Elő a gereblyékkel – a szép hegyisáska védelmében 2025.05.07. 10:57

A Bükk-fennsíki hegyi rétek tájképi szépségük mellett sajátos növény- és állatvilágnak adnak otthont. A karsztos töbrös rétek a fennsík egykori hagyományos tájhasználatának emlékeit is őrzik, így megőrzésük kiemelten fontos feladatként jelentkezik. Számos ikonikus, védett és veszélyeztetett fajunk kötődik ezekhez a rétekhez, csak példaként hozva az északi sárkányfüvet, a leánykökörcsint, a tűzliliomot, a bükki szerecsenboglárkát és a szép hegyisáskát, amelyről ez a kis írásunk is szól.

Talán furcsa látvány fogadhatta azokat a látogatókat, akik a Lusta-völgy és a Kecskeláb-rét térségében 2025. április 30-án áthaladtak. Azt láthatták, hogy erőtől duzzadó természetvédők az év ily korai szakaszában gereblyéket ragadva kisebb foltokban a gyepet fellazítják.

Miért is van erre szükség? A hegyi rétjeink – legalábbis ilyen kiterjedésében – nem az eredeti vegetáció részét képezik. A bükki falvakban a hutatelepülések kialakításával megnőtt az igény a legelőkre (elsősorban a települések szomszédságában, lásd Répáshután a Lapos-ágyi legelőt, a Tebe-pusztát, vagy Bükkszentkeresztnél a Lófő-tisztás és Dorongos rétjeit). A jószág téli ellátásához kaszálék gyűjtésére is szükség volt, így a fennsík töbrös részein elsősorban az irtásréteken nagy kiterjedésű kaszálókat alakítottak ki. A rétek minden „szegletét” hasznosították, legendák szólnak arról, hogy még a rézsűk kaszálási jogáért is komoly küzdelmet folytattak a gazdák. A töbrös rétek kialakítása nagyban kedvezett a többszintű, mozaikos gyepekhez kötődő növény- és állatfajok lokális felszaporodásának, terjedésének, amik korábban feltehetőleg a sziklás, be nem fásodó töbrök szegélyében vészelték át az elmúlt évszázadok klimatikus, majd antropogén változásait. Sajnos a természettudományos feltáró munka a rétek „aranykorának” (elsősorban a 20. század első fele) állapotát már nem dokumentálhatta, de a nemzeti park kialakításakor is külön hangsúlyt fektettek a hegyi rétek védelmének fontosságára. Sajnos a települések állatállományának megszűnésével a hegyi rétek fenntartó, hagyományos gazdálkodása is megszűnt. A II. világháborút követően több állományukat (vissza)erdősítették, legtöbbször lucfenyővel. A kaszálások hiányában sok rét záródni kezdett, aminek kezdeti állapotát a siskanádtippan, a különböző aszatfélék és málna jelenti, majd megjelennek a cserjék és a kisebb fák is. A több évben is jelentkező gyep- és avartüzek a növényvilágon túl számos talajlakó állat életfeltételeit is csökkentették.

A számos veszélyeztető hatótényező miatt a hegyi rétek unikális növény- és állatvilága leromlóban van és csak aktív természetvédelmi beavatkozásokkal lehet „leleteket menteni”.

A szép hegyisáska (Arcyptera fusca) talán az egyik leglátványosabb hazai egyenesszárnyú fajunk. Széles elterjedésű, Eurázsiában honos faj, mely Nyugat-Európától Mongóliáig fordul elő, ennek ellenére több európai országban speciális élőhelyigényei miatt erősen megritkult, visszaszorult. Szövényi Gergely (ELTE) és munkatársai vizsgálatai a hazai ismert állományokra fókuszáltak és megállapították, hogy több tájegységünkből is feltehetőleg kipusztult (Budai-hegység, Visegrádi-hegység, Zemplén), így ma csak a Börzsönyből, valamint a Bükk és az Aggteleki-karszt területéről ismert biztosan. Élőhelyigénye igen sajátos: egyrészt szüksége van a sziklás, olykor kopár talajfelszínekre, melyek alapvetően a peterakás szempontjából kedvezőek, ugyanakkor a mozaikos gyepek esetén a többszintű, akár a nyári kánikulákban is menedéket biztosító gyeprészekre is.

Szép hegyisáska (Arcyptera fusca) kifejlett nőstény (Fotó: László Márk)

Szép hegyisáska kifejlett hím (Fotó: Szövényi Gergely)

Ebből következően a gyepek kezelése is speciális beavatkozásokat igényel. A három fennsíki réten, összesen négy helyszínen szorgos csapatunk gereblyézéssel kisebb „szobányi” foltokon távolította el a nemezes – sok esetben bemohásodott – fűavart, különösen ott, ahol a kopár felszínek megtalálhatók voltak a környéken. Reményeink szerint a kikelő „sáskafiak” örömmel veszik birtokukba a „tavaszi nagytakarítással” kialakított élőhelyfoltokat.

Köszönjük Szövényi Gergelynek és László Márknak (ELTE) a faj aktív természetvédelme érdekében kifejtett többéves erőfeszítéseit, a fajjal kapcsolatos kutatások végzését, majd a beavatkozások tervezését és végrehajtását.


Képek: Schmotzer András, László Márk, Szövényi Gergely



Kapcsolódó

2023/1 5. Butterfly studies

2023/1 5. Butterfly studies

2023.07.10. 15:54
Am heutigen Tage durfte ich zwei Ranger und einen aus Deutschland angereisten Forscher (juhuu) in ein Waldstück nahe Kerecsend begleiten. Der Forscher wollte die gefährdete Schmetterlingsart Maivogel (Euphydryas maturna) (Wikipedia-Link für die Interessierten: https://de.wikipedia.org/wiki/Maivogel ;) ) untersuchen, bzw. besser gesagt deren Raupen und Lebensraum.Der Maivogel kommt natürlicherweise in Ost- und Mitteleuropa vor, jedoch nur sehr lokal und die Populationen liegen weit verstreut. Leider ist er, wie so viele Arten, stark vom Aussterben bedroht (unter anderem aufgrund von Lebensraumverlust durch Forstwirtschaft und dem Einsatz von Insektiziden). In Deutschland gibt es beispielsweise nur noch vier verschiedene Populationen. In Ungarn gibt es noch eine etwas weitere Verbreitung (bei der letzten Zählung wurden etwa zwanzig Individuen festgestellt), unter anderem auf dem Gebiet des Bükk Nationalpark Direktorats in der Nähe der Kleinstadt Kerecsend. Aus diesem Grund ist der Forscher extra aus Deutschland angereist, um sich hier ein Bild der Lebensräume zu machen.Wir machten uns also auf die Suche nach den Raupen des Maivogels, welche für gewöhnlich an Eschen und Ligustern zu finden sind. Leider hat das Wetter mal wieder nicht mitgespielt (warum schneit es im April L ??) und die Raupen haben sich alle verkrochen, sodass nicht einmal der speziell darauf trainierte Artenspürhund die Raupen finden konnte.Alles in allem war es jedoch ein interessanter (wenn auch seeehr kalter) Nachmittag, bei dem ich wieder etwas Neues gelernt habe.Zum Abschluss haben wir uns noch bei einem Kaffee aufgewärmt und dann war es Zeit für den Feierabend!
Tovább olvasom
4 Austausch mit dem Kiskunság Nationalpark / Exchange with the Kiskunság National Park

4 Austausch mit dem Kiskunság Nationalpark / Exchange with the Kiskunság National Park

2023.04.19. 14:18
Vom 23. bis zum 28. Oktober waren wir in dem Kiskunság Nationalpark, der Nationalpark wurde im Jahr 1975 gegründet und liegt zwischen Donau und Theiß in der Mitte von Ungarn. Die beiden Freiwilligen Paul und Tristan absolvieren hier ihren Freiwilligendienst, wie Marei und ich sind sie auch mit dem Kulturweit Programm in Ungarn. Damit wir die diversen Landschaftsformen in Ungarn etwas besser kennen und verstehen lernen können, haben wir uns, so wie die Freiwilligen vor uns für ein gemeinsames Austausch Projekt entschieden. Während sich das bewaldete Bükk Gebirge durch verschiedene Karstformationen und Kalksteinberge auszeichnet, sind im Kiskunság Nationalpark verschiedene Steppen, Salzwiesen und Weiden vorzufinden. Beide Nationalparks sind also sehr unterschiedlich und in ihrer Biodiversität einzigartig, weshalb der Austausch eine spannende Lernmöglichkeit darstellt. An dem meisten Tagen waren wir mit Csaber einem der Ranger des Kiskunság Nationalparks unterwegs, dieser hat uns viel über die Artenvielfalt in Nationalpark erklärt. Die Puszta steppe bieten ein Lebensraum für zahlreiche Pflanzen und Tiere, so hatten wir das Glück an einem Tag great bustards (Großtrappen) zu sehen. Diese gehören mit einem Gewicht von bis zu 16 kg zu den schwersten flugfähigen Vögeln der Welt. In den letzten zweihundert Jahren ging der Mitteleuropäische Bestand fast verloren, weshalb die Vögel heute besonders geschützt werden müssen. Weiterhin haben wir Common Hackberries (Amerikanischer Zürgelbaum) herausgerissen, diese aus Amerika importierte Pflanze stellt durch ihre rasante Verbreitung eine starke Gefährdung für die Artenvielfalt da. Die Lebensbedingungen im Nationalpark sind günstig für die Common Hackbeeries, so dass sie sich schnell weiterverbreiten können, weshalb ihr Bestand reguliert werden muss. Breitet sich eine invasive Pflanzenart zu weit aus und gefährdet die heimische Artenvielfalt, so wird eingegriffen. Würden sich die invasiven Pflanzen weiter ausbreiten und dann von einer Krankheit befallen werden, so wären direkt alle Pflanzen betroffen, aus diesem Grund soll die Artenvielfalt geschützt werden. Im Kiskunság Nationalpark durften aber auch viele andere spannende Erfahrungen machen, in der Waldhütte in welcher wir in der Woche unseres Aufenthalt gelebt haben, gab es keine Heizung, weshalb wir Holz gehakt haben um zu heißen, Trinkwasser gab aus Kanistern und zum Duschen haben wir ein Duschfeuer angemacht. Durch diese Erfahrung sind uns viele Privilegien noch einmal deutlich bewusster geworden und wir haben sie noch mehr zu schätzen gelernt. Die Erfahrungen im Kiskungság Nationalpark waren also auf ganz vielen verschiedenen Ebenen sehr bereichernd.
Tovább olvasom