Sasszinkron, avagy sasszámlálás… idén a huszonegyedik 2024.01.18. 13:47

Számolni a sasokat, már huszonegy éve. Nem unalmas ez egy kicsit? – merülhet fel a kérdés. Számomra az idei évben is kiderült, hogy egyáltalán nem, hiszen a természetben mindig van valami érdekesség vagy jelenség, amit csodálva szemlélhetünk.

A 2024-es esztendőben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) január 12. és 15. között rendezte meg az Országos Sasszinkront a nemzetipark-igazgatóságokkal, civil szervezetekkel és helyi önkéntesekkel együttműködve.

Az MME Ifjúsági Tagozatát képviselve a szombati napon csatlakoztunk Marci barátommal (Szőke Márton) a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Dél-Hevesi Tájegységéhez, ahonnan egy reggeli, gyors eligazítást követően mentünk is a kijelölt területünkre. Térkép, távcső, spektív, fényképezőgép összekészítve és már sétáltunk is az egyik meglehetősen ritkás, „téli arcát” mutató akácfasor mellett, ahol egy egerészölyv (Buteo buteo) gubbasztó példányára figyeltünk fel. Hideg idő jellemezte a felmérés előtti napokat, reggelre a hőmérséklet erősen a mínusz tartományba süllyedt. Látszatra az ölyv ennek nem örült annyira, ellenben mi annál inkább, mivel sárnak nyoma se volt. Az elmúlt időszakokban lehullott nagy mennyiségű csapadék olykor kisebb jégpályaként csillogott a gyepek és szántóföldek felszínén a tiszta, napfényes időben.

Nem kellett sokat várnunk és a távolban, egy meglehetősen picinek tűnő, de terebélyes fán kettő, nagyobbacska gombócot pillantottunk meg. Öreg parlagi sas pár (Aquila heliaca), derült ki a spektívvel jobban szemügyre véve a két madarat, melyek sötét vállán két-két jókora fehér folt díszelgett. Az idős madarak ismertetőjegye ez, míg a fiatalok egyöntetűen barnásak és majd csak évek alatt válnak ivaréretté.

Boldogan dokumentáltuk a látottakat a térképünkön, hiszen a sasoké most a főszerep, ezen a tájon annál is inkább. Elsőként az országban itt kezdték el a fokozottan védett sasok és társaik felmérését a szakemberek, amely felmérés mára nemzetközi keretekig bővült, aktivitásra csábítva ezzel a Kárpát-medence ornitológusait.

Közben egy erdősávhoz értünk, melynek túloldalán egy jókora gyep terült el. Első ránézésre sivárnak tűnt és kihaltnak a maga néhány kicsi bokrocskájával. Nincs itt semmi látnivaló – gondoltuk –, amikor egy vörös róka (Vulpes vulpes) és egy mezei nyúl (Lepus europaeus) szaladt ki a közeli cserjésből nem éppen a megszokott felállásban. Elől a róka, impozáns téli bundájában, majd mögötte a nyúl, ami határozatlan, de gyors léptekkel követte. Fura látvány, ez tény, a nyúlon is látszott, hogy ez a felállás őt is meglepte.

Ilyen érdekes és nem mindennapi jelenetek helyszínen haladtunk tovább, lassan túránk vége felé közeledve. A kissé megélénkülő szélben egy vörös vércse „szitált”, mely szó a mozgására utal. Így vadászik. Szinte megáll a levegőben ügyesen kihasználva a szelet, miközben a talajt vizslatja, hátha akad valami kiadós, pocokcsemege.

Tapasztalataink alapján visszaeshetett a kis rágcsálók száma, ugyanis a télen rendszeresen előforduló gatyás ölyvvel (Buteo lagopus) és kékes rétihéjával (Circus cyaneus) nem találkoztunk túránk során.

Hasonló élményekről számoltak be a felmérés további résztvevői is, akikkel a nap végén a besenyőtelki Végállomás presszóban tudtuk megosztani a nap folyamán tapasztaltakat, egy kellemes forró csoki kíséretében.

Itt megtörtént az adatlapok összegyűjtése, melyeken a feljegyzett madarak faj- és egyedszámuk alapján bontásban szerepeltek. A szinkronszámlálás során a szakemberek számba veszik az MME címerében található túzok (Otis tarda) állományait is, valamint az idei felmérésen, az év madaraként, ugyancsak kiemelt szerepet kapott a kerecsensólyom (Falco cherrug).

Végezetül szeretnénk köszönetet mondani a résztvevőknek az egész napos kitartó munkájukért, és biztatni minden érdeklődőt a természetben való időtöltésre, mert sokszor nem is gondolnánk, milyen csodás élővilág vesz körül bennünket. Óvjuk, védjük természeti értékeinket! Ne feledjék, január második hétvégéje minden évben sasszinkron!

2024 Sasszinkron megfigyelési eredmények a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén:

Parlagi sas212
Rétisas95
Szirti sas5
Kerecsensólyom17
Vándorsólyom3
Kékes rétihéja65
Egerészölyv1178
Vörös vércse405
Túzok4
Gatyás ölyv72
Karvaly32
Héja8


Szerző: Juhász Benedek

Kapcsolódó

2023/1 6. Eagle’s eggs inventory

2023/1 6. Eagle’s eggs inventory

2023.07.10. 16:00
Um ehrlich zu sein, haben mich Vögel im Allgemeinen noch nie so wirklich interessiert. Aber ich glaube, das liegt daran, da man sie sehr selten aus nächster Nähe zu Gesicht bekommt. Als ich mir die Vogelrettungsstation auf dem Gelände des Direktorats ansehen durfte, wurde mir klar, dass Vögel doch ganz interessant sind, wenn man sich näher mit ihnen beschäftigt!Als ich dann die Gelegenheit bekam, eine Gruppe von Rangern zu begleiten, welche die Adlernester und deren Eierbestand überprüfte, war ich natürlich sofort dabei. Wer möchte es sich schon entgehen lassen einen in freier Wildbahn lebenden Adler aus nächster Nähe zu sehen? Ich jedenfalls nicht.Genauer gesagt handelt es sich bei dieser Art um den Östlichen Kaiseradler (Aquila heliaca) (Für die Interessierten unter euch: https://de.wikipedia.org/wiki/%C3%96stlicher_Kaiseradler). Außerdem gibt es noch eine kleine Population an Seeadlern (Haliaeetus albicilla) in diesem Gebiet.An diesem Tag lag unser Fokus allerdings nur auf den Nestern des Kaiseradlers. Die Aufgabe bestand darin, den Bestand an Eiern in allen Nestern zu überprüfen, zu dokumentieren und anschließend abzuwarten, dass das Weibchen wieder zu ihrem Nest zurückkehrt. Es wurden zwei Gruppen gebildet. Gruppe Nr. 1 hatte die Aufgabe die Eier im Nest zu zählen. Dafür mussten wir (zum Glück) nicht etwa auf den Baum klettern, sondern bedienten uns modernster Technik in Form einer Drohne. Die zweite Gruppe beobachtete aus einer Entfernung von ca. 800 m das Nest per Fernglas und dokumentierte minutengenau, wann das Weibchen das Nest verließ und wann es, nachdem die Drohne wieder weg war, zu ihren Eiern zurückgekehrt war. Das konnte mal nur 15 Minuten dauern, mal mehrere Stunden. Zum Glück war ich in der ersten Gruppe. ;)Im Durchschnitt legen Kaiseradler 1-3 Eier. Bei unseren Nestern waren es meistens drei, also ein ziemlich guter Durchschnitt. Die kommende Kaiseradlergeneration ist somit gesichert. Bis wir die zehn Nester alle abgeklappert hatten, dauerte es eine Weile. Wir fuhren über endlose Felder und durch Niemandsland, wo sich unsere Wege immer wieder mit denen von Fasanen, Feldhasen und Rehen (ich habe noch nie an einem Tag so viele Rehe gesehen) kreuzten. Alles in allem ein sehr interessanter, tierreicher Tag, beendet natürlich mit einem obligatorischem Kaffee.
Tovább olvasom