A fészekbe csak ritkán lehetett belátni, de az egyhetes kisegereken már kivehető volt a háton végigfutó csík, ami füves élőhelyen remek álcát biztosít; 17 naposan kezdett kinyílni a szemük, nagyon gyorsan fejlődtek, így 25 naposan már elhagyták a fészket és önállóan barangoltak a terráriumban. Az első alom-ellenőrzésre július 29-én került sor, amikor is sikerült megszámolni az utódokat: öt kisegér született, akik a Macskafogó című rajzfilm rágcsálósztárjairól kapták a nevüket.


Az első alom-ellenőrzés (fotó: Kozma Attila, BNPI)


Fogságban született szöcskeegér-kölyök (fotó: Kozma Attila, BNPI)



Az első fogságban született szöcskeegér alom a teljes nyugalom biztosítása mellett nevelkedett fel a Fővárosi Állat- és Növénykertben. A videó az első alom-ellenőrzés során készült, amikor a szakemberek kivették az állatokat a terráriumból, majd megszámolták és lemérték az utódokat. Az ellenőrzés idejére az utódok, anyjukkal együtt egy ideiglenes terráriumba kerületek. A rövid filmfelvétel itt készült róluk.

A program irányítója a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság; a megvalósításban aktív szerepet vállalt a Fővárosi Állat- és Növénykert, a Magyar Természettudományi Múzeum, a Bükki Emlőstani Kutatócsoport Egyesület és az MTA-DE Evolúciós Filogenomikai Kutatócsoport. A projekt (LIFE IP GRASSLAND-HU – LIFE17 IPE/HU/000018) az Európai Unió LIFE Programjának támogatásával és az Agrárminisztérium társfinanszírozásával valósul meg.


Szerző: Cserkész Tamás



Kapcsolódó

Egerbakta - Baktató tanösvény

Egerbakta - Baktató tanösvény

2022.09.02. 09:05
Az egerbaktai tőzegmohás lápmedencék élővilágát, kutatástörténetét, a keletkezésükkel kapcsolatos hipotéziseket, valamint a környező natura 2000 terület természetvédelmi értékeit mutatja be a tanösvény.
A tavak egykor természetes közegükben élővizek voltak, ma már az un. eutróf tavak közé tartoznak. (Eutróf tavak: az oligotróf tavak természetes fejlődése ebbe az irányba tart. A tápanyag-ellátottság bőséges, a szervesanyag-termelés nagy. A fenékre kerülő elhalt szervezetek bomlása, valamint a bemosódó humusz jelentős oxigénmennyiséget fogyaszt, így az oxigénellátottság romlik. Feneküket vastagon borítja a tőzegsár. A bemosódó humusztól vizük rendszerint sötétbarna, oxigénkészletük nyáron teljesen elhasználódhat.) Röviden ez a jelenség akkor keletkezik, ha a természetes vízutánpótlás kevesebb, mint az elfolyás, illetve ha mindkettő minimálisra változik.
A három tavat körbe lehet járni. Az első kettő tó felszínét erősen benőtte a növényzet, viszont a harmadik (Felső-tó) megtekinthető. A lápot borító mohaszőnyeget jobbára a tőzegmoha képezi. Ez a faj elsősorban Észak-Európában a tajga övben és a magashegységekben gyakori, a Kárpát-medencére nem igazán jellemző. A Bükk klímája sem igazán kedvez nekik, mert csapadékszegény, de itt fennmaradásukat a hűvös mikroklíma is segítette. Sajnos már a láp a pusztulás tüneteit mutatja.A hazai Tőzegmohás láptavak megőrzése nagyon fontos számunkra. Egyrészt növény -és állatföldrajzi szempontból megőrizték azokat az elemeket, melyek a hűvösebb klímaidőszakok jellegzetes fajai voltak a Kárpát-medencében. Olyan különleges fajokkal rendelkeznek, melyek mára már Európa hűvösebb vidékeire jellemzőek, és a magashegységekbe húzódtak vissza. Másrészt a lápok lehetőséget biztosítanak múltunk megismerésére, így fontosak az egykori őskörnyezeti változások feltárásában is.
Az "egerbaktai tőzegmohás láptavak"-at 1978-ban nyilvánították védetté. A községtől gyalogosan 20 perc alatt megközelíthető terület szabadon látogatható. A gyalogtúrát kedvelők az almári vasútmegállóból sárga jelzésű turistaúton közelíthetik meg. Egerbakta felől a Tóvölgyön át kb. 25 km-re, a baktai Nagy tótól alig 70 méternyire, a Tóhegy oldalán fekszik a kis tőzegmohás láp, a tengerszint felett 280 m magasan. Mohaszintjében tőzegmohák által uralt fátlan láp. Mészben, tápanyagban szegény, savanyú talajú ill. vizű, kis kiterjedésű vizes élőhely, amelyben tőzegképződés zajlik. Az „egerbaktai tőzegmohás láp”, az ún. „Baktai-tavak” valójában három kör alakú tómederből (és öt kisebb, száraz mélyedésből) áll, amelyeket egy 600 méter átmérőjű, gyűrű-szerű gerincvonulat határol. A tavakat rejtő, vulkanikus kőzetekből, illetve kisebb részben átkovásodott homokból és aleuritból felépülő környezet határozott vulkánmorfológiai jegyekkel rendelkezik: nem elképzelhetetlen, hogy a Tó-hegy és közvetlen környezete egy vulkáni struktúra – vulkáni kúp, kráter; esetleg egy kitörési központhoz kapcsolódó utóvulkáni formaegyüttes – erősen lepusztult maradványa, nem lejtőmozgások hozták létre.
Tovább olvasom