Mátrai Madarásztábor - "Ugye jövőre is lesz?" 2021.11.12. 10:12

Október végén, az őszi szünetben rendezte meg a mátrafüredi Harkály Ház az első Mátrai Madarásztábort, ahová 10-14 év közötti gyermekek jelentkezését várták.

Örömünkre szolgált, hogy igen nagy volt az érdeklődés programunkra, így maximális létszámmal, 12 kisdiákkal vágtunk neki a tábor hetének. Igyekeztünk minden napra érdekes és izgalmas programokat összeállítani számukra, hogy minél több új élménnyel, tapasztalattal térhessenek majd haza az itt töltött öt nap után.

A hétfői érkezés és ismerkedés után Magos Gábor természetvédelmi őrszolgálatvezető tartott érdekes előadást, mely során a természetvédelmi őrökről, az általuk végzett számos különféle feladatról, a természet védelméről és annak fontosságáról hallhattak a gyerekek. A délutáni órákban pedig harkályleső túrára indultunk Ágasvárra. A csodálatos őszi kilátás mellett, ha látnunk nem is, de hallanunk sikerült néhány harkályfajt, és a fákon fellelhető, különböző harkályfajokra utaló jeleket, odúkat, táplálkozási nyomokat vizsgálhattunk meg. A napot pedig a természetvédelmi őrszolgálatról szóló sorozat néhány epizódjának megtekintésével zártuk.

Kedd reggeltől a délelőtti program minden napra adott volt, ugyanis a Sástó körül több függönyhálót helyeztünk ki, melyeket reggeltől óránként ellenőriztünk. A hálóba akadt madarakat begyűjtésük után gyűrűvel láttuk el, mielőtt újra elengedtük őket. A gyűrűzések során a gyerekek rengeteget tanulhattak, mind a befogott madárfajokról, mind a gyűrűzés menetéről, jelentőségéről, feltételeiről. Minden nap tartogatott számunkra valami ritka és érdekes madárfajt. A viszonylag gyakori, és a tábor végére már latin néven is kívülről fújt fajok, mint a széncinege, kék cinege, vörösbegy mellett olyan fajok is megfogásra kerültek, mint az őszapó, az ökörszem, a barátposzáta, a feketerigó, de kollégáinknak is meglepetést és örömet szerzett, mikor a szokásos ellenőrzéskor a hálóból a fekete harkály, a tüzesfejű királyka, a léprigó, vagy Magyarország legritkább harkályfaja, a fehérhátú fakopáncs köszönt vissza rájuk.

Különleges vendég: a fehérhátú fakopáncs

Emellett a kedd délutánt a Sástói Cincér tanösvény bejárásával töltöttük, mely után a Harkály Házba érkezve a gyerekek madáretetőt barkácsolhattak, amit a tábor végén haza is vihettek magukkal. Szerdán pedig Hatvanba látogattunk, ahol a Kincsem-tavi tanösvényt körbe sétálva ismerkedhettek meg a különböző vízi madarak életmódjával, szokásaival, illetve távcsövek és teleszkóp segítségével volt szerencsénk többek között egy bíbiccsapat, különböző récefajok és gémfélék megfigyeléséhez is.

Az egyik legjobban várt és legizgalmasabb program az éjszakai bagolytúra volt. Sástó környékén barangoltunk az éjszakában, sokszor teljes sötétségben, világítás nélkül, hogy érzékeink még inkább kiélesedjenek, szemünk átálljon az adott fényviszonyokra. A gyerekek nagyon élvezték a kirándulást, mely sikerrel is zárult: macskabagoly hangja harsant fel mellettünk az éjszakai erdőben.

A tábor utolsó estéjén a gyerekek az elmúlt napok során hallott információkból összeállított kvízben mérhették össze tudásukat, melyet nagyon ügyesen, kiváló eredményekkel zártak. Végezetül pedig tábortűz mellett összegeztük a hét történéseit, elmesélték kinek melyik program, melyik madárfaj tetszett a legjobban, és legnagyobb örömünkre szinte kivétel nélkül hozzátették: „Ugye jövőre is lesz tábor? Ugye jöhetünk legközelebb is?” Ennél szebb zárást nem is kívánhattunk volna, reméljük, jövőre tényleg újra találkozhatunk a mi első táborozóinkkal, és lehetőségünk lesz további érdeklődő, természetszerető gyerekek megismerésére is!

Kovács Dóra, Harkály Ház


Kapcsolódó

8 Unsere Erfahrungen als Freiwillige in Ungarn

8 Unsere Erfahrungen als Freiwillige in Ungarn

2023.04.19. 14:31
Seit fast fünf Monaten sind wir nun schon hier in Ungarn und arbeiten im Direktorat des Bükk-Nationalparks. Schon etwas emotional schauen wir auf den letzten Monat und die Zeit, die uns noch in unserem Freiwilligendienst bleibt. Aber vor allem schauen wir voller Dankbarkeit auf die Zeit, die wir hier schon verbracht haben.Der sechsmonatige Freiwilligendienst hier in Ungarn war für uns beide die erste lange und vor allem alleinige Reise ins Ausland und am Anfang haben wir uns natürlich unsere Gedanken gemacht, ob alles so verlaufen würde, wie wir es uns erhofften. Wenn wir eins gelernt haben, dann ist es, dass man aus schwierigen Situation am besten lernen kann und dass Erfahrungen – egal ob gute oder schlechte – uns als Menschen wachsen lassen. In unserer Zeit hier hatten wir das Glück, vor allem gute Erfahrungen machen zu dürfen: Wir haben die Gastfreundschaft vieler Ungar:innen kennengelernt, Freundschaften fürs Leben geknüpft und sind ein ganzes Stück eigenständiger geworden. In den letzten fünf Monaten sind wir viel gereist, haben unser Bestes im Ungarisch lernen gegeben und viele neue Menschen kennengelernt. Des Weiteren haben wir einen Einblick in die Natur des Bükk-Gebirges und die vielfältigen Aufgaben des National- und Geoparks gewinnen können. Besonders bei der Arbeit mit den Ranger:innen war es spannend, ihren Blick auf Bio- und Geodiversität vermittelt zu bekommen. Aber nicht nur die Vielfalt der Natur haben wir ganz neu betrachten und verstehen gelernt, wir haben auch gelernt zuzuhören. Wenn wir mit Freund:innen und Verwandten von Zuhause telefoniert haben, wurden wir oft gefragt, wie Ungarn und seine Menschen denn so seien. Während der Zeit hier haben wir gelernt, dass es keine einfache Antwort auf diese Fragen gibt; es ist nicht leicht zu sagen, wie ein ganzes Land ist oder alle Menschen in diesem Land sind. Denn jeder Mensch ist ein Individuum mit eigener Geschichte und eigenem Blick auf die Welt. Wir können bloß zuhören und versuchen, zu verstehen, wie die einzelnen Menschen denken, ohne etwas verallgemeinern zu wollen. Und mit je mehr Menschen wir uns unterhalten haben, desto vielschichtiger wurde unsere Sichtweise. Denn wie in jedem Land haben die Menschen auch hier ganz unterschiedliche Sichtweisen und Perspektiven auf unterschiedliche Themen – egal ob im Alltag, bei Persönlichem, der Lebensweise oder Politik.Der Freiwilligendienst hat uns gelehrt, dass ganz viel Schönes geschehen kann, wenn man etwas Neues ausprobiert, offen an Herausforderungen herangeht und einfach mal „ja“ sagt. Beim Einleben hat es sehr geholfen, uns unser Zuhause gemütlich einzurichten und mit Fotos, Pflanzen und Kerzen zu personalisieren sowie die Stadt Eger und ihre Menschen möglichst gut kennenzulernen. Momentan nehmen wir zum Beispiel an einem Jumping-Kurs teil; mit vielen Einheimischen Sport zu machen, ist jedes Mal ein Highlight unserer Woche.Uns hat dieser Auslandsaufenthalt im Rahmen eines Freiwilligendienstes unglaublich stark bereichert und können ihn aus vollem Herzen weiterempfehlen.Wir wünschen dir alles Gute für die nächste Reise!Marei und Ronja
Tovább olvasom