Március utolsó napján, a kora esti órákban a fakó rétihéja (Circus macrourus) több vonuló példánya is szem elé került a Bükkalján, Tard és Mezőkövesd között elterülő mezőgazdasági területeken.
Két kiszínezett öreg hímet sikerült biztosan azonosítani és valószínűleg egy öreg tojó is mozgott a szűkebb térségben, de a nagy távolságból megfigyelt egyed esetében a határozás nem 100%-os. A kiszínezett öreg hímek viszonylag könnyen azonosíthatók, jellemzi őket minden más rétihéjánál világosabb színezetük, a szárnyvégek mintázata. A tojók, illetve a fiatal és átszíneződő példányok biztos felismeréséhez már alaposabb megfigyelésre és nagyobb tapasztalatra van szükség.
Öreg hím, a legvilágosabb rétihéjánk:
(Fotó: Kleszó András)
Röpte sirályszerű, a szárnyvégeken jellegzetes ék alakú mintázat:
(Fotó: Kleszó András)
Az eurázsiai sztyeppzónában költő fakó rétihéja hazánkhoz legközelebb fészkelő állományai a XX. sz. legvégén, a XXI. elején csökkenést mutattak, a költőterületek feldarabolódtak. Ezzel szemben, ha a teljes világállományt tekintjük, a faj a fent jelzett időszakban északi, ill. nyugati irányú terjeszkedést mutat. Hazánkban rendszeres átvonuló, de nem mondható gyakorinak. Elsősorban alföldi területeinken figyelik meg, a Dunántúlon, valamint dombságaink és a hegylábak területén jóval kevesebb előfordulása ismert. A Bükkalján is eseményszámba megy megfigyelése, az elmúlt évtizedből tucatnyinál kevesebb biztos adata ismert, míg a szomszédos Borsodi-Mezőségben szinte minden évben szem elé kerül. Itt 2023-ban, az őszi vonulás idején egy rétihéják által régóta használt, tradicionális éjszakázóhelyen rendszeresen több egyedet is megfigyeltek a kollégák.
Március 31-én a bükkaljai megfigyelés során fakó rétihéják mellett több barna rétihéja (Circus aeruginosus) és kékes rétihéja (Circus cyaneus) is mozgott ezen az egyéb ragadozók által is kedvelt és gyakran látogatott táplálkozóterületen.
Irodalom: Haraszthy László és Bagyura János szerk. (2022): Magyarország ragadozó madarai és baglyai
