2026. február végén folytatódott a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Dél-Borsodi Tájegységében az új kerecsensólyom-költőládák kihelyezése és a régi, döntően fa költőtálcák cseréje.

A Mályi Természetvédelmi Egyesülettől Lehoczky Krisztián értesítette a Bükki Nemzeti Park Természetvédelmi Őrszolgálatát, hogy Tiszaszederkényben először egy, majd a másik fehér gólyafiókáját is kidobta a fészekből az öreg madár. A háztulajdonos, akinek portája előtt a fészek épült, több mint negyven éve figyeli a madarakat. Rögtön jelezte is azt, amikor észlelte, hogy itt valami most nincs rendben.

Ha valaki a legapróbb vagy éppen jelentéktelennek látszó dolgokat is összegyűjti, arra azt mondják, „güzül”. Így magyarázza a Magyar nyelv értelmező szótára a „güzül” ige jelentését.

A szalakótaalkatúak rendjébe tartozó gyurgyalagok közismerten színpompás madarak.

Gyakori eset a nyár derekán, hogy a repülést éppen csak gyakorló fiókák kiesnek a fészekből.

Elkövetkező írásainkban olyan, hazánk területén és a Borsodi-Mezőségben is előforduló emlősöket szeretnénk bemutatni, melyekkel a hétköznapi kirándulók, gyalogos turisták nemigen találkoznak.

A Sajó-völgy központi részének madárvilága nem teljesen ismeretlen. 1997-ben az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány munkatársai által szervezett és kivitelezett, több élőhelyre kiterjedő kutatás már érintette a területet.

A Békés Megyei Hírlap 1998. júniusi számában a következőket olvashatjuk: „Tizenhatezer hektár termőterületet kellett újratelepíteni Dél-Békésben a hörcsögök pusztítása miatt.