Csőhód 2025.05.06. 12:08

Az ebéd utáni előadások kellemes bódulatában szendergő őrünket roppant irritáló telefonbizsergetés zavarta meg. Mivel azért a kötelesség az első, az előadóteremből kisurranva fogadta a hívást – bár hogy egészen biztosan jól érti-e, amit hall, afelől nem volt teljesen kétségek nélkül.

A bejelentő ugyanis arról számolt be, hogy Szilvásváradon, a Coop üzlet mögötti Szilvás-patak szakaszon, a hídnál, egy hód bukdácsol le-föl immár több órája a vízben. Megerősítésként rákérdezett, hogy úgy kb. hogyan is néz ki az állat, mekkora, de a bejelentő meglehetősen határozott válaszai bizonyossá tették afelől, hogy délutáni lubickolóhelyéül valóban a híd alatti zúgót választotta egy hód.

Mivel a beszámoló szerinti nem éppen a hód természetes viselkedési formája, őrünk nem sokat teketóriázott, felettesétől engedélyt kérve maga és kollégája számára, azonnal nekieredtek hód-menteni. (Megj.: őrünk tapasztalt hód-befogó szaki: https://www.bnpi.hu/hu/hir/hod-a-bel-kon-a-la-eger...)

A helyszínre tartva őreink minden lehetséges és lehetetlen helyzetet és azok megoldásait megvitatták, így elmében jól felkészülten érkeztek a helyszínre.

Egy jó darabig erősen kellett keresgélniük, hogy a konkrét hód-feltűnési pont meglegyen, megkérdőjelezve, hogy egyáltalán ott van-e még az állat, lévén hogy az nem mutatta magát, de aztán egy óvatlan felbukkanásánál sikerült megpillantani.

A zúgó, ami alatt megjelent, majd fel-felbukkant a hód, nagyjából 1 m-es vízszint-beli különbséget jelentett az állatnak, ami még úgy sem kellett volna, hogy problémát okozzon neki, hogy – mint az kiderült – mintegy további 80 cm mély üstöt mosott ki a víz a mederből.

Ebből már sejteni lehetett, hogy vagy valami fizikálisan nincs rendben az állattal – vagy pedig egyszerűen nem találja az üstből kivezető utat, akár a patakon lefelé.

Mivel csak a fejét és a háta egy részét lehetett a levegővételeinél látni, ennél többet úgy lehetett megtudni, ha a hódot kizökkentik mind ebből a látszólag céltalan bukdácsolásból, mind pedig az üstjéből, így aztán őreink megfelelő célszerszámok után néztek.

Immár hosszúnyelű lapáttal, kapával és egy rúddal, nomeg ha úgy adódna, relatíve erős hálókkal felszerelkezve (de az állat sérülését kizáró óvatossággal) nekiálltak a hód kizökkentésének – melyet dokumentálandó Csank Zsolt kerületvezető erdész (EGERERDŐ Zrt., Szilvásváradi Erdészet) kameramanként, valamint logisztikai referensként került az akcióba-vonásra.

Bő órányi, a partról, hídról végrehajtott, majd az igazán férfias csőre-tekeredéssel kombinált noszogatási módszerekkel aztán sikerült elérni, hogy az állat kizökkent és nekieredt lefelé – egy gondolatnyit, aztán vissza az üstbe!

Kezdődhetett elölről a móka – viszont így már őreink a sekély vízben meglátták, mekkora is a hód, s egyértelmű lett, egy jól megtermett példánnyal van dolguk, aki ráadásul eltökélten fölfelé szeretett volna haladni a patakon.

Az alapos és további kizökkentési próbálkozások végül eredményt szültek, és az állat nagyjából 30 m-t leúszott, vagyis inkább levánszorgott a patakon egy füzes ligetecskéig. Ekkor vált kétségtelenné, hogy bizony a hód hátsó fertályán valami nincs rendben, s bizony be kell fogni.

Mint kiderült, a füzes ligetecske viszont csupán alibi volt, mert az állat egy attól néhány méterre nyíló vasbeton csőbe mászott be, s vánszorgott tovább annak túlsó vége felé.

Megvizsgálva lehetőségeiket, őreink az immár a szakmában klasszikussá vált ún. "bükki kukás befogás" (ti. tavaly Sajónémetiben természetvédelmi őr kollégánk, Bartha Csaba fogott be hazánk írásos történelmében először hódot ekként) alkalmazása mellett döntöttek, s már csak egy uszkve 80 cm-es átmérőjű csőbeni hód-üldözésre alkalmas személyt kellett találni.

Polgári természetőrből szerencsére Szilvásváradon bőven akad, de még a nem-is-akármilyen kategóriából is! Baranyi Mariann lelkes állatbarát és mentő polgári természetőrünk alkalmasnak találtatott a cső-üldözésre, s a problémát fölvázolva önként ajánlotta is magát az embert (és azért valljuk be, hódot is) próbáló feladatra – így aztán egyik őrünk a kukáért (tisztán, fertőtlenítetten állt az udvarában), másikuk pedig Mariannért indult.

Immár mindennel és mindenre-is fölvértezetten a helyszínre visszaérkezve a csapat nekiállt a hód-mentés direkt részének.

Az aktuális helyzetet fölmérve (az állat mintegy 15 m-nyit haladt a cső átelleni nyílása felé) Mariann egy szétnyitható, de összezárt, ekként a hód terelgetésére alkalmas fémketreccel bemászott a cső hód-felőli végén, őreink és Zsolti erdész annak másik végén fölállította a befogáshoz a szerkezeteket, majd a mentés a Mariann noszogatására haladni kénytelen állatra-várakozási szakasza vette kezdetét.

A közlekedési út melletti kis, jól felszerelt csapatunkat látva Szűcs Iván vadászati ágazatvezető (EGERERDŐ Zrt., Szilvásváradi Erdészet) is csatlakozott a mentéshez, s mindenféle további eshetőségre felkészülten várakoztak a hód feltűntére.

A mintegy 55 m-nyi leküzdendő hosszon, s az igen szűk csőben nem kis feladat hárult Mariannra, s már csupán uszkve 10 m-nyi út várt a hódra, amikor is az összecsukott ketreccel való állat-terelgetés egy akadály miatt ellehetetlenült: be kellett mászni eme oldal felől is a csőbe.

Baráth Zoltán természetvédelmi őr vállalta a feladatot, s a speciális befogószerkezetet gondosan előkészítve, azaz tetejével oldalirányban nyitottan, ezáltal a csőben használhatóan maga előtt tolva, bekúszott a csőbe.

Ott aztán némi ráhatással sikerült beszuszakolni hódunkat a kukába, majd a pakkot együttes erőfeszítéssel a csőből kihúzni, s a mentés igazán aktív részét ezennel – nomeg némi örömködéssel – lezárva őrünk a begyűjtött állatot egy biztonságos udvarba húzta, ahol is az az immár szétnyitott ketrecbe átpatriálásra került.

A mentőcsapatnak, és különösen Mariannnak, őrünk megköszönte a segítséget, majd hódunk immár újdonsült ketrecében beült a hátsó ülésekre és őrünkkel Eger felé indultak.

Ott Igazgatóságunk – többek között – a beszállított állatok gondozásáért felelőse, Kelemen Tamás és őrünk közreműködésével az állat egy szalmával és vízzel ellátott volier-ébe kerülve fáradtan elnyúlt, s azóta erejét és egészségét szedegeti meglehetősen ügyesen vissza.

Amint pedig fölépült, folyt. köv.


Írta: Bartha Attila, MSc, Nyugat-Bükki Tájegységvezető



Bartha Attila
tájegységvezető

Kapcsolódó

2 Unterwegs mit Ranger / ​Our experiences  with the rangers

2 Unterwegs mit Ranger / ​Our experiences with the rangers

2023.04.19. 14:04
RonjaInsgesamt gibt es im Bükki Nationalpark 34 Ranger/Innen, die Aufgaben von Ranger/Innen sind sehr vielfältig. Die ursprüngliche Bedeutung ist die Betreuung eines Schutzgebietes, zu ihren Aufgaben gehören zum Beispiel Instandhaltungsarbeiten, sie kümmern sich um invasive, so wie schützenswerte Tier und Pflanzenarten, sie führen Exkursionen im Nationalpark und arbeiten an Forschenden Tätigkeiten. Häufig haben Ranger:Innen ein Gebiet in welchem sie Spezialisiert sind, so dass sich einige Ranger besonders gut mit Vögeln auskennen und andere mit Insekten oder Pflanzen. Als ersten Ranger durften wir Atila bei seiner Arbeit in Szilvásvárad begleiten, wir haben von ihm viel über die Relevanz von Biodiversität gelernt und warum Monokulturen so gefährlich für einen Wald sein können. Die Artenvielfalt von Pflanzen in einem Gebiet bietet vielen Tieren einen Lebensraum, deshalb ist eine kontrollierte Abholzung der Wälder kombiniert mit einer kontrollierten Aufforstung relevant für die Aufrechterhaltung von Artenvielfalt. So fällt es beispielsweise in Atilas Aufgabenbereich die Holzfällung zu kontrollieren. Wenn an den falschen Stellen oder zu viele Bäume gefällt werden, kann dies die Biodiversität in einem Gebiet gefährden. Deshalb gibt es genaue Pläne, welche Bäume gefällt werden dürfen. Bei der Aufstellung dieser Pläne gilt es die Interessen der Forstindustrie und die des Naturschutzes in Einklang miteinander zu bringen. Auch Totholz ist ein wichtiger Bestandteil des Nährstoffkreislaufs im Wald, da dieses durch Insekten und Pilze abgebaut wird und so wieder Nährstoff für neue Pflanzen darstellt. Deshalb ist es wichtig, dass Totholz nicht direkt aus dem Wald gebracht wird, sondern für einige Jahre im Naturkreislauf zu lassen. Weiterhin haben wir Fußspuren von Wölfen und Hirschen gesehen und durften etwas über die Verhaltensweisen dieser Tiere erfahren. Am 14. Oktober waren wir Wasservögel zählen, die Aufnahme des Bestandes ist wichtig um den Schutz von bedrohten Arten gewährleisten zu können, so kann erfasst werden wie sich die Rastbestände entwickeln. Ist eine Vogelart vor dem Aussterben bedroht, dann kann diese beispielsweise unter Artenschutz gestellt werden, so wird der Fortbestand gewährleistet. Außerdem haben wir die Bedrohung durch invasive Tierarten verstehen gelernt, so kann ein ehemaliges exotisches Haustier, welches achtlos in der Natur ausgesetzt wird dort eine Bedrohung für die heimischen Tiere sein. Außerdem haben wir Bieber Dämme gesehen und verstehen gelernt, welchen Einfluss sie aus auf das Pflanzenwachstum um den Damm herum haben können. In Verpelét haben wir an einer invasiven Pflanzen Kontrolle teilgenommen, hier haben wir Büsche rausgerissen, welche invasiv waren, da diese eine Bedrohung für die Artenvielfalt in Verpelét darstellen. Durch das Herausreißen der invasiven Büsche soll der Platz für die heimische Artenvielfalt erneut hergestellt werden. Die Wiesen bieten vielen Blumen einen Platz zum Blühen doch die Büsche stellen eine Konkurrenz in Bezug auf die zur Verfügung stehenden Mineralien da, weshalb es notwendig ist sie zu entfernen.
Tovább olvasom