Finnországban gyűrűzött vörös vércsére bukkantak 2020.05.12. 15:43

A vörös vércse -Falco tinnunculus Linnaeus 1785- Európában a legelterjedtebb és az egyik leggyakoribb ragadozómadár.

Európa valamennyi országában, a zárt erdők kivételével, minden élőhelytípusban megtalálja életfeltételeit. Elterjedési területének északi és keleti részén jellemző a vonulás, míg a többi területen elsősorban a fiatalok vonulnak, kóborolnak. Magyarországon az állomány nagyobb része délre vonul, de mindig akadnak idősebb példányok, akik maradnak. Tavasszal, márciusban térnek vissza költőhelyeikre.

A vonulás a legveszélyesebb időszak egy madár életében. Fiatalon főleg ki vannak téve, a tapasztalatlanságuknál fogva, időjárási viszontagságoknak, táplálékhiánynak, fajtársak és egyéb agresszívabb fajok vegzálásának, valamint az emberi tevékenység okozta veszélyeknek. Rövid távon, még mindig kevesebb az ilyen veszélyforrás és európai környezetben az aktuális jogi védelmeknek köszönhetően a vadászat talán nem, míg az elektromos vezetékhálózat kevésbé ér el olyan tömeges pusztításokat, mint ezt az afrikai kontinensen inkább tapasztalhatjuk.


Szűkebb hazánk, dél-heves madárvilága, a terület mozaikosságának köszönhetően nagyon változatos. A mezőgazdasági kultúrtájban gyepek, fasorok, kisebb erdőfoltok, vízfolyások-vízállások színesítik a képet, ami gazdag táplálékkínálatával csábítja az „átutazókat” és a költeni szándékozó madarakat egyaránt. Ragadozó madarak közül a vörös vércse az egyik legáltalánosabb és mindenki által is jól ismert faj. Jelentős költőállomány található a területen, akik nagyon kényelmes módon mások által épített fészkekben nevelik fiókáikat. Ahol ők megtalálják a számításaikat ott szinte bármiben leköltenek, legyen az szarkák, varjak, ölyvek, hollók által épített fészek. Az ember által épített környezetet sem vetik meg, legyen az városi környezet, tanya vagy épp gyár-magtár épülete. Előszeretettel költ mesterséges költőládákban is, a számukra kihelyezett vércseládákat a szakemberek elsősorban olyan területekre helyezik ki, ahol nem áll rendelkezésre egyéb költésre alkalmas fészek.

Nagyfüged határában intenzív mezőgazdálkodást tapasztal az ember, hatalmas egybeművelt területekkel, kevés vad számára is alkalmas búvóhellyel, fasorral, cserjésekkel. A megmaradt fákon kihelyezésre kerültek vércsék, baglyok, szalakóták számára költésre alkalmas mesterséges odúk, ládák lehetőséget teremtve, ezen fajoknak a terület kolonizálására. A terület része a Hevesi-sík Natura 2000 madárvédelmi területnek, így a természetvédelmi kezelő (BNPI) fontos feladata a kijelölésül szolgáló védett fajok helyzetének erősítése, állományuk stabilizálása.

Áprilisban, ezen költőládák ellenőrzése folyamán a természetvédelmi őrszolgálat az egyik vörös vércsék által már jól ismert és használt láda alatt egy elpusztult példányt talált. A madár lábán gyűrű volt, így a standard eljárásnak megfelelően az országos madárgyűrűzési központtal vettük fel a kapcsolatot. Itt gyűlnek össze az országos gyűrűzési adatok és itt kerülnek értesítésre is a külföldi gyűrűzési központok. Az értesítést követően most kaptuk vissza az adatokat a megtalált madárral kapcsolatban.

A fiatal madarat 2018.06.23-án gyűrűzték Liperi település közelében Finnországban fiókaként és 2020. április 6-án került kézre Nagyfüged határában. Ez 1757 km-es távolságot jelent, 1 év 9 hónap és 23 nap távlatában. Az elpusztulás oka ismeretlen.

A Magyar Madárvonulási Atlasz alapján Finnországból kerül kézre a második legtöbb példányszámban vörös vércse -14 pld.-, ami bizonyíthatja, hogy a tőlünk északabbra élő állomány a Kárpát-medencén keresztül vonul dél felé, valamint egy részük csak idáig vonul. A finnországi madarakat szinte kivétel nélkül fiókaként jelölték.

A természetvédelmi őrszolgálat elkötelezett a természeti értékek megőrzése iránt, védelme és bemutatása elsődleges a szerepkörében. Legyen az ritka és fokozottan védett, páratlanul szép Boldogasszony papucsa vagy egy „teljesen átlagos, hétköznapi” madár, mint a vörös vércse, mindennek és mindenkinek megvan a helye és szerepe a természeti értéktárban.

Óvjuk, védjük környezetünket!

Kapcsolódó

2023/1. 7. HUMANITA Kick-off meeting

2023/1. 7. HUMANITA Kick-off meeting

2023.07.10. 16:06
Mitte April durfte der Bükk Nationalpark als Gastgeber für die Auftaktveranstaltung für ein von der EU gefördertes Projekt fungieren. Genauer gesagt, handelt es sich hierbei um ein Interreg CENTRAL EUROPE Projekt namens HUMANITA (= Human-Nature Interactions and Impacts of Tourist Activities on Protected Areas). Das Projekt wird vom European Regional Development Fund gefördert.Das Ziel von HUMANITA ist es touristische Aktivitäten in Schutzgebieten zu überwachen und zu bewerten, sowie Lösungen und Instrumente zusammen mit Touristen und der lokalen Gemeinschaft zu finden, um die negativen Auswirkungen der Menschen auf die Natur, so gering wie möglich zu halten und das Bewusstsein für eine umwelt- und naturfreundliche Lebensweise zu schärfen. Meiner Meinung nach ein sehr wichtiges Thema, daher denke ich, dass die EU-Gelder hier ganz gut aufgehoben sind.Für die Interessierten unter euch:www.bnpi.hu/hu/hir/humanita-nyitomegbeszeles-bukkszentkeresztenwww.interreg-central.eu/projects/humanita www.bnpi.hu/hu/palyazat-2/humanita-hu Für das zweitägige Meeting wurden alle teilnehmenden Partnerorganisationen aus Österreich, der Slowakei, Italien, Kroatien und Ungarn in die Ortschaft Bükkszentkereszt, welches sicht neben dem Gebiet des Bükk Nationalparks befindet, eingeladen. Die Partner bestehen dabei zum Teil aus Universitäten und Forschungseinrichtungen, welche das benötigte Know-how mitbringen und zum anderen Teil aus sogenannten „Pilot Areas", in welchen die erarbeiteten Methoden getestet werden können, sprich Nationalparks und Schutzgebiete.Meine ehrenvolle Aufgabe während dieser zwei Tage bestand darin Protokoll zu führen. Gar keine so leichte Aufgabe, wenn man bedenkt, dass die Tage von früh bis spät mit Programm versehen waren und die Präsentierenden natürlich auch nicht extra langsam sprachen, damit man auch alles notieren konnte (das wäre ja viel zu einfach ;) ). Und das ganze natürlich auch noch auf englisch. Zum Glück gab es genügend Kaffeepausen und ich bekam außerdem Hilfe von unserer slowakischen Partnerorganisation. Für das erste Mal in meinem Leben Protokoll führen, habe ich meine Aufgabe dann doch ganz gut gemeistert (denke ich :D). Um den Kopf nach den Meetings wieder etwas freizubekommen, wurden außerdem noch zwei sehr interessante Ausflüge geplant. Am ersten Tag haben wir abends das Bükk Astronomical Observatory, also die Sternwarte im Nationalpark, besucht, inkl. geführter Tour und einen Blick auf den Sternenhimmel über dem Nationalpark (leider nur vom Planetarium aus, da für das Teleskop leider zu bewölkt war). Der zweite Tag wurde dann noch mit einer Führung in der Anna-Kalktuffsteinhöhle, sowie der St. Stephans-Tropfsteinhöhle in Lillafüred abgeschlossen.Es waren ereignisreiche zwei Meeting-Tage, bei denen ich wieder viel Interessantes mitgenommen und viel Neues lernen durfte!
Tovább olvasom
2023/1 5. Butterfly studies

2023/1 5. Butterfly studies

2023.07.10. 15:54
Am heutigen Tage durfte ich zwei Ranger und einen aus Deutschland angereisten Forscher (juhuu) in ein Waldstück nahe Kerecsend begleiten. Der Forscher wollte die gefährdete Schmetterlingsart Maivogel (Euphydryas maturna) (Wikipedia-Link für die Interessierten: https://de.wikipedia.org/wiki/Maivogel ;) ) untersuchen, bzw. besser gesagt deren Raupen und Lebensraum.Der Maivogel kommt natürlicherweise in Ost- und Mitteleuropa vor, jedoch nur sehr lokal und die Populationen liegen weit verstreut. Leider ist er, wie so viele Arten, stark vom Aussterben bedroht (unter anderem aufgrund von Lebensraumverlust durch Forstwirtschaft und dem Einsatz von Insektiziden). In Deutschland gibt es beispielsweise nur noch vier verschiedene Populationen. In Ungarn gibt es noch eine etwas weitere Verbreitung (bei der letzten Zählung wurden etwa zwanzig Individuen festgestellt), unter anderem auf dem Gebiet des Bükk Nationalpark Direktorats in der Nähe der Kleinstadt Kerecsend. Aus diesem Grund ist der Forscher extra aus Deutschland angereist, um sich hier ein Bild der Lebensräume zu machen.Wir machten uns also auf die Suche nach den Raupen des Maivogels, welche für gewöhnlich an Eschen und Ligustern zu finden sind. Leider hat das Wetter mal wieder nicht mitgespielt (warum schneit es im April L ??) und die Raupen haben sich alle verkrochen, sodass nicht einmal der speziell darauf trainierte Artenspürhund die Raupen finden konnte.Alles in allem war es jedoch ein interessanter (wenn auch seeehr kalter) Nachmittag, bei dem ich wieder etwas Neues gelernt habe.Zum Abschluss haben wir uns noch bei einem Kaffee aufgewärmt und dann war es Zeit für den Feierabend!
Tovább olvasom