Darázsölyvek úton, a tengert is átszelve 2023.10.11. 12:37

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén több ragadozómadárfaj is költ, melyek közül az egyik legrejtélyesebb életmódú, a darázsölyv (Pernis apivorus).

Ahogy az a nevéből is következik különleges táplálékkal, főként hártyásszárnyúak lárváival eteti fiókáit ez a madárfaj. Ez, és az ezzel a tulajdonsággal szorosan összefüggő (télen nem lelhető fel ilyen típusú táplálék a mérsékelt égövben) hosszútávú vonuló mivolta teszi igazán érdekessé ezt a fajt.

2022 augusztusában a Dorina névre keresztelt tojó darázsölyvet sikerült a táplálkozó területén megjelölni napelemes jeladóval, melynek köszönhetően egy felnőtt egyed vonulását lehetett nyomon követni.

Dorina jeladózása Fotó: Csopják Tamás Viktor

A vonuló madárfajok számára az egyik legnagyobb kihívás a tengerek feletti átkelés. A gólyák közismert boszporuszi áthaladásához hasonlóan a ragadozómadarak is keresik azokat a vízbe nyúló, szárazföldi területeket, ahol legrövidebb úton tudnak átkelni a tengerek felett. Így tesznek az Adriai-tengernél vagy éppen Földközi-tenger felett is. Ilyenkor fontos a megfelelő szélirány, szélsebesség, különben nem, vagy csak túl nagy energiabefektetés árán tudnának átjutni a túlpartra.

Dorina jeladója idén ősszel rögzített is egy ilyen kedvezőtlen eseményt. Augusztus 26-án elérte a Peloponnészoszi-félsziget déli végét, a másnapot is itt töltötte, majd augusztus 28-án nekiindult a líbiai partok felé, de délután már újra Peloponnészoszi-félsziget déli végéről adott jelt, tehát visszafordult a tenger közepéről. A következő napokban beljebb költözött a félszigeten, valószínűleg táplálkozási céllal, ideálisabb helyet keresve a partoktól. Aztán szeptember 2-án Kréta felé vette az irányt és a szigetláncolatot követve el is érte a szigetet. Míg a Peloponnészoszi-félszigettől a líbiai partok 450 km-re vannak, addig Krétától akár 300 km megtételével elérhetőek. Másnap át is repült Afrikába, délután már a Szaharából adott a jeladója. A sivatagon 5 nap alatt kelt át, szeptember 8-án érte el a Száhel-övezetet, a Csád-tó térségében. Innen a darázsölyvek az esőerdőbe vonulnak, ahol a lombsátor alatt a napelemes jeladók fény hiányában hamar elnémulnak, ez szeptember 19-én meg is történt a Közép-afrikai Köztársaság és Kamerun határvidékén.

Dorina átkelése a tenger felett

Dorina teljes útja


2023 augusztusában pedig egy, a Fővárosi Állat- és Növénykertbe idei fiókaként bekerült darázsölyvet sikerült megjelölnünk, amely repatriációra (Repatriációról akkor beszélnek, amikor mesterséges körülmények között nevelt vagy tartott egyedeket a természetes körülményekhez való alkalmazkodást elősegítő folyamat keretében fokozatosan szoktatnak a szabad területen való élethez. - a szerk.) érkezett a Baglyas-kő Vár Természetvédelmi Látogatóközpontba.

Bujdosó jeladóval a hátán Fotó: Papp Ferenc

A fiatal egyed (Bujdosó) elvadítására a Medves-fennsíkon, elengedésre pedig augusztus 29-én került sor. A fennsík menti erdőben egészen szeptember 3-ig maradt, majd DNy-i irányban elhagyta azt, ezzel megkezdve első vonulását (valószínűleg egyedül). Szeptember 7-én érte el az Adriai-tenger partvidékét, ahol DK-nek fordult. Szeptember 8-án Dubcinál megállt és majdnem 10 napot töltött a környéken. Feltehetően egyrészt számára megfelelő táplákozó területet talált, illetve azokban a napokban tevékenykedett a térségben viharos esőzésekkel a Daniel ciklon.

Bujdosó úton Fotó: Papp Ferenc

Tovább tapogatózva haladt az Adria mentén, majd szeptember 20-án Dubrovnik alatt érte el a montenegrói határt, majd az országon még aznap áthaladva lépett be az albán légtérbe. Itt délnek fordulva két nap alatt jutott el az albán-görög határvidékre, ahol egy újabb, komoly zivatarrendszer megállította a vonulását és 3 napot ázott a dél-albán hegyekben.

Szeptember 26-án aztán átkelt Korfu-szigetére, másnap pedig visszament a görög szárazföldre, ahol egy napot töltött, feltehetően táplálkozással. Útját tovább folytatta délnek a partok mentén, a tenger és a szárazföld felett. 28-án este már Zakintosz szigetének déli csücskén aludt. Másnap hatalmas fába vágta a fejszéjét, ugyanis nekivágott a Földközi-tengernek, és 550 km-t egyhuzamban repülve, szinte nyílegyenesen délnek tartva át is kelt azon.

Ez hatalmas távolság! Főleg azt figyelembevéve, hogy a nagytestű madárfajok (gólyák, ragadozómadarak) a szárazföldek felett képződő termikeket használva tudnak energiatakarékosan vonulni, amelyek a nyílt tengerek felett nincsenek. Tapasztalatlanság és a szerencse írta a forgatókönyvet. Ezúttal a kedvező hátszél és a telihold fénye segítette. Valamikor éjjel érhette el Líbiát. Erejével teljesen elkészülve, az első partmenti mészkőszirtre azonnal leszállt, szeptember 30-án reggel már onnan adott a jeladója. Ennek ellenére az ösztöne által hajtva továbbment a sivatag felé, és a Szaharát egy hét alatt (2800 km-t megtéve) Líbián és Nigeren keresztül, DNY-i irányban átszelte. Nigéria északi részén az erdős szavannát elérve aztán vonulása lelassult és táplálkozni kezdett.


A madarak jelölésében, gondozásban részt vettek: Árvay Márton, Csopják Tamás, Óvári Péter, Koleszár Balázs, Vig Zsófia, Papp Ferenc, Pintér Zsolt, Dr. Sós Endre és a Fővárosi Állat- és Növénykert gondozói.

Bővebben: https://www.mme.hu/darazsolyv-fajmegorzesi-program

Kapcsolódó

8 Unsere Erfahrungen als Freiwillige in Ungarn

8 Unsere Erfahrungen als Freiwillige in Ungarn

2023.04.19. 14:31
Seit fast fünf Monaten sind wir nun schon hier in Ungarn und arbeiten im Direktorat des Bükk-Nationalparks. Schon etwas emotional schauen wir auf den letzten Monat und die Zeit, die uns noch in unserem Freiwilligendienst bleibt. Aber vor allem schauen wir voller Dankbarkeit auf die Zeit, die wir hier schon verbracht haben. Der sechsmonatige Freiwilligendienst hier in Ungarn war für uns beide die erste lange und vor allem alleinige Reise ins Ausland und am Anfang haben wir uns natürlich unsere Gedanken gemacht, ob alles so verlaufen würde, wie wir es uns erhofften. Wenn wir eins gelernt haben, dann ist es, dass man aus schwierigen Situation am besten lernen kann und dass Erfahrungen – egal ob gute oder schlechte – uns als Menschen wachsen lassen. In unserer Zeit hier hatten wir das Glück, vor allem gute Erfahrungen machen zu dürfen: Wir haben die Gastfreundschaft vieler Ungar:innen kennengelernt, Freundschaften fürs Leben geknüpft und sind ein ganzes Stück eigenständiger geworden. In den letzten fünf Monaten sind wir viel gereist, haben unser Bestes im Ungarisch lernen gegeben und viele neue Menschen kennengelernt. Des Weiteren haben wir einen Einblick in die Natur des Bükk-Gebirges und die vielfältigen Aufgaben des National- und Geoparks gewinnen können. Besonders bei der Arbeit mit den Ranger:innen war es spannend, ihren Blick auf Bio- und Geodiversität vermittelt zu bekommen. Aber nicht nur die Vielfalt der Natur haben wir ganz neu betrachten und verstehen gelernt, wir haben auch gelernt zuzuhören. Wenn wir mit Freund:innen und Verwandten von Zuhause telefoniert haben, wurden wir oft gefragt, wie Ungarn und seine Menschen denn so seien. Während der Zeit hier haben wir gelernt, dass es keine einfache Antwort auf diese Fragen gibt; es ist nicht leicht zu sagen, wie ein ganzes Land ist oder alle Menschen in diesem Land sind. Denn jeder Mensch ist ein Individuum mit eigener Geschichte und eigenem Blick auf die Welt. Wir können bloß zuhören und versuchen, zu verstehen, wie die einzelnen Menschen denken, ohne etwas verallgemeinern zu wollen. Und mit je mehr Menschen wir uns unterhalten haben, desto vielschichtiger wurde unsere Sichtweise. Denn wie in jedem Land haben die Menschen auch hier ganz unterschiedliche Sichtweisen und Perspektiven auf unterschiedliche Themen – egal ob im Alltag, bei Persönlichem, der Lebensweise oder Politik. Der Freiwilligendienst hat uns gelehrt, dass ganz viel Schönes geschehen kann, wenn man etwas Neues ausprobiert, offen an Herausforderungen herangeht und einfach mal „ja“ sagt. Beim Einleben hat es sehr geholfen, uns unser Zuhause gemütlich einzurichten und mit Fotos, Pflanzen und Kerzen zu personalisieren sowie die Stadt Eger und ihre Menschen möglichst gut kennenzulernen. Momentan nehmen wir zum Beispiel an einem Jumping-Kurs teil; mit vielen Einheimischen Sport zu machen, ist jedes Mal ein Highlight unserer Woche. Uns hat dieser Auslandsaufenthalt im Rahmen eines Freiwilligendienstes unglaublich stark bereichert und können ihn aus vollem Herzen weiterempfehlen. Wir wünschen dir alles Gute für die nächste Reise! Marei und Ronja
Tovább olvasom