Érdekességek a denevérekről 2021.06.15. 14:55

A hozzájuk fűződő hiedelmek miatt az emberek többsége félelemmel, különleges képességeik miatt a barlangászok pedig tisztelettel vegyes irigységgel tekintenek a denevérekre.

De amíg a velük kapcsolatos babonák jórészt tudatlanságból fakadnak, addig bámulatos tulajdonságaik, ügyességük, amivel egy számunkra teljesen idegen környezetben mozognak, joggal vívták ki az őket megismerő ember csodálatát. Ismerjük hát meg őket egy kicsit közelebbről!

Fotó: Egri Csaba

A denevérek evolúciójáról az ásatag leletek ritkasága miatt elég keveset tudunk, kialakulásukra vonatkozóan főleg elméleti megállapításokat tehetünk. A biológusok egyetértenek abban, hogy őseik éjszakai életmódot folytató, kis termetű, fán lakó rovarevők voltak (erre utal több anatómiai és életmódbeli sajátosságuk, pl.: fogazatuk és hogy zömük a mai napig rovarokat fogyaszt), a leletek alapján pedig már igen korán áttérhettek az aktív repülő életmódra. A két forma közötti átmenetet mutató élőlényről azonban nincs ismeretünk. Az aktív repülésre képes, ultrahanggal tájékozódó denevérek valószínűleg már a késő kréta időszakban megjelentek. Eddigre elterjedtek a virágos növények, a velük párhuzamosan gazdagodó rovarvilág pedig kedvezett a denevéreknek. A legrégebbi ismert fosszília 52,5 millió éves, a wyoming-i Green River Formation lelőhelyről került elő. A németországi Messel melletti külszíni fejtésben talált fosszília korát 48 millió évesre becsülik és a koponyákon található jellegzetességek alapján már fejlett echolokációs szervekkel rendelkező éjszakai vadászok voltak. Evolúciós sikerüket bizonyítja, hogy az antarktisz kivételével minden kontinensen elterjedtek, a leghidegebb és legszárazabb területek kivételével mindenütt megtalálhatók. A világon közel 1100 fajuk ismert, ezzel a rágcsálók után az állatvilág második legnépesebb rendjét alkotják. Európában több mint 40 fajuk él, melyek közül 28 Magyarországon is előfordul.

Fotó: Egri Csaba

Az emlősök között a denevérek az egyedüli csoport, amely aktív repülésre képes. Ebben több anatómiai különlegesség segíti őket. A mellső végtagokon a hüvelykujjak a kapaszkodást szolgálják, a másodiktól kezdve azonban hosszúra nyúlnak az ujjak, köztük bőrvitorla feszül, mely kiterjed a törzsre és a lábak-farok közti régióra is. Ezek a bőrhártyák a levegő számára átjárhatatlanok, ezért röptük különbözik a madarakétól. Térdüket, az emlősök közt szintén egyedülálló módon mindkét irányba képesek mozgatni, ami a leszállásban és a függeszkedésben segíti őket.

Repüléshez tökéletesen alkalmazkodott testük kúp alakú, áramvonalas, sűrű bundájuk eltünteti a test egyenetlenségeit. Méretéhez képest nagy mellkasban erős szív és nagy teljesítményű tüdő biztosítja a repüléshez szükséges többletenergiát. Rövid nyakuk miatt úgy tűnik, mintha fejük törzsükkel egybenőtt volna.

Fotó: Egri Csaba

Koponyaformájuk az adott faj életmódjához idomult. Közismert képességük az ultrahangokkal való tájékozódás (echolokáció). A gégefőben létrehozott nagy rezgésszámú hangokat egyes denevérek a szájukon, mások (patkósdenevérek-Rhinolophus) az orrukon keresztül bocsátják ki. A környezetből visszaverődő hanghullámokat a fülek észlelik, és az agy egy háromdimenziós képpé formálja. Ily módon a denevér pontos képet kap, nem csak a tárgyak helyzetéről, alakjáról, távolságáról, de mozgásáról, sűrűségéről is.

Látásuk nem valami fejlett, de a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem vakok, sőt a szaglás mellett vadászat közben is használják, bár jóval kisebb mértékben mint hallásukat.

Fotó: Egri Csaba

Kevés kivételtől eltekintve társas lények, kisebb-nagyobb kolóniákat alkotnak, amelyikük azonban magányos életet él, ádázul védelmezi vadászterületét (revír) a vetélytársaktól. A kolóniák egyedszáma fajonként változó, általában elmondható, hogy a barlanglakó fajoké jellemzően nagyobb. A hosszúszárnyú denevérek összes életciklusa a barlangokhoz kötődik. A XX. század elején még több tízezres kolóniái éltek a mai Magyarország területén is. A barlangi turizmus fellendülésével azonban számuk jelentősen megcsappant a folyamatos zavarásnak köszönhetően.

A hazánkban előforduló denevérfajok jellemzően rovarevők. Az egyik leggyakoribb magyarországi faj, a közönséges törpedenevér testsúlyának akár többszörösét is képes egyetlen éjszaka alatt elfogyasztani. A közönséges denevérek futóbogarakat zsákmányolnak a földről vagy épp az avar alól, amiben szaglásuk és kiváló hallásuk segíti őket. A vízi denevérek pedig boszorkányos ügyességgel vadásszák le a vízfelszíni és víz felett röpdöső rovarokat.

A hideg időszak beálltával a rovarok téli menedék után néznek és egészen tavaszig nem is jönnek elő. A denevéreknek két lehetőségük marad: Melegebb klímájú vidékekre vonulnak, vagy követik táplálékuk példáját és átalusszák a telet. Nyári táplálkozó területeikről augusztus 20-a után kezdik vonulásukat, többségük szeptember végére meg is érkezik téli szálláshelyére. Ez a legtöbb hazai faj esetén valamilyen barlang, felhagyott bányajárat vagy egy tágasabb faodú. Párzásuk is ekkor, a vonulás alatt, vagy a párzóbarlangokban történik, a megtermékenyülés azonban csak a tavasszal következik be. Az itteni körülmények - magas páratartalom ami a kiszáradástól, fagypont feletti állandó hőmérséklet, amely a megfagyástól és a zavartalan környezet, mely a ragadozóktól védi őket - csalja a denevéreket a barlangba. A téli álom (hibernáció) alatt szívverésük lelassul, testhőmérsékletük lecsökken, ilyenkor csak az előzőleg felhalmozott tartalékaikból tartják fenn magukat. Azonban, ha zavarás éri őket, felébrednek ebből a nyugalmi állapotból, az anyagcseréjük felgyorsul és gyorsan elhasználják tartalék tápanyagaikat, ez pedig gyakran a pusztulásukhoz vezet.

Március első felében, fagypont feletti éjszakákon a denevérek többsége már elindul táplálkozni, kicsivel később pedig megkezdi vándorlását a nyári kolóniái helyére.

Amint láthattuk, a denevérek életének egy igen fontos szakasza (párzás, téli álom vagy az ellés időszaka, egyes denevéreknél az egész életciklus) kötődik barlangokhoz. Ezért is kiemelt jelentőségű a látogatható, fokozottan védett barlangokban a barlanglátogatás szabályainak betartása, hogy a legkevesebb zavarásnak legyenek kitéve ezek a felettébb hasznos és rendkívül érdekes kis lények.

Ajánlott irodalom:

hunbat.hu

eurobats.org

lilieci.ro

Nature 2008 Feb. 14. (Vol.451) Primitive Earli Eocene bat from Wyomin and the evolution of flight and echolocation.