Védett növényeink és a klímaváltozás

Az utóbbi években mind többen kongatják a vészharangot a társadalom környezet átalakító, éghajlat befolyásoló tevékenységének fokozódása miatt.

Az emberek nálunk csak lassan kezdik felismerni ennek a figyelmeztetésnek súlyát, mert a hatások közvetlen környezetükben még nem annyira szembeötlőek, a hosszabb idő alatt bekövetkező változásokat pedig kevésbé veszik észre.

Az Országos Meteorológia Szolgálat klímacsíkjai látványosan figyelmeztetnek: mutatják a kedvezőtlen tendenciát, az évi középhőmérséklet emelkedését, amit az élővilág alkalmazkodása is jelez. Az erdőt, mezőt járó emberek a növények kihajtását, az első virágzó tövek megjelenését vagy megkésett termésérlelését figyelve mostanában már maguk is nyomon tudják követni a folyamatot.

Évi középhőmérséklet Eger 1901-2018, forrás: OMSZ

A klímaváltozás nem csak az időjárási szélsőségek gyakoriságának növekedését, a telek melegebbé, a nyarak forróbbá válását jelenti, hanem az átmeneti évszakok lerövidülésével és a tavaszi-nyári hónapok előbbre tolódásával is jár. E folyamat következménye az utóbbi években már az Északi-középhegységben is jól látható.

A Mátrától és a Bükktől északra elterülő vidéken, a Vajdavár- és az Upponyi-hegységben korábban a hóvirág volt legkorábbi védett vadvirágunk, mára azonban a leánykökörcsin megelőzte és átvette a helyét. Az elmúlt években február utolsó hetében mindig megjelentek első virágzó töveik. A kökörcsinek előretörését segíti, hogy már évezredekkel korábban alkalmazkodva dúsan szőrözöttek, s így az éjszakai fagyokat károsodás nélkül átvészelhetik.

Leánykökörcsin, Fotó: Bartha Csaba

Május az orchideák hónapja, azonban újabban több képviselőjük korábban, már április második felében elkezd nyílni. Köztük van az impozáns megjelenésű bíboros kosbor, amely sokszor csak így – hamarabb virágozva – tudja elkerülni a besülést okozó forró és csapadékszegény májusi heteket.

Besült bíboros kosborok, Fotó: Bartha Csaba

Jellemző, hogy a nyár kitolódik, a vénasszonyok nyara sokszor október második feléig kitart. Ez részben másod-, részben elhúzódó virágzásra kényszeríti a tavaszi-nyári fajokat. Rendszeressé vált a gyepekben május-júniusban nyíló nagy pacsirtafű novemberi (pl. Sajóvelezden), vagy a hasonló fenológiájú, de erdei bársonyos kakukkszegfű decemberi szirombontása (pl. Hangony határában). Szintén intő jel, hogy Upponynál a piros madárbirs érett termésesen, november végén-december elején virágzott.

Téli bársonyos kakukkszegfű, Fotó: Bartha Csaba

Decemberben virágzó piros madárbirs, Fotó: Bartha Csaba

Mára csak egyetlen hónapunk, a január maradt védett virág nélkül, de a Szentdomonkosnál az év elején nyíló homoki pimpó is mutatja, valószínűleg ez sem lesz már sokáig így. Színpompás növényeink is jelzik, a klímaváltozás megállítása érdekében sürgősen tenni kell valamit!