Bükkábrányi Fák 13 éve Ipolytarnócon 2020.07.07. 15:07

2007. július 8-án röpült világgá a hír: lábon álló fatörzsekre, egy 7 millió éves őserdő maradványaira találtak Bükkábrány lignit külfejtésén. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság 6 fatörzs csonkot páratlan leletmentéssel Ipolytarnócra szállított, melyekből 5 fa máig büszkén áll. A 13 éves évforduló kapcsán erre az eseményre emlékezünk.

A 23 millió évvel ezelőtti ipolytarnóci cápafogas homokot lerakó Paratethys-sekélytenger az idő múlásával részmedencékre darabolódott, a 13-as számhoz illeszkedve, 13 millió évvel később térségünkben teljesen izolálódott, Pannon beltengerré, majd lassan kiédesülve Pannon- tóvá szelídült. Ennek partszegélyén éltek azon Bükkábrányi fák, amelyeket a lignit külfejtésben megtaláltak.

Elsőként a miskolci Herman Ottó Múzeum munkatársait értesítették az egyedülálló felfedezésről, akik tüstént hozzáfogtak a feltárt maradványok vizsgálatához, valamint értesítették a tudományos intézményeket. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei először július 16-án tekintették meg a lelőhelyet, később azt a feladatot kapták a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumtól, hogy próbáljanak megmenteni 5-6 famaradványt.

A leletmentést nehezítette, hogy a fák nem kövesedtek meg, a betemető 6 méter vastag szürke homokréteg időkapszulája megőrizte eredeti faanyagukat. Sajnos a szilárdító rugalmas cellulózanyag a hosszú idő alatt lebomlott és csak a plasztikus lignin maradt meg, amely önmagában nem volt képes a fa szerkezetét megtartani, ráadásul a tűző napon, kiszáradás hatására apró forgácsokra hullott szét.

Holló Sándor földtani osztályvezető szavaival élve: Igazgatóságunk munkatársai különleges módszert dolgoztak ki és teremtették meg a technikai feltételeit a törzsek külső megszilárdításának. Erős tartást kellett biztosítani a fatörzsnek, hiszen a szállításkor a legnagyobb nehézséget épp a törzsek öntartó képessége jelenti. Nagy nehézséget jelentett, hogy a munkát bányabeli körülmények között, rekkenő hőségben, szél kavarta „homokviharban”, vagy éppenséggel eső áztatta sártengerben kellett végezni. Nagynyomású levegő segítségével kifújták a fa felületéből a homokot, majd egy külön e célra gyártott speciális eszközzel különleges anyagot, Plastdur faragasztót injektáltak a fák külső részébe, néhány deciméter vastag erős kérget hozva így létre.

(A speciális összetételű, magyar fejlesztésű kötőanyag folyékony állapotban tejfehér vizes diszperzió, száradás után színtelen, D4 vízállóságú, a fa anyagával összemérhető keménységű anyaggá szilárdul. A polimert a szivacsos, jelentős mennyiségű vizet tartalmazó kéreg mögé, a fatestbe injektálják, ahol a sejtközi vízzel elegyedve a rostok felületéhez diffundál. A molekula mérete megakadályozza, hogy a sejtek belsejébe jusson. A felületre adszorbeálódott makromolekulák között a másodlagos kémiai kötések (hidrogénhidak) mellet, a térhálósító komponens hatására, elsődleges kémiai (kovalens) kötések alakulnak ki a vizes közegben is. A fatörzs belsejében 6-8 óra alatt szilárdul meg a ragasztóanyag, amely a víz teljes elpárolgása után is rögzíti a fa rostjait. A természetes száradás során a felszínre kijutott kolloid oldatból a víz hamar elpárolog, és a polimer molekulák vízálló, kemény, átlátszó filmet alkotnak a kéreg felületén. A ragasztóanyag vízzel hígítható, nem tartalmaz egészségkárosító szerves oldószert, lágyítószert, vagy a fa anyagát károsító komponenst. A térhálósodást követően a ragasztó kémiai szerkezete nem változik, ezért öregedésre nem hajlamos. Penészgombák, a korhadás során keletkező savak nem károsítják.)

A belső megerősítés után a fák további külső mechanikai szilárdítást kaptak: fólia és purhab védelme mellett deszkákat pántoltak köréjük. Megfeszített, több hetes munkával 6 törzset sikerült így előkészíteni, a többi fa állapota nem tette lehetővé a beavatkozást, közülük néhány a szakemberek szeme láttára porladt szét. A fák lignitaljzatról való leválasztásának első láncfűrészes kísérlete – a kőzet keménysége miatt – kudarcba fulladt, ez csak egy speciális – kőzetek vágására alkalmas – gyémántköves drótfűrésszel sikerült.

A 7–11 tonnás fák végül is elkerülték a fejtőgép acélkörmeit és a bánya parkolójában töltött néhány nap után 2007. szeptember 3-án három speciális, nagy teherbírású tréler-szerelvénnyel szállították őket Ipolytarnócra. Az eseményről külön film és ismertető anyag is készült.

A Bükkábrányi fák nyugvóhelyükön még további konzerválásokon estek át, védőtető is épült föléjük, 13 éve szeretettel várják látogatóikat. A fákról szóló tudományos publikációk kutatási linkünkön találhatók.

Az alsó képen, a kijárat melletti jobb oldalon található fatörzs maradvány a tengerparti mamutfenyőkkel rokon (Glyptostroboxylon), a többiek mocsári ciprus-félék (Taxodioxylon).

2017-ben, a miskolci Herman Ottó Múzeummal karöltve közösen ünnepelték meg a 10 éves évfordulót, melyről Nagy Júlia írt egy átfogó blogot.

A Bükkábrányi fák leletmentését és képgalériáját a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Zöld Horizont periodikájának 7. és 8. száma is leközölte, letöltési linkjük itt érhető el.

Kapcsolódó

2022/1. - 2. Welcome to Eger

2022/1. - 2. Welcome to Eger

2022.08.23. 15:22
Willkommen in Eger [13.03.2022-19.03.2022]Wir sind beide am Sonntag den 13.03 angekommen. Da der 15.03 der ungarische Nationalfeiertag ist, war auch der Montag frei. Glücklicherweise hatten sich Kornelia und Balazs bereits Gedanken um die Gestaltung der beiden Tage gemacht und zeigten uns Eger und die Umgebung. Am Montag waren wir in Cserépfalu wandern und besichtigten die Suba-lyuk höhle, den Felhagyott kőfejtő Aufschluss und den Odor Castleruin Ausblick. Nach der Anstrengung gingen wir gemeinsam in einem Restaurant in einem Nachbarort essen.Dienstag, der 14.03 sind wir in die Innenstadt von Eger gefahren. Angefangen bei der Eszterházy Universität gab uns Kornelia eine Stadtführung und wir liefen unter anderem am Minarett vorbei, hoch zur Burg. Wir sahen uns den Heldensaal an und im gotischen Bischofspalast die Ausstellung über die Besetzung von Eger. Anschließend war es kurz vor vier, eine wichtige Uhrzeit für Eger. Um 15.52Uhr wird jeden Tag ein Schuss aus einer antiken Waffe abgefeuert, um an die Besetzung von 1552 zu erinnern.Am Mittwoch (15.03) war unser erster richtiger Arbeitstag, an dem wir erst allen vorgestellt wurden und uns anschließend begannen genauer mit dem Nationalpark zu beschäftigen. Am nächsten Tag ging es dann auch direkt in die Natur bei Bükkzsérc, um Pinienbäume (Pinus pinea) von einer Grasfläche zu entfernen. Diese beinhaltet eine wichtige und geschützte Flora und Fauna die durch die invasiven Bäume gefährdet wird. Samstags beteiligten wir uns an einer Müllsammelaktion in Andornaktálya.
Tovább olvasom