2026. április 25-én a Bükk-vidék UNESCO Globális Geopark és „A kövek mesélnek” közös geotúrát szervezett Noszvaj település környékén, „Földtani barangolások” címmel. A túravezető Veres Zsolt geológus, a geopark egyik geotúra-vezetője volt. A csodálatos tavaszi időben lezajlott eseményen közel 40 lelkes geoturista vett részt, akik legnagyobb része noszvaji lakos.
A földtani időutazás – kb. 35 millió évvel ezelőtt – Síkfőkúton vette kezdetét, a Cseres-tető déli oldalában található felhagyott kőfejtőben. A délnyugat felé 10 fokkal dőlő üledékes rétegsor azért kiemelten fontos geoparki feltárás, mert a földtörténeti eocén és oligocén korok határát hazánk területén – ősmaradványokkal igazoltan – csak itt sikerült a szakembereknek bizonyítani. A feltárás alsó szakaszán a késő eocén Szépvölgyi Mészkő Formáció települ, amelyre a már kora oligocén Budai Márga Formáció következik. A folyamatosan mélyülő tengeri rétegsorban felfelé haladva csökken a karbonáttartalom és az átlagos szemcseméret, valamint nő az agyagtartalom. A rétegsor felső szakasza már több száz méteres tengermélységben rakódott le.
A feltárás tanulmányozása után a geotúra résztvevői a Síkfőkútnak is nevet adó Szent Imre-forráshoz sétáltak el, amelynek jelentősebb hozammal érkező vize eocén mészkő vízadóból származik. A forrás vize látja el többek között a kis üdülőtelepen található duzzasztott tavakat is. A forrás mellett áll az 1930-as években épült, azóta többször átépített síkfőkúti turistaház épülete, valamint egy 200 évesre becsült óriási kocsányos tölgy is.
A rendkívül meredek (400 m hosszú úton majdnem 100 m-es szintemelkedés!) Lépcsős utca leküzdése, majd pár kilométeres séta után a földtörténeti időutazás a Vesszős hegy délkeleti oldalában mélyülő hatalmas bányagödörben folytatódott. Noszvaj térségében nagy vastagságú homokos kavicstesteket térképeztek ki annak idején a geológusok, amelyek az oligocén korban (kb. 25 millió évvel ezelőtt) rakódtak le. Ekkoriban a Bükk hegység őse lapos szigetként „lógott ki” a tengeri üledékgyűjtőből, a lepusztuló felszínén keletkezett törmeléket folyók hordták be a tengerbe, ahol tenger alatti (szubmarin) hordalékkúpok halmozódtak fel. A földtörténeti középidőben (mezozoikumban) létrejött bükki kőzetekből – például tűzkőből, kvarcitból, mészkőből, bazaltból, homokkőből – osztályozatlan, gradált rétegzésű (felfelé finomodó szemcseméretű), változó koptatottságú kavicsos összlet rakódott le. A rétegtani értelemben a Kiscelli Agyag Formáció Noszvaji Tagozatához tartozó rétegsort Noszvaj térségében már régóta építőipari sóderként hasznosítják.
A látványos bányagödör után Noszvajra ereszkedett be a geo-team, ahol egy kis pihenő keretében a településen fellelhető építő- és díszítőkövekkel ismerkedhetett meg. A 18. századi De la Motte-kastély kerítésében például világosszürke színű helyi riolittufa is előfordul, de a vöröses színezetű bogácsi dácittufa is igencsak gyakori. A miocén kori riolittufák egyik leglátványosabb előfordulási helye a Noszvaj délnyugati határában található Láz-tető felhagyott kőfejtője. A gépekkel simára vágott falak a kora miocén, kb. 17 millió éves Tihaméri Riolit Lapillitufa Formáció vulkáni törmelékes (piroklasztikus) képződményeit tárják fel. A világosszürke és sárgásszürke színű porózus riolittufa szövetét tanulmányozva rostos-szálas szerkezetű horzsakövek, sötétebb színű litoklasztok, valamint becsillanó apró biotit csillámok figyelhetők meg. A pusztító robbanásos vulkánkitöréseket, piroklaszt-árakat produkáló vulkáni felépítmények a Bükkaljától délre, az Alföld alatt mélyen eltemetve alusszák örök álmukat.
A könnyen vágható és faragható riolittufát nemcsak építőkőnek használták fel, hanem laktak is benne. Noszvaj Pocemnek nevezett részén tekintették meg a geotúra résztvevői azokat az évszázados barlanglakásokat, amelyek napjainkban egy művésztelepnek adnak otthont. A tufába mélyített mesterséges üregek a Bükkalján valószínűleg már a középkorban készülhettek, de nagyobb számban a 19. században kezdték őket kialakítani. A barlanglakások falaiban kiválóan megfigyelhető a miocén riolittufa szövete és szerkezete. A Pocem azért is különleges, mert az erózió által megbontott tufás felszínen egy kaptárfülke is tanulmányozható, amelyet évezredekkel (?) ezelőtt vájtak elődeink, valószínűleg szakrális célzattal.
A 10 km-es geotúra során a résztvevők betekintést nyerhettek ősmaradványokban gazdag eocén tengeri karbonátos üledékekbe, oligocén tenger alatti hordalékkúpok kavicsos anyagába és katasztrofális vulkánkitörések után visszamaradt vulkáni törmelékekbe is. A 18 millió évet átfogó földtörténeti időutazás végén pedig azt is láthatták, hogy a „Földanya” által teremtett kőzetekben miként is találta meg helyét az ember barlanglakások, kaptárkövek, pincék és egyéb tufába faragott mesterséges objektumok formájában.
A geotúra noszvaji résztvevői láthatták, hogy a településük nemcsak történelmi, kultúrtörténeti és gasztronómiai, hanem földtudományi értékekben is rendkívül gazdag. Ezeket a geo-értékeket a helyi turisztikai szereplők is be tudják mutatni a településükre érkező vendégeiknek. Ez a geoturizmus egyik fontos alappillére, valamint a Bükk-vidék UNESCO Globális Geopark fontos célja is.
Szerző: Veres Zsolt geológus, geotúra-vezető
Fotók: Zachar Györgyi, Veres Zsolt
