Elő az ollókkal! 2024.09.19. 16:00

A tízlábú rákokról mindenkinek eszébe jut valami – egy csillagjegy, egy gyermekkori tornagyakorlat, vagy éppen a Kisvakond kék nadrádja. A tízlábú rákoknak a kultúrába való beszivárgása szoros kapcsolatra utal ember és állat között, ami – nem meglepő módon – gasztronómiai eredetű.

A rákászat ősi mesterségét vagy az állatok jelenlétét számos település és vízfolyás a nevében is őrzi. A magyarországi rákállomány híresen jó minőségű volt, a nagy termetű, ízletes példányokat előszeretettel keresték Nyugat-Európában már a 19. században is. A 20. század elejére a hazai export éves szinten olykor a 10 tonnát is meghaladta, ami évente sok ezer példány kivitelét jelentette egy 200-500 grammos állat esetében. A tízlábú rákok állománya meg is szenvedte ezt a hihetetlen mértékű halászatot, 1980-ra az export évi 1 tonna alá zuhant.

Nyugat- és Dél-Európában már a 19. század végén kísérleteztek egy észak-amerikai eredetű tízlábú rák, a cifrarák (Faxonius limosus) betelepítésével, hogy a megritkult őshonos rákállományokat egy hasonló gasztronómiai jelentőségű fajjal pótolják. A cifrarák azonban nem hozta az elvárt gazdasági mutatókat, ugyanakkor két fronton is tovább gyengítette a helyi rákfaunát. Közvetlen módon a tógazdaságokból kiszabadult példányok táplálék-konkurenciát jelentettek a természetes vizekben élő tízlábú rákoknak – agresszívabb viselkedése a cifrarákot hozta nyerő helyzetbe. Közvetett módon a cifrarákkal érkezett gombás megbetegedés, a rákpestis (Aphanomyces astaci) tépázta meg az őshonos rákállományt. A betegségnek a cifrarák csak hordozója, a rákpestis ellen a faj rezisztens, az európai rákfajok azonban kifejezetten érzékenynek mutatkoznak iránta. A betegség – akár folyásiránnyal szemben is haladva – elképesztő ütemben tüntette el a még meglévő rákállományokat.

Magyarországon három őshonos tízlábú rák faj él, mindhárom védett: a kövi rák (Austropotamobius torrentium), a kecskerák (Astacus leptodactylus) és a folyami rák (Astacus astacus). A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén leginkább csak az utóbbi fajjal, a folyami rákkal találkozhatunk a természetes élőhelyein (domb- és hegyvidéki patakokban), a kecskeráknak mindössze két állóvízi lelőhelye ismert (mindkettő betelepítés eredménye).

Folyami rák (Astacus astacus) (Fotó: Csipkés Roland)

A folyami rák valaha egész Közép-Európában megtalálható volt, még Skandinávia déli részét is magában foglalta az elterjedési területe. Hazánkban is gyakori, már-már közönséges fajnak számított. Ennek a valaha széles körben elterjedt fajnak a 21. század elejére gyökeresen megváltozott a helyzete.

A faj állományának megritkulása alapvetően négy okra vezethető vissza:

· a faj túlzott halászatára,

· a csökkenő állomány pótlására betelepített idegenhonos cifrarák megjelenésére,

· az általa hordozott rákpestis elterjedésére,

· valamint a környezetszennyezés és az éghajlatváltozás következtében megszűnő élőhelyekre.

A tízlábú rákok aktuális magyarországi helyzetének megismerése céljából 2017-ben és 2018-ban zajlott egy Országos Rákállomány Felmérés, amelyben Igazgatóságunk is részt vett. Ennek eredményeként mintegy 300 mintavételi helyszín vizsgálata révén 27 víztérből sikerült kimutatnunk a folyami rák jelenlétét a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén. Azóta is folyamatosan nyomon követjük a faj helyzetét az ismert állományok monitorozásával és új élőhelyek feltérképezésével. Ez komoly kihívást jelent, mivel működési területünkön több mint 1000 regisztrált vízfolyás található – még ha a potenciális élőhelyek száma ennél jóval kevesebb is, mivel a faj elterjedési területe jellemzően a Mátrára és térségére korlátozódik. Az elmúlt 7 évből ismert lelőhelyek száma mára elérte a 62-t (ezek 70%-a a Mátra térségében található). A faj azonban egészen biztosan nem fordul elő ennyi helyen, mivel legkevesebb hat olyan vízfolyásról tudunk, amely a nyári csapadékhiány miatt akár többször is kiszáradt az elmúlt években, pusztulásra ítélve a víztérben élő folyami rákokat. Ezek az élőhelyek mind szigetszerű elhelyezkedésű hegyvidéki területek voltak, így a faj ismételt megjelenése sajnos nem várható.

Folyami rák (Astacus astacus) (Fotó: Csipkés Roland)

A folyami rák jövőbeli helyzete kritikus, mivel az elnyúló meleg, csapadékszegény időszakok már most vészesen lecsökkentették a Mátrából lefutó patakok vízhozamát, pedig a klímaváltozást előrejelző modellek szerint még csak a folyamat elején tartunk (a Bükk ebben a tekintetben már most elesett). Ezért legalább abban a tekintetben kell kiemelt figyelmet fordítanunk a faj élőhelyének megóvása érdekében, amit mi emberek megtehetünk: ne szennyezzük a patakok vizét sem vegyszerekkel, sem illegális hulladéklerakással és kerüljük az illegális vízkivételt, öntözést.

Csipkés Roland
Csipkés Roland
hidrobiológiai referens

Kapcsolódó

5 Ipolytarnóc

5 Ipolytarnóc

2023.04.19. 14:21
Ronja:Das Naturschutz Gebiet Ipolytarnóc wird vom Bükk Nationalpark Direktorat verwaltet, hier durften wir vom 21. bis zum 27. November helfen und lernen. Das Naturschutzgebiet ist eine Fundstätte für eine Vielzahl von Fossilien, wie Haifischzähne, Blattabdrücke, versteinerte Bäume und Tier-Fußabdrücke. In unserer Zeit in Ipolytarnóc durften wir viel über die Geschichte des Naturschutzgebietes erfahren, eine Vulkankatersstrophe vor etwa 20 Millionen Jahren bewahrte die Fauna und Flora im Gebiet. Auf verschiedenen Naturlehrpfaden ist es möglich viel über die Relikte der geologischen Vergangenheit des Naturschutzgebietes zu lernen.Die Zeit in welcher wir in Ipolytarnóc waren liegt in der Nebensaison, weshalb weniger Ökotourismus stattfindet, trotzdem konnten wir bei verschieden Aufgaben helfen. So haben wir nicht nur viel gelernt, sondern beim Laub fegen, Zaun reparieren und Häcke schneiden geholfen. Beim Laubfegen in Ipolytarnóc haben wir einige der Arbeiter:Innen kennen lernen dürfen, von welchen wir etwas über die Pflanzen und die Vergangenheit des Naturschutzgebietes lernen konnten. Aber auch das Häcke schneiden und Zaun reparieren war eine spannende Erfahrung, bei der wir einiges lernen konnten. Weiterhin haben wir viele Lehrpfade besichtigt und viele Fossilien anschauen dürfen, Imre welcher in Ipolytarnóc arbeitet hat uns die verschiedenen Teile des Besucherzentrums gezeigt und so konnten wir beispielsweise den versteinerten Baum betrachten, welcher auf dem Foto zu sehen ist. Durch die Kiefer mit einem Durchmesser von acht Metern und einer Länge von fast hundert Metern, wurde das Naturschutz gebiet bekannt. In dem Besucherzentrum gibt es viele interaktive Möglichkeiten für die großen und kleinen Besucher die Geschichte des Naturschutzgebietes kennenzulernen. Es gibt beispielsweise ein 4D Kino über die Tiere, welche früher in der Region gelebt haben und eine spannende Ausstellung mit verschiedenen Fossilien.
Tovább olvasom