Szép álmokat! 2020.10.12. 13:55

Aludni tértek a bükkaljai ürgék.

Fokozottan védett

kisemlősünk, a közönséges ürge (Spermophilus citellus) az év egy

jelentős részét átalussza, a hidegebb hónapokat földalatti járatrendszerének

hálókamrájában vészeli át. Az első egyedek már augusztus közepétől elkezdhetik

hosszú pihenőjüket. A megfigyelések szerint először az idősebb hímek vonulnak

el, amin nem is lehet csodálkozni, hiszen tavasszal ők ébrednek a legkorábban

(néha már március első felében), hogy az április elején kezdődő szaporodási

időszakra a lehető legjobb területeket foglalhassák el. Az idei meleg

szeptemberben az ürgék sokáig aktívak maradtak, de az október elején hűvösebbre

és csapadékosabbra forduló időjárás már az ez évi fiatalokat is aludni „küldte”,

egy-két renitens kivételével.

Udvarlás idején

Kotorék karbantartásáról árulkodik a frissen kiásott föld

Eleség gyűjtése közben

Kollégánk, Bakó Botond írásában olvashattunk már idén erről a fajról. Többek között megtudhattuk, hogy Igazgatóságunk teljes működési területét tekintve a Kelet-bükki Tájegységbe eső, Szirmabesenyő és Miskolc határán található repülőtéren élő kolónia a legnépesebb (tavaly 1000 egyed körülire becsülték létszámukat). Most egy másik, szintén tájegységünkben található kolónia életéből szeretnék néhány képet felvillantani, az ürgének és életmódjának részletes bemutatását mellőzve (a fentebb említett írások ezt már megtették korábban).

„Reflektorfényben” az ürge

Az egykor mezőgazdasági kártevőnek tartott, mára azonban drasztikusan megfogyatkozott (elsősorban élőhelyeinek megszűnése okán) hazai állományú ürge a rövid füvű gyepterületek lakója. Legelőkön, vagy repülőterek rendszeresen kaszált területein találja meg életfeltételeit, bár napjainkban ismerünk autópálya rézsűjében, vagy bevásárlóközpont parkolójának nyírt pázsitján élő kolóniákat is (ez utóbbiak azonban mindig kényszerűségből, jobb híján választott élőhelyek). A Kelet-bükki Tájegység területén napjainkban ismert öt ürgeállomány közül a fentebb említett az egyetlen reptéren élő, a másik négy legelőkhöz kötődik. Ez utóbbiak közül a legnagyobb létszámú (idei felmérések alapján nem sokkal marad el a szirmabesenyőitől), legstabilabb kolónia a Bükkalján, Tard községtől keletre, az un. Száraztó (dűlőnév) kiterjedt legelőin él. A Száraztó területe része a Natura 2000 hálózatnak (HUBN20009, Tard környéki erdőssztyepp kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület). Régebben, a XX. század közepéig ez a legelő közvetlenül érintkezett a többi bükkaljai legelővel, a délre futó vízfolyásokat kísérő gyepeknek köszönhetően még a Borsodi-sík legelőivel is, élő kapcsolatot biztosítva az ürgék és egyéb, gyepekhez kötődő növény- és állatfajok állományai számára is. Mára a gyepek jó részét feltörték, szántóként hasznosítják, azok között megszűnt az összeköttetés. Izolálódtak a területek és velük együtt az ott előforduló élő természeti értékek állományai is. Ez a jelenség sajnos a genetikai elszegényedés, leromlás veszélyét hordozza. Nagyon fontos lenne az összeköttetés újbóli megteremtése, a természetközeli élőhelyek összefüggő hálózatának kialakítása!

A területet több száz éve legelőként hasznosítják. Napjainkban juhokkal, kecskékkel, szarvasmarhákkal, és csekélyebb létszámban még lovakkal is legeltetik. Ráadásul az ürgék nagy szerencséjére, talajtani okok miatt olyan kopár, gyér növényzetű vízmosások is találhatóak itt, melyek szűkebb környezetében azokat a nehezebb időszakokat is átvészelte az állomány, amikor is évekre teljesen megszűnt a legeltetés, vagy intenzitása minimálisra csökkent. A fent felsorolt haszonállatok mindegyike más „technikával” legel, így igazán mozaikos, eltérő növényzeti borítottság jellemzi az élőhelyet, melyet a változatos mikrodomborzat tovább gazdagít.

Juhnyáj a Száraztóban

Legelő szarvasmarhák

Kotorék-sorozat vízmosás napsütötte oldalában

Az ürgék szempontjából nagy jelentőséggel bírnak a területen elszórtan álló cserjék és vadgyümölcsök, melyek egyrészt a kotorék bejáratát rejthetik, másrészt gyümölcseik az ürgék táplálékkínálatát színezik. Rágcsálóként természetesen főleg növényevők, de a kora tavaszi időszakban jellemző a rovarevés, amikor is legtöbbször a fekete gyalogcincér (Carinatodorcadion aethiops) az áldozat. Nyár közepétől a hullott gyümölcsöt is szívesen fogyasztják (almát, körtét, de főleg a mirabolánt, más néven „vadszilvát”, vagy „cseresznyeszilvát”).

Kotorék nyílik a csipkebokor tövében

Gyalogcincérek maradványai, a tettes ürge volt


Elfogyasztott gyümölcsök magjai a kotorék előterében

Egy ürgés legelő színes, gazdag élővilágnak ad otthont. Számos, természetvédelmi szempontból értékes faj kötődik ezekhez a területekhez, rovarviláguk rendkívül változatos. A Száraztó területein előfordul a bonyolult utódgondozásáról ismert, az utóbbi évtizedekben szintén nagyon megritkult állományú nagyfejű csajkó (Lethrus apterus). Van olyan faj, amely kifejezetten szorosan kötődik az ürgéhez, mint pl. az ürgevendég trágyatúró (Onthophagus vitulus), mellyel a lakott kotorékokban találkozhatunk.

Nagyfejű csajkó

Ürgevendég trágyatúrók

A gazdag rovarvilág számos madárfajt vonz. Költ a területen a Bükkalján ritkának mondható szalakóta (Coracias garrulus), a parlagi pityer (Anthus campestris), vagy a jóval gyakoribb búbosbanka (Upupa epops) és a tövisszúró gébics (Lanius collurio). A madarak között is akad, akinek fontos az ürge föld alatti tevékenysége. Elhagyott kotorékaiban költ itt a hantmadár (Oenanthe oenanthe), mely esetében ez a régebben gyakoribbnak mondható fészkelőhely-választás mára nagyon megritkult.

Szalakóta zsákmányával


Parlagi pityer

Búbosbanka

Fiatal tövisszúró gébics

Építő az albérlőkkel (ürge hantmadarakkal)

A ragadozómadaraink közül előszeretettel vadásznak ezen a legelőn (nem kifejezetten az ürgére, bár néha ez is előfordul…) a vörös vércsék (Falco tinnunculus), egerészölyvek (Buteo buteo), a békászó sas (Clanga pomarina). Persze az ürge sincs biztonságban. A tundrán lévő költőhelyeikre némileg késve induló, hazánkban telelő gatyás ölyvek (Buteo lagopus) találkozhatnak a Száraztóban a korán ébredő ürgékkel, utóbbiak nagy bánatára! Nyáron ritkán tűnik fel a rokonságból a pusztai ölyv (Buteo rufinus), amely szintén kedveli az ürgediétát. Rendszeresen látogatja a területet egy-két, az ürgefogásra is hajlamos héja (Accipiter gentilis), és a közelben költő parlagi sasok (Aquila heliaca), kerecsensólymok (Falco cherrug) is gyakori vendégek. Utóbbi két, kiemelkedő madártani értékünk esetében régebben nagyobb jelentőséggel bírt az ürge, mint a fiókanevelés idején fontos táplálékállat. Mára, megritkulása okán országos léptékben veszített jelentőségéből, de lokálisan (mint itt is) gyakrabban szerepelhet ragadozómadaraink étlapján. Emlősök közül, mint a száraztói ürgék gyakoribb predátora, a vörös róka (Vulpes vulpes) érdemel említést.

Békászó sas vártán

Vadászó parlagi sas

Pihenő kerecsensólyom

A tavaszi, nyári zsongás most egy időre alábbhagy a Száraztó ürgés legelőin, de márciustól újra láthatjuk az ide-oda iramodó ürgéket, és hallhatjuk - először talán kissé álmos - füttyögésüket!


Kleszó  András
Kleszó András
természetvédelmi őr

Kapcsolódó

2022/1. - 3. Fieldwork in the national park

2022/1. - 3. Fieldwork in the national park

2022.08.23. 15:27
Bastardindigo Sträucher und eine Tonne Fledermauskot[21.03.2022-26.03.2022]Es gab bereits und wird noch viele Tage geben, an denen wir im Büro sitzen und Recherche Arbeit zu unterschiedlichen Themen leisten, Zusammenfassungen und Übersichten erstellen oder auch mal Buchausschnitte einscannen. Jedoch wollen wir unsere Blogeinträge besonders den Aktivitäten draußen widmen. Somit waren wir in der letzten Woche unter anderem in der Nähe von Tiszabábolna. Hier mussten Bastardindigo Sträucher (Amorpha fruticosa) in einem sumpfigen Gebiet abgesägt, zum Rand des Sumpfgebietes und von dort über eine Grasfläche zu einer Häckselmaschine transportiert werden. Bei diesen Sträuchern handelt es sich auch dieses Mal um eine invasive Art. Diese kommt aus China und verbreitet sich aggressiv und sehr schnell. Somit verschlechtert sich die Qualität des Ökosystems und einheimische Pflanzen werden verdrängt.An einem anderen Tag waren wir in der reformierten Kirche von Bánhorváti um diese von Fledermauskot zu befreien. Im Gebälk der Kirche leben circa dreihundert Fledermäuse, unter anderem kleine Hufeisennasen und große Mausohren. Da der Nationalpark sich dafür einsetzt, dass diese Tiere weiterhin den Lebensraum in der Kirche nutzen können, sind sie auch für die Beseitigung des Kots zuständig. Es sind verschiedene Gebäude, wo dies gemacht werden muss und findet so ungefähr in einem drei Jahres Abstand statt. In dieser Zeit hat sich ca. eine Tonne an Kot gesammelt, die wir in Säcke schippten und die steilen Treppen vom Dachboden heruntertragen mussten. Nach mehreren Stunden harter Arbeit und ca. 80 Säcken mit Kot waren wir endlich fertig und ziemlich erschöpft. Am Samstag war ein normaler Arbeitstag, da dieser freie Tag auf den 14. März verlegt wurde, um ein verlängertes Wochenende zu ermöglichen. Diesen verbrachten wir erneut mit dem Sammeln von Müll.
Tovább olvasom
2023/1. 7. HUMANITA Kick-off meeting

2023/1. 7. HUMANITA Kick-off meeting

2023.07.10. 16:06
Mitte April durfte der Bükk Nationalpark als Gastgeber für die Auftaktveranstaltung für ein von der EU gefördertes Projekt fungieren. Genauer gesagt, handelt es sich hierbei um ein Interreg CENTRAL EUROPE Projekt namens HUMANITA (= Human-Nature Interactions and Impacts of Tourist Activities on Protected Areas). Das Projekt wird vom European Regional Development Fund gefördert.Das Ziel von HUMANITA ist es touristische Aktivitäten in Schutzgebieten zu überwachen und zu bewerten, sowie Lösungen und Instrumente zusammen mit Touristen und der lokalen Gemeinschaft zu finden, um die negativen Auswirkungen der Menschen auf die Natur, so gering wie möglich zu halten und das Bewusstsein für eine umwelt- und naturfreundliche Lebensweise zu schärfen. Meiner Meinung nach ein sehr wichtiges Thema, daher denke ich, dass die EU-Gelder hier ganz gut aufgehoben sind.Für die Interessierten unter euch:www.bnpi.hu/hu/hir/humanita-nyitomegbeszeles-bukkszentkeresztenwww.interreg-central.eu/projects/humanita www.bnpi.hu/hu/palyazat-2/humanita-hu Für das zweitägige Meeting wurden alle teilnehmenden Partnerorganisationen aus Österreich, der Slowakei, Italien, Kroatien und Ungarn in die Ortschaft Bükkszentkereszt, welches sicht neben dem Gebiet des Bükk Nationalparks befindet, eingeladen. Die Partner bestehen dabei zum Teil aus Universitäten und Forschungseinrichtungen, welche das benötigte Know-how mitbringen und zum anderen Teil aus sogenannten „Pilot Areas", in welchen die erarbeiteten Methoden getestet werden können, sprich Nationalparks und Schutzgebiete.Meine ehrenvolle Aufgabe während dieser zwei Tage bestand darin Protokoll zu führen. Gar keine so leichte Aufgabe, wenn man bedenkt, dass die Tage von früh bis spät mit Programm versehen waren und die Präsentierenden natürlich auch nicht extra langsam sprachen, damit man auch alles notieren konnte (das wäre ja viel zu einfach ;) ). Und das ganze natürlich auch noch auf englisch. Zum Glück gab es genügend Kaffeepausen und ich bekam außerdem Hilfe von unserer slowakischen Partnerorganisation. Für das erste Mal in meinem Leben Protokoll führen, habe ich meine Aufgabe dann doch ganz gut gemeistert (denke ich :D). Um den Kopf nach den Meetings wieder etwas freizubekommen, wurden außerdem noch zwei sehr interessante Ausflüge geplant. Am ersten Tag haben wir abends das Bükk Astronomical Observatory, also die Sternwarte im Nationalpark, besucht, inkl. geführter Tour und einen Blick auf den Sternenhimmel über dem Nationalpark (leider nur vom Planetarium aus, da für das Teleskop leider zu bewölkt war). Der zweite Tag wurde dann noch mit einer Führung in der Anna-Kalktuffsteinhöhle, sowie der St. Stephans-Tropfsteinhöhle in Lillafüred abgeschlossen.Es waren ereignisreiche zwei Meeting-Tage, bei denen ich wieder viel Interessantes mitgenommen und viel Neues lernen durfte!
Tovább olvasom