A vörös vércse -Falco tinnunculus Linnaeus 1785- Európában a legelterjedtebb és az egyik leggyakoribb ragadozómadár.
Európa valamennyi országában, a zárt erdők kivételével, minden élőhelytípusban megtalálja életfeltételeit. Elterjedési területének északi és keleti részén jellemző a vonulás, míg a többi területen elsősorban a fiatalok vonulnak, kóborolnak. Magyarországon az állomány nagyobb része délre vonul, de mindig akadnak idősebb példányok, akik maradnak. Tavasszal, márciusban térnek vissza költőhelyeikre.
A vonulás a legveszélyesebb időszak egy madár életében. Fiatalon főleg ki vannak téve, a tapasztalatlanságuknál fogva, időjárási viszontagságoknak, táplálékhiánynak, fajtársak és egyéb agresszívabb fajok vegzálásának, valamint az emberi tevékenység okozta veszélyeknek. Rövid távon, még mindig kevesebb az ilyen veszélyforrás és európai környezetben az aktuális jogi védelmeknek köszönhetően a vadászat talán nem, míg az elektromos vezetékhálózat kevésbé ér el olyan tömeges pusztításokat, mint ezt az afrikai kontinensen inkább tapasztalhatjuk.
Szűkebb hazánk, dél-heves madárvilága, a terület mozaikosságának köszönhetően nagyon változatos. A mezőgazdasági kultúrtájban gyepek, fasorok, kisebb erdőfoltok, vízfolyások-vízállások színesítik a képet, ami gazdag táplálékkínálatával csábítja az „átutazókat” és a költeni szándékozó madarakat egyaránt. Ragadozó madarak közül a vörös vércse az egyik legáltalánosabb és mindenki által is jól ismert faj. Jelentős költőállomány található a területen, akik nagyon kényelmes módon mások által épített fészkekben nevelik fiókáikat. Ahol ők megtalálják a számításaikat ott szinte bármiben leköltenek, legyen az szarkák, varjak, ölyvek, hollók által épített fészek. Az ember által épített környezetet sem vetik meg, legyen az városi környezet, tanya vagy épp gyár-magtár épülete. Előszeretettel költ mesterséges költőládákban is, a számukra kihelyezett vércseládákat a szakemberek elsősorban olyan területekre helyezik ki, ahol nem áll rendelkezésre egyéb költésre alkalmas fészek.
Nagyfüged határában intenzív mezőgazdálkodást tapasztal az ember, hatalmas egybeművelt területekkel, kevés vad számára is alkalmas búvóhellyel, fasorral, cserjésekkel. A megmaradt fákon kihelyezésre kerültek vércsék, baglyok, szalakóták számára költésre alkalmas mesterséges odúk, ládák lehetőséget teremtve, ezen fajoknak a terület kolonizálására. A terület része a Hevesi-sík Natura 2000 madárvédelmi területnek, így a természetvédelmi kezelő (BNPI) fontos feladata a kijelölésül szolgáló védett fajok helyzetének erősítése, állományuk stabilizálása.
Áprilisban, ezen költőládák ellenőrzése folyamán a természetvédelmi őrszolgálat az egyik vörös vércsék által már jól ismert és használt láda alatt egy elpusztult példányt talált. A madár lábán gyűrű volt, így a standard eljárásnak megfelelően az országos madárgyűrűzési központtal vettük fel a kapcsolatot. Itt gyűlnek össze az országos gyűrűzési adatok és itt kerülnek értesítésre is a külföldi gyűrűzési központok. Az értesítést követően most kaptuk vissza az adatokat a megtalált madárral kapcsolatban.
A fiatal madarat 2018.06.23-án gyűrűzték Liperi település közelében Finnországban fiókaként és 2020. április 6-án került kézre Nagyfüged határában. Ez 1757 km-es távolságot jelent, 1 év 9 hónap és 23 nap távlatában. Az elpusztulás oka ismeretlen.
A Magyar Madárvonulási Atlasz alapján Finnországból kerül kézre a második legtöbb példányszámban vörös vércse -14 pld.-, ami bizonyíthatja, hogy a tőlünk északabbra élő állomány a Kárpát-medencén keresztül vonul dél felé, valamint egy részük csak idáig vonul. A finnországi madarakat szinte kivétel nélkül fiókaként jelölték.
A természetvédelmi őrszolgálat elkötelezett a természeti értékek megőrzése iránt, védelme és bemutatása elsődleges a szerepkörében. Legyen az ritka és fokozottan védett, páratlanul szép Boldogasszony papucsa vagy egy „teljesen átlagos, hétköznapi” madár, mint a vörös vércse, mindennek és mindenkinek megvan a helye és szerepe a természeti értéktárban.
Óvjuk, védjük környezetünket!
