Dédestapolcsány - Nagyvisnyó - Verepce-bérci tanösvény

2
Dédestapolcsány - Nagyvisnyó - Verepce-bérci tanösvény
Dédestapolcsány - Nagyvisnyó - Verepce-bérci tanösvény

A tanösvény alapvetően a Verepce-tetői őskori erődített telep és a Dédesvár régészeti emlékeit mutatja be (tematikus tanösvény), de az állomások táblái a terület természeti értékeiről is tájékoztatást nyújtanak.


A 12 állomásos tanösvény útvonala körtúra jellegű

Jelzés: zöld bástya

Hossz: 11 kilométer

Időigény: cca. 4-6

A Verepce-tetőre vezető tanösvényen, az útvonalon elhelyezett 12 db információs tábla segítségével, egyszerre gyönyörködhetünk a természet szépségében és kapunk információkat az élővilágról, a terület kulturális- és földtani értékeiről, megtekinthetjük hazánk legnagyobb területű (140 hektáros) őskori erődített telepét és egy középkori várromot is.

A tanösvényen 252 méteres tengerszint feletti magasságról, a Dédesi vár csúcsáig, 589 méteres magasságig jutunk.

Az első állomást elhagyva, a nyomvonal meredeken emelkedni kezd, ahova felérve, a tanösvény nyomvonalának legnagyobb része ráláthatunk, de a Magas-Bükk 957 méteres csúcsában, a Bálványban is gyönyörködhetünk.

A Bán-völgyétől a Verepce-nyeregig tartó vonulat agyagpalából, perm és triász korú mészkőből épül fel. A mészkőcsúcsok meredek falai adta biztonság okán, illetve, mivel a jól formálható, vastag málladékkal fedett agyagos kőzet platók, teraszok kialakítását tették lehetővé, a gerinc minden részén találhatunk ősi településekre utaló nyomokat.

A tanösvény harmadik állomásánál, a Gedeon-vágásnál találkozhatunk az első ilyen nyomokkal, ahol feltáratlan, a szkítáknak tulajdonított halomsírok találhatók egymás mellett, akik a vaskorban lakták a területet. A szkíták a Vár-erdőnek nevezett helyet is használták még temetkezési helyként, ahonnan gazdag vaskori leletanyagot tártak fel.

Kiágazással lehet felkapaszkodni a Dédesi-várhegyre. A vár egykori falának sáncáról, a hegyoldal meredek letöréséről különleges panoráma tárul fel. Lent a Baróc-patak völgye vág be a mészkő és agyagpala hegyoldalba, ami helyenként szurdokká szűkül. Fehér mészkőszirtek bukkannak elő a növényzetből, a völgy túloldalán a szinte függőleges oldalú Szőlő- és Pirító-kövek láthatóak, velünk egyvonalban a hegygerincen a Kisvár sziklacsúcsa, mögötte a Bükk-fennsík északi, meredek oldala.

Tiszta időben a Kárpátok magasabb hegyei is felsejlenek.

Innen korláttal és lépcsősorral biztosított ösvény vezet fel az egykori középkori vár tetejére. A fellegvár egyik fő rendeltetése az Eger-Diósgyőr közötti középkori kereskedelmi út védelme volt. Maradványai közé néhány megmaradt falszakasz, egy épített ciszterna, illetve a vár csúcsplatóján található L alakú, 14. századi eredetű toronymaradvány tartozik.

A Dédesi-várhegyek területén azonban már az Árpád-korban épültek várak (sőt, a vaskori erődített telepek területe is magába foglalta a szirteket). Dédest a 13. és 14. század fordulóján az Ákos nemzetség birtokolta, akik a Károly Róbert elleni küzdelemben alulmaradtak, majd a király elfoglalta Dédeskőt és átépíttette. A vár végső pusztulása a végvári harcok során következett be. Az 1567-es török ostromban a védők rájöttek, hogy a nagy túlerővel szemben esélytelenek, így kiosontak és a bevonuló törökökre rárobbantották a várat. Hasszán pasa ezután bosszúból, és a török kézbe került kereskedelmi útvonal védelme miatt a maradványokat is földig romboltatta..

Az elágazásba visszaérve a tanösvény a Kisvár csúcsa felé vezet, melyet csak lentről lehet megtekinteni, mivel a terület fokozottan védett.

A sziklacsúcs oldalában, a párkányokon ragadozó madarak költenek, a sziklagyepein ritka növényfajok telepedtek meg.

Egykor, a Kisvár tetején is erődítmény állt, azonban a természet az már visszahódította.

A Kisvár alatti nyeregből kisebb emelkedővel juthatunk tovább a a Verepce-bérc előcsúcsára, a Vásárhely-parlagra, melynek neve valószínűleg onnan ered, hogy a lapos tisztás a hegy tetején megfelelő hely volt a kereskedőknek, hogy árulják portékáikat. Oldalában egy rövid kitérővel a kék háromszög jelzésen a Vásárhely-kőre juthatunk, melynek szirtjéről a Bán-patak völgyére és Nagyvisnyóra is rálátunk. A Vár-pada felé halad tovább a tanösvény, mely a Verepce-vár bejárata. A vár neve egyes térképeken Verebce és Verebec néven is szerepel, a helyiek mind a három elnevezést használják, ebből adódhatnak az eltérések. Habár az erődítmény területére már a Dédesi-várhegyek alatt beléptünk, a déli része mégis elkülönül a többitől. A sáncokkal határolt meredek hegytető oldalaiban a völgyek felé mesterséges teraszok hálózatát alakították ki, ezek területén 1-1 ház állt. A Verepce-vár területéről nagy mennyiségű vas- és bronzkori leletanyagot tártak fel. A vaskorban itt élt emberek a Bán-patak völgyében bányásztak gyepvasércet, melyből vasbucákat készítettek, ezek készítése az Árpád-kor végéig folytatódhatott. A vasbucákon kívül vaskori tokos balták is előkerültek.

Az évezredekkel ezelőtt itt élt kultúrák kiirtva az erdőt, majd kialakítva a mesterséges teraszok százait, kb. 1,5 millió köbméter földet mozgattak meg kézi- és állati erővel.

A 800 méter hosszú erődítmény végét a Verepce-tetőt az Ördögoldaltól elválasztó nyeregben, a Vaskapuban érhetjük el. Jól kivehető a meredek kettős sánc és árok védműve, melynek kialakítása ezen az oldalon volt a legfontosabb, hiszen egy lehetséges támadás során innen lehetett a legkönnyebben elérni az erődítést. A kettős sáncnál, a régészeti feltárások során egy ütközet nyomaira bukkantak. Számos bronz nyílhegy és parittyalövedék került elő. A leletek alapján feltételezik, hogy két vaskori szkíta közösség közötti összecsapás nyomait találták meg.

A vaskapuból egy kőtörmelékes tölgyesben ereszkedünk a Verepce-lápa völgyébe, a meredek ösvényen később elérjük a Bán-patakot, ahol a tanösvény állomásán esőház, pihenő található.

A Bán-patak völgye természet közeli állapotot mutat, változatos korösszetételű erdővel. Az erdő életében fontos szerepet tölt be a holtfa, mely rengeteg kisebb-nagyobb élőlénynek ad otthont. Közéjük tartoznak sok ízeltlábú faj, többek között holtfához kötődnek olyan fontos és védett bogaraink, mint a szarvasbogár, az orrszarvúbogár, vagy a havasi cincér. Ahol sok a rovar, ott a madarak és a denevérek is több táplálékot találnak, másrészt az odvakban menedékre is lelhetnek. A mohák, páfrányok, de más növények is előszeretettel telepednek meg a kiváló táptalajt biztosító holtfa környékén ezáltal a holtfás erdőben magasabb a biodiverzitás.

A patakot követve juthatunk egyre lejjebb a völgyben, érintve az egykori palabányát, ahol a 18. század végétől a 20. század elejéig bányásztak palát tetőfedésre. A völgyben, könnyen járható sétaúton jutunk vissza a kiindulópontunkig.


http://www.epa.uz.ua/02000/02030/00022/pdf/HOM_Evk...

Hossz: 11,91 km
Időtartam: 3:50:00
Nehézség:  7
Burkolat minősége: Más: 100% (11,91 km)
Összes emelkedő: 576 m
Összes lejtő: 576 m

Kapcsolódó