A Bükk-vidék Geopark területén meghatározó területformáló hatása volt a különböző ipari tevékenységeknek. Bükkszentkereszt, (korábbi nevén Újhuta), Bükkszentlászó (korábbi nevén Óhuta, nem önálló település, ma már Miskolc része) és Répáshuta település élete szorosan összefonódik az ipar megjelenésével. Mindhárom település létrejötte a területen megjelenő iparnak köszönhető. A településekben a huta név a német Hütte szóból ered, mely kemencét jelent, amiben ipari tevékenységet végeztek. Az ipari tevékenység a három település esetében az üveggyártást jelenti. Elsősorban a mai Szlovákia területéről telepítettek be a területre munkásokat a 18. században. Szlovák gyökereikre ma is büszkék, mind Répáshután, mind Bükkszentkereszten kétnyelvű falutábla jelzi származásukat. Főleg az idősebbek gyakran beszélnek kevert nyelven, mondandójukban a szlovák és magyar szavak, nyelvtani szabályok gyakran keverednek. A gasztronómiában is megjelenik a szlovák eredet, a vendéglátóhelyeken jó szívvel kínálják a sztrapacska nevű ételt. Az iskolában szlovák nyelvoktatás folyik és hagyományőrző csoportok ápolják a néprajzi hagyományokat. A Miskolchoz közeli Szinva- és Garadna–völgyben is megtaláljuk az ipar által alakított területeket. A völgyben megjelenő vaskohászatnak köszönheti a ma ismert képét a Hámori-tó és a két település, Alsó-és Felső-Hámor is. A vaskohászat gyökerei a területen egészen a 18. századig nyúlnak vissza. Fazola Henrik egri lakatosmester a környéken feltárt bányákra és a kiterjedt erdőségre alapozva a mai Miskolc-Ómassán vasművet építtetett. Fia, Frigyes, apja nyomdokaiba lépve folytatta a kohászat mesterségét, duzzasztógátat építtetett a Szinva és Garadna patak összefolyásával, ezzel kialakítva a ma ismert képét a Hámori-tónak. Apja nyomdokain haladva, egy korszerűbb vaskohót építtetett Újmassán. Az ún. Őskohó a terület legrégebbi ipari emléke, hasonló ipari emlék csak három található Európában. A Fazola családnak és örökségüknek állít emléket a Fazola Fesztivál, melyet minden év őszén rendez meg a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Kohászati Múzeuma. A múzeumi vezetésen túl számtalan program, anyagtudományi és bányászati játszóház, népi kismesterség-bemutató, múzeumpedagógiai foglakozás várja az érdeklődőket. A Miskolcot átszelő Szinva vizét azonban nem csak a vaskohászathoz használták. Már a 14. században írásos dokumentumok rögzítik, hogy vízimalmok működtek a patak vizén. A malmok ma már nem láthatóak, de az egyik legismertebb városi legendában fellelhető. Minden miskolci számára ismert a hámori-völgyben található Molnár szikla legendája. Egy szomorú tragédia mementójaként ma is látható egy fakereszt a hámori völgy felett húzódó sziklán. Több változata is ismert a legendának. Egyik változat szerint a fiatal molnárlegény menthetetlenül beleszeretett a molnárnéba, de szerelme nem talált viszonzásra, így a malom feletti szikláról a mélybe vetette magát. Egy másik történet szerint a molnár leánya és a molnár legény egymásba szerettek, de a szigorú atya nem engedte, hogy egymáséi legyenek, így bánatukban összeölelkezve a mélybe vetették magukat.
