A geopark területén, a Bükk-vidéken 16 középkori erősség tornyai, falai, sáncai lelhetők fel. A sályi szélestalpú sáncvár (az Anonymus által is említett Örsur vára) és a felsőtárkányi Vár-hegy falgyűrűje a kezdeteket jelöli ki, csakúgy, mint a hegység legismertebb és legépebben fennmaradt erődítménye, a diósgyőri vár.
Az Örsur nemzetség ősi birtokain a középkori Váralja település fölött magasodó hegyen a váraljai ág lakótornyát a Latorvárat, a kácsi (tibolddaróci) várhegyen pedig a daróci ág várát találjuk. Ezek a korai, XII. században épített kisméretű feudális várak tulajdonképpen egyetlen lakótoronyból álltak, amit sánc és árok együttese vett körül.
A cserépfalui Odorvár, a kisgyőri Kecske-kő vára, a szilvásváradi Éles-kő vára és a Gerennavár, valamint a dédestapolcsányi Dédes vára egyértelműen a tatárjárást követően épült kőváraink sorába tartoznak: passzív védelem szolgálatában, nehezen megközelíthető helyen, támadhatatlan magasságban, távol a településektől találjuk őket. A hagyomány szerint a Gerennavár sziklás csúcsán Nagy Lajos király épített vadászkastélyt.
A középkor folyamán a Bükkben több szerzetesrend is megtelepült, egyes rendek nem egy kolostort építettek. A bencéseknek Görömbölytapolcán és Kácson állt monostoruk. A ciszterci rend háromkúti (Bélapátfalva) apátságát 1232-ben II. Kilit egri püspök alapította. A monostor temploma a Bél-kő alatt ma is áll, és hazánk egyik legszebb román stílusú építészeti emléke. A karthauziaknak Felsőtárkánytól északkeletre, a Barát-völgyben volt kolostoruk. Az egyetlen magyar alapítású szerzet, a pálos rend három helyen települt meg az őserdővel borított Bükk hegység mélyén: Dédes határában (Szentléleken), Diósgyőrben és Felnémeten (Almárban).
A szentléleki pálos kolostor a Bükk-fennsík egyetlen középkori műemléke.
