Csőhód 2025.05.06. 12:08

Az ebéd utáni előadások kellemes bódulatában szendergő őrünket roppant irritáló telefonbizsergetés zavarta meg. Mivel azért a kötelesség az első, az előadóteremből kisurranva fogadta a hívást – bár hogy egészen biztosan jól érti-e, amit hall, afelől nem volt teljesen kétségek nélkül.

A bejelentő ugyanis arról számolt be, hogy Szilvásváradon, a Coop üzlet mögötti Szilvás-patak szakaszon, a hídnál, egy hód bukdácsol le-föl immár több órája a vízben. Megerősítésként rákérdezett, hogy úgy kb. hogyan is néz ki az állat, mekkora, de a bejelentő meglehetősen határozott válaszai bizonyossá tették afelől, hogy délutáni lubickolóhelyéül valóban a híd alatti zúgót választotta egy hód.

Mivel a beszámoló szerinti nem éppen a hód természetes viselkedési formája, őrünk nem sokat teketóriázott, felettesétől engedélyt kérve maga és kollégája számára, azonnal nekieredtek hód-menteni. (Megj.: őrünk tapasztalt hód-befogó szaki: https://www.bnpi.hu/hu/hir/hod-a-bel-kon-a-la-eger...)

A helyszínre tartva őreink minden lehetséges és lehetetlen helyzetet és azok megoldásait megvitatták, így elmében jól felkészülten érkeztek a helyszínre.

Egy jó darabig erősen kellett keresgélniük, hogy a konkrét hód-feltűnési pont meglegyen, megkérdőjelezve, hogy egyáltalán ott van-e még az állat, lévén hogy az nem mutatta magát, de aztán egy óvatlan felbukkanásánál sikerült megpillantani.

A zúgó, ami alatt megjelent, majd fel-felbukkant a hód, nagyjából 1 m-es vízszint-beli különbséget jelentett az állatnak, ami még úgy sem kellett volna, hogy problémát okozzon neki, hogy – mint az kiderült – mintegy további 80 cm mély üstöt mosott ki a víz a mederből.

Ebből már sejteni lehetett, hogy vagy valami fizikálisan nincs rendben az állattal – vagy pedig egyszerűen nem találja az üstből kivezető utat, akár a patakon lefelé.

Mivel csak a fejét és a háta egy részét lehetett a levegővételeinél látni, ennél többet úgy lehetett megtudni, ha a hódot kizökkentik mind ebből a látszólag céltalan bukdácsolásból, mind pedig az üstjéből, így aztán őreink megfelelő célszerszámok után néztek.

Immár hosszúnyelű lapáttal, kapával és egy rúddal, nomeg ha úgy adódna, relatíve erős hálókkal felszerelkezve (de az állat sérülését kizáró óvatossággal) nekiálltak a hód kizökkentésének – melyet dokumentálandó Csank Zsolt kerületvezető erdész (EGERERDŐ Zrt., Szilvásváradi Erdészet) kameramanként, valamint logisztikai referensként került az akcióba-vonásra.

Bő órányi, a partról, hídról végrehajtott, majd az igazán férfias csőre-tekeredéssel kombinált noszogatási módszerekkel aztán sikerült elérni, hogy az állat kizökkent és nekieredt lefelé – egy gondolatnyit, aztán vissza az üstbe!

Kezdődhetett elölről a móka – viszont így már őreink a sekély vízben meglátták, mekkora is a hód, s egyértelmű lett, egy jól megtermett példánnyal van dolguk, aki ráadásul eltökélten fölfelé szeretett volna haladni a patakon.

Az alapos és további kizökkentési próbálkozások végül eredményt szültek, és az állat nagyjából 30 m-t leúszott, vagyis inkább levánszorgott a patakon egy füzes ligetecskéig. Ekkor vált kétségtelenné, hogy bizony a hód hátsó fertályán valami nincs rendben, s bizony be kell fogni.

Mint kiderült, a füzes ligetecske viszont csupán alibi volt, mert az állat egy attól néhány méterre nyíló vasbeton csőbe mászott be, s vánszorgott tovább annak túlsó vége felé.

Megvizsgálva lehetőségeiket, őreink az immár a szakmában klasszikussá vált ún. "bükki kukás befogás" (ti. tavaly Sajónémetiben természetvédelmi őr kollégánk, Bartha Csaba fogott be hazánk írásos történelmében először hódot ekként) alkalmazása mellett döntöttek, s már csak egy uszkve 80 cm-es átmérőjű csőbeni hód-üldözésre alkalmas személyt kellett találni.

Polgári természetőrből szerencsére Szilvásváradon bőven akad, de még a nem-is-akármilyen kategóriából is! Baranyi Mariann lelkes állatbarát és mentő polgári természetőrünk alkalmasnak találtatott a cső-üldözésre, s a problémát fölvázolva önként ajánlotta is magát az embert (és azért valljuk be, hódot is) próbáló feladatra – így aztán egyik őrünk a kukáért (tisztán, fertőtlenítetten állt az udvarában), másikuk pedig Mariannért indult.

Immár mindennel és mindenre-is fölvértezetten a helyszínre visszaérkezve a csapat nekiállt a hód-mentés direkt részének.

Az aktuális helyzetet fölmérve (az állat mintegy 15 m-nyit haladt a cső átelleni nyílása felé) Mariann egy szétnyitható, de összezárt, ekként a hód terelgetésére alkalmas fémketreccel bemászott a cső hód-felőli végén, őreink és Zsolti erdész annak másik végén fölállította a befogáshoz a szerkezeteket, majd a mentés a Mariann noszogatására haladni kénytelen állatra-várakozási szakasza vette kezdetét.

A közlekedési út melletti kis, jól felszerelt csapatunkat látva Szűcs Iván vadászati ágazatvezető (EGERERDŐ Zrt., Szilvásváradi Erdészet) is csatlakozott a mentéshez, s mindenféle további eshetőségre felkészülten várakoztak a hód feltűntére.

A mintegy 55 m-nyi leküzdendő hosszon, s az igen szűk csőben nem kis feladat hárult Mariannra, s már csupán uszkve 10 m-nyi út várt a hódra, amikor is az összecsukott ketreccel való állat-terelgetés egy akadály miatt ellehetetlenült: be kellett mászni eme oldal felől is a csőbe.

Baráth Zoltán természetvédelmi őr vállalta a feladatot, s a speciális befogószerkezetet gondosan előkészítve, azaz tetejével oldalirányban nyitottan, ezáltal a csőben használhatóan maga előtt tolva, bekúszott a csőbe.

Ott aztán némi ráhatással sikerült beszuszakolni hódunkat a kukába, majd a pakkot együttes erőfeszítéssel a csőből kihúzni, s a mentés igazán aktív részét ezennel – nomeg némi örömködéssel – lezárva őrünk a begyűjtött állatot egy biztonságos udvarba húzta, ahol is az az immár szétnyitott ketrecbe átpatriálásra került.

A mentőcsapatnak, és különösen Mariannnak, őrünk megköszönte a segítséget, majd hódunk immár újdonsült ketrecében beült a hátsó ülésekre és őrünkkel Eger felé indultak.

Ott Igazgatóságunk – többek között – a beszállított állatok gondozásáért felelőse, Kelemen Tamás és őrünk közreműködésével az állat egy szalmával és vízzel ellátott volier-ébe kerülve fáradtan elnyúlt, s azóta erejét és egészségét szedegeti meglehetősen ügyesen vissza.

Amint pedig fölépült, folyt. köv.


Írta: Bartha Attila, MSc, Nyugat-Bükki Tájegységvezető



Bartha Attila
tájegységvezető

Kapcsolódó

2023/1 6. Eagle’s eggs inventory

2023/1 6. Eagle’s eggs inventory

2023.07.10. 16:00
Um ehrlich zu sein, haben mich Vögel im Allgemeinen noch nie so wirklich interessiert. Aber ich glaube, das liegt daran, da man sie sehr selten aus nächster Nähe zu Gesicht bekommt. Als ich mir die Vogelrettungsstation auf dem Gelände des Direktorats ansehen durfte, wurde mir klar, dass Vögel doch ganz interessant sind, wenn man sich näher mit ihnen beschäftigt!Als ich dann die Gelegenheit bekam, eine Gruppe von Rangern zu begleiten, welche die Adlernester und deren Eierbestand überprüfte, war ich natürlich sofort dabei. Wer möchte es sich schon entgehen lassen einen in freier Wildbahn lebenden Adler aus nächster Nähe zu sehen? Ich jedenfalls nicht.Genauer gesagt handelt es sich bei dieser Art um den Östlichen Kaiseradler (Aquila heliaca) (Für die Interessierten unter euch: https://de.wikipedia.org/wiki/%C3%96stlicher_Kaiseradler). Außerdem gibt es noch eine kleine Population an Seeadlern (Haliaeetus albicilla) in diesem Gebiet.An diesem Tag lag unser Fokus allerdings nur auf den Nestern des Kaiseradlers. Die Aufgabe bestand darin, den Bestand an Eiern in allen Nestern zu überprüfen, zu dokumentieren und anschließend abzuwarten, dass das Weibchen wieder zu ihrem Nest zurückkehrt. Es wurden zwei Gruppen gebildet. Gruppe Nr. 1 hatte die Aufgabe die Eier im Nest zu zählen. Dafür mussten wir (zum Glück) nicht etwa auf den Baum klettern, sondern bedienten uns modernster Technik in Form einer Drohne. Die zweite Gruppe beobachtete aus einer Entfernung von ca. 800 m das Nest per Fernglas und dokumentierte minutengenau, wann das Weibchen das Nest verließ und wann es, nachdem die Drohne wieder weg war, zu ihren Eiern zurückgekehrt war. Das konnte mal nur 15 Minuten dauern, mal mehrere Stunden. Zum Glück war ich in der ersten Gruppe. ;)Im Durchschnitt legen Kaiseradler 1-3 Eier. Bei unseren Nestern waren es meistens drei, also ein ziemlich guter Durchschnitt. Die kommende Kaiseradlergeneration ist somit gesichert. Bis wir die zehn Nester alle abgeklappert hatten, dauerte es eine Weile. Wir fuhren über endlose Felder und durch Niemandsland, wo sich unsere Wege immer wieder mit denen von Fasanen, Feldhasen und Rehen (ich habe noch nie an einem Tag so viele Rehe gesehen) kreuzten. Alles in allem ein sehr interessanter, tierreicher Tag, beendet natürlich mit einem obligatorischem Kaffee.
Tovább olvasom