A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén több ragadozómadárfaj is költ, melyek közül az egyik legrejtélyesebb életmódú, a darázsölyv (Pernis apivorus).
Ahogy az a nevéből is következik különleges táplálékkal, főként hártyásszárnyúak lárváival eteti fiókáit ez a madárfaj. Ez, és az ezzel a tulajdonsággal szorosan összefüggő (télen nem lelhető fel ilyen típusú táplálék a mérsékelt égövben) hosszútávú vonuló mivolta teszi igazán érdekessé ezt a fajt.
2022 augusztusában a Dorina névre keresztelt tojó darázsölyvet sikerült a táplálkozó területén megjelölni napelemes jeladóval, melynek köszönhetően egy felnőtt egyed vonulását lehetett nyomon követni.
Dorina jeladózása Fotó: Csopják Tamás Viktor
A vonuló madárfajok számára az egyik legnagyobb kihívás a tengerek feletti átkelés. A gólyák közismert boszporuszi áthaladásához hasonlóan a ragadozómadarak is keresik azokat a vízbe nyúló, szárazföldi területeket, ahol legrövidebb úton tudnak átkelni a tengerek felett. Így tesznek az Adriai-tengernél vagy éppen Földközi-tenger felett is. Ilyenkor fontos a megfelelő szélirány, szélsebesség, különben nem, vagy csak túl nagy energiabefektetés árán tudnának átjutni a túlpartra.
Dorina jeladója idén ősszel rögzített is egy ilyen kedvezőtlen eseményt. Augusztus 26-án elérte a Peloponnészoszi-félsziget déli végét, a másnapot is itt töltötte, majd augusztus 28-án nekiindult a líbiai partok felé, de délután már újra Peloponnészoszi-félsziget déli végéről adott jelt, tehát visszafordult a tenger közepéről. A következő napokban beljebb költözött a félszigeten, valószínűleg táplálkozási céllal, ideálisabb helyet keresve a partoktól. Aztán szeptember 2-án Kréta felé vette az irányt és a szigetláncolatot követve el is érte a szigetet. Míg a Peloponnészoszi-félszigettől a líbiai partok 450 km-re vannak, addig Krétától akár 300 km megtételével elérhetőek. Másnap át is repült Afrikába, délután már a Szaharából adott a jeladója. A sivatagon 5 nap alatt kelt át, szeptember 8-án érte el a Száhel-övezetet, a Csád-tó térségében. Innen a darázsölyvek az esőerdőbe vonulnak, ahol a lombsátor alatt a napelemes jeladók fény hiányában hamar elnémulnak, ez szeptember 19-én meg is történt a Közép-afrikai Köztársaság és Kamerun határvidékén.
Dorina átkelése a tenger felett
Dorina teljes útja
2023 augusztusában pedig egy, a Fővárosi Állat- és Növénykertbe idei fiókaként bekerült darázsölyvet sikerült megjelölnünk, amely repatriációra (Repatriációról akkor beszélnek, amikor mesterséges körülmények között nevelt vagy tartott egyedeket a természetes körülményekhez való alkalmazkodást elősegítő folyamat keretében fokozatosan szoktatnak a szabad területen való élethez. - a szerk.) érkezett a Baglyas-kő Vár Természetvédelmi Látogatóközpontba.
Bujdosó jeladóval a hátán Fotó: Papp Ferenc
A fiatal egyed (Bujdosó) elvadítására a Medves-fennsíkon, elengedésre pedig augusztus 29-én került sor. A fennsík menti erdőben egészen szeptember 3-ig maradt, majd DNy-i irányban elhagyta azt, ezzel megkezdve első vonulását (valószínűleg egyedül). Szeptember 7-én érte el az Adriai-tenger partvidékét, ahol DK-nek fordult. Szeptember 8-án Dubcinál megállt és majdnem 10 napot töltött a környéken. Feltehetően egyrészt számára megfelelő táplákozó területet talált, illetve azokban a napokban tevékenykedett a térségben viharos esőzésekkel a Daniel ciklon.
Bujdosó úton Fotó: Papp Ferenc
Tovább tapogatózva haladt az Adria mentén, majd szeptember 20-án Dubrovnik alatt érte el a montenegrói határt, majd az országon még aznap áthaladva lépett be az albán légtérbe. Itt délnek fordulva két nap alatt jutott el az albán-görög határvidékre, ahol egy újabb, komoly zivatarrendszer megállította a vonulását és 3 napot ázott a dél-albán hegyekben.
Szeptember 26-án aztán átkelt Korfu-szigetére, másnap pedig visszament a görög szárazföldre, ahol egy napot töltött, feltehetően táplálkozással. Útját tovább folytatta délnek a partok mentén, a tenger és a szárazföld felett. 28-án este már Zakintosz szigetének déli csücskén aludt. Másnap hatalmas fába vágta a fejszéjét, ugyanis nekivágott a Földközi-tengernek, és 550 km-t egyhuzamban repülve, szinte nyílegyenesen délnek tartva át is kelt azon.
Ez hatalmas távolság! Főleg azt figyelembevéve, hogy a nagytestű madárfajok (gólyák, ragadozómadarak) a szárazföldek felett képződő termikeket használva tudnak energiatakarékosan vonulni, amelyek a nyílt tengerek felett nincsenek. Tapasztalatlanság és a szerencse írta a forgatókönyvet. Ezúttal a kedvező hátszél és a telihold fénye segítette. Valamikor éjjel érhette el Líbiát. Erejével teljesen elkészülve, az első partmenti mészkőszirtre azonnal leszállt, szeptember 30-án reggel már onnan adott a jeladója. Ennek ellenére az ösztöne által hajtva továbbment a sivatag felé, és a Szaharát egy hét alatt (2800 km-t megtéve) Líbián és Nigeren keresztül, DNY-i irányban átszelte. Nigéria északi részén az erdős szavannát elérve aztán vonulása lelassult és táplálkozni kezdett.
A madarak jelölésében, gondozásban részt vettek: Árvay Márton, Csopják Tamás, Óvári Péter, Koleszár Balázs, Vig Zsófia, Papp Ferenc, Pintér Zsolt, Dr. Sós Endre és a Fővárosi Állat- és Növénykert gondozói.
Bővebben: https://www.mme.hu/darazsolyv-fajmegorzesi-program
