INTERREG SZLOVÁK-MAGYAR GEOTURISZTIKAI PARTNERSÉG (SLOVAK-HUNGARIAN GEOTURISTIC PARTNERSHIP) GEOTOP SKHU/1902/4.1/038

Program: Interreg V-A Szlovákia-Magyarország Együttműködési Program

Projekt azonosító száma: SKHU/1902/4.1/038

Projekt címe: Szlovák-Magyar Geoturisztikai Partnerség

Projekt acronym: GEOTOP

Projekt időtartama: 2020. december 1. – 2022. március 31.

Vezető kedvezményezett: Bükki Nemzeti Park Igazgatóság

Partner kedvezményezett: Mesto Fiľakovo (Szlovákia)

A projekt teljes költségvetése: 175 463,2 EUR

A BNPI teljes költségvetése: 151 283,2 EUR

ebből EU-s támogatás (ERFA): 128 590,72 EUR

Projekt honlap: https://www.skhu.eu

A GEOTOP projekt célja új szolgáltatások kidolgozása és bevezetése Novohrad-Nógrád Geopark és a Bükk-vidék Geopark területén. Fontosnak tartjuk a geotúra-hálózat bővítését valamint szakmailag felkészült túravezetők és geoturisztikai szakemberek képzését, mely képzéseken keresztül a partnerek képzési csomagot nyújtanak az idegenforgalmi szolgáltatók és vezetett túrák iránt érdeklődő szakemberek számára, szolgáltatásaik bővítése érdekében.

A képzési csomag általános ismereteket (geológia, balesetvédelem, kultúrtörténet, növény- és állatvilág) és területspecifikus modulokat tartalmaz.

A két Geopark területén működő geotúra hálózatot egy határon átnyúló tanösvény kialakításával kötjük össze, kb. 7 km túraútvonal kijelölését és felfestését vállaljuk, továbbá ismertető táblák és egy pihenőhely kihelyezése tervezett, mely új helyszínen növeli a geoparkok látogatottságát. Összesen 70 geotop leírását készítjük el, melyek a két Geopark területén és az újonnan kialakított határon átnyúló túraútvonalon találhatók. A pontok rögzítése mobil applikációban történik.

Felmérjük a Novohrad-Nógrád Geopark szlovák oldalon található tanösvényeinek és a Bükk-vidék Geopark 4 kiemelt területén lévő tanösvényeinek az állapotát. Az állapotfelmérésről fényképekkel, térképpel ellátott szöveges jelentés készül. A Bükk-vidék Geopark 4 területén felújítjuk a tanösvényeket (nyomvonal takarítás, festés, táblák felújítása), egy nyomvonalon pedig interaktív tanösvényt alakítunk ki.

A partnerség célja a két geopark összeköttetésének létrehozása, amelyek hatása határon átnyúló. Fülek önkormányzata és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság a projekt keretében tervezett, összehangolt tevékenységeik révén az idegenforgalmat erősítik, és a projekt eredményeiként új szolgáltatásokat tudnak nyújtani. A két geopark mint desztináció népszerűsítését, tapasztalatok cseréjét, tanárok és szakemberek számára szervezett tanulmányutak, valamint az üzleti és szakmai fórumok révén valósítjuk meg mindkét országban.

Közös promóciós tevékenységek révén szeretnénk mindkét geoparkot bemutató kiadványokat és térképeket készíteni.

A partnerek együttműködésének köszönhetően megosztják a szakmai tapasztalatokat, és új, egyedi, innovatív gyakorlatokon alapuló megközelítést / módszertant alkalmaznak. Új képzési módszertanokat fejlesztenek ki (útmutatót diákok és tanárok számára), amelyek mindkét országban tovább használhatók. Az újonnan kijelölt és kialakított, határokon átnyúló túraútvonal új vonzerőt jelent mindkét ország polgárai számára. Az oda látogató turisták megtapasztalhatják régióink határtalan értékeit. Ez egyben lehetőség a környezetvédelem, a természetvédelem, a kulturális örökség és a kölcsönös megértés tudatosítására.

Ezek a határokon átnyúló események egyrészt szakmai együttműködést, másrészt a két ország közötti kapcsolatok erősítését eredményezik. Mindkét ország lakói között hatékony interakciós lehetőségként is szolgálhatnak.

„A projekt az Európai Regionális Fejlesztési Alap támogatásával, az Európai Unió és a Magyar és a Szlovák Állam társfinanszírozásával valósul meg.”

A program weboldala az alábbi linken érhető el.

https://www.skhu.eu

A projekthez kapcsolódó ajánlattételi felhívás az alábbi linken érhető el.

A pályázat keretében megjelent letölthető kiadványok


RELATED

Cserépfalu - Mész-tető földvár tanösvény

Cserépfalu - Mész-tető földvár tanösvény

09/01/2022 9:59 AM
A Bükk történelmi múltjának fontos emlékei a várak, vármaradványok. Nemcsak a jelentős falmaradványokkal rendelkező vagy majdnem ép kővárak, hanem a sáncokkal, árkokkal határolt "földvárak" is. Korábban kevesen tulajdonítottak védelmi jelleget a sáncoknak, töltésgyűrűkkel övezett építményeknek, azokat sok esetben "pogány" áldozóhelyeknek vélték és a hunoknak, avaroknak tulajdonították létrehozásukat. A közelmúltban lezajlott kutatások azonban tisztázták a "földvárak" korát, rendeltetését - ma már az őskori és középkori sáncvárak nagy részét is el tudjuk különíteni egymástól. A Bükk-vidéken, a Kárpát-medence más tájaihoz hasonlóan, az őskorban több népcsoport épített erődített telepeket, várakat. Az őskori erődítések első klasszikus korszaka a korai és középső bronzkor volt. A kora bronzkori hatvani kultúra (Kr. e. 2000 - 1750) és a középső bronzkori füzesabonyi kultúra (ie. 1750 - 1350) lakossága leginkább a hegység peremén, a dombvidéken telepedett le. A rájuk jellemző típus a nagyobb kiterjedésű "nyílt telep" melletti kis vár (0,02-0,08 ha). A többnyire csak árokkal körülvett védett terület a vezető rétegé lehetett: valószínűen egyaránt szolgálta a saját népüktől való elkülönülést, illetve a szomszédos népek, távolabbi kultúrák ellenséges népei elleni védelmet. A bronzkor első feléből származó földvárak a Bükk déli peremén a maklári Baglyas, a novaji Földvár, a tardi Tatár-domb. Az őskori erődített telepek második nagy korszaka a késő bronzkorban kezdődött. A Kyjatice-kultúra (Kr.e. 12. századtól 8-7. századig, a "preszkíták" betöréséig) sánccal, árokkal, meredek hegyoldalakkal határolt telepei nagy kiterjedésűek és igazán impozáns megjelenésűek és főleg a hegység belsejében, nagy relatív magasságú hegytetőkön lelhetők fel. A Bükk kyjatice-i típusú földvárcsoportjának minden egyes tagját érdemes felkeresni, a háromezer éves erődített települések bejárása önmagában is különleges élményt nyújt, sáncaikról pedig szép kilátás tárul szemünk elé. A hegység késő bronzkori erődített telepei a következők: Szilvásvárad és Bélapátfalva határán a Kelemen széke (Töröksánc), Dédestapolcsány határában a Verepce-tető, a Miskolctapolca mellett a Vár-hegy, Bükkszentlászló felett a Nagysánc, Sálytól északra a Latorvár-tető, Cserépfalu határában a Mész-tető, Felsőtárkány fölött a Vár-hegy. Mivel a bükki sáncok építését a Kr. e. 8. század idejére (a Hallstatt B2 periódus végére, a Hallstatt B3periódusra) datálják a régészek, ezért legújabban a preszkíta (mezőcsáti csoport) bevándorlási hullámokhoz kötik az erődítések elkészítését. Csakhogy ennek a vélekedésnek is ellentmond, hogy földvárainkban a keleti eredetű tárgyak is nagy számban jelen vannak, ami itt is a békés kereskedelmet valószínűsíti. Sőt a kiétei lakosság hegyekben történő továbbélése még akkor is jól dokumentálható, amikor a síkvidéket a mezőcsáti kultúra népe birtokolta. A kiéteiek és a preszkíták békés viszonyát mutatják a Szabó János Győző által a Tarna völgyében (Sirok - Akasztómály: nem messze a szajlai kiétei temetőtől) feltárt mezőcsáti típusú sírok, valamint a szilvásváradi Töröksánctól északnyugatra (az Eger felől Szilvásváradra bevezető műút és vasút kereszteződése mellett) Párducz Mihály által szkíta korinak meghatározott (Ha C periódusra datált), de inkább preszkíta temetőrészlet is. A késő bronzkori erődített telepek, várak jellegzetességeinek legjobb összefoglalását Nováki Gyula adta: "Valamennyi nagy relatív magasságú és nagy kiterjedésű hegy tetején fekszik. A sánccal, árokkal vagy hegyperemmel körülhatárolt telepek mérete az előzőkének a sokszorosa. Hosszuk 400 és 2000 méter, területük pedig a "kisebbeknél" 1,33 - 16,9 ha között változik, Szilvásvárad - Töröksánc azonban már 71,6 ha, Dédestapolcsány Verepce-tető pedig 123 ha területet foglal magába. A korai és középső bronzkorral szemben a késő bronzkorban igen nagy kiterjedésű telepeket találunk, mégis mindig osztatlanok. Nem találunk azokon belül elkülönülő részt, amit esetleg a vezetőréteg lakóhelyének tekinthetnénk. A telepek belsejében eddig végzett ásatások az óriási területekhez képest elenyészőek, ezért kellően alátámasztott következtetésekre nincs lehetőség. A többi kutatóval összhangban, mindössze annyit tételezhetünk fel, hogy a magas fekvésű, erődített telepek lakói között lehetett a vezetőréteg is, amely a környék kisebb települései felett is uralkodott. E nagy várak azonban nemcsak az ott élők, hanem az egész környék lakóinak a védelmét is szolgálták szükség esetén, igazi nagy népvárak voltak. Földváraink egymástól alig pár kilométerre, a Bükk hegység peremét szinte körülveszik. Az eddigi megállapítások szerint egy kultúrán belül, azonos időben lakták valamennyit. Ilyen közelségben nyilván szövetségesei voltak egymásnak. Úgy tűnik tehát, hogy a szomszédaikkal békés viszonyt ápoló, egymással szövetségben lévő kiétei csoportok nagy relatív magasságban és nehezen megközelíthető helyeken fekvő sáncvárainak rendeltetésével kapcsolatban nemcsak a hadászati védekezést, de az egyéb stratégiai szempontokat (kereskedelmi utak ellenőrzése, birtokközpont) is kizárhatjuk! Cserépfalutól észak-északkeletre kb. 2 km-re emelkedő Mész-tető a Bükkaljához tartozik, de közel van a Déli-Bükkhöz, a Hór-patak völgymedencéjéhez. Az itt található földvárat a késő bronzkorban (ie. 1100-800) építettek, ahogy már írtuk, a hegyvidék peremén épült várláncolat (bükkaranyosi földvár, kisgyőri Hársas és Majorvár, sályi Latorvár stb.) tagjának tekinthető. A földvár a dombtető északnyugat felé kinyúló platóját foglalja el. Északkeleti, legmagasabban lévő szélét keskeny, meredek oldalú, sziklás gerinc határolja. A délnyugat felé lejtő szélén az erődítés vonala bizonytalan. A délkelet felé folytatódó lankás hegyoldal felől jól kivehető egyenes sánc védte a telepet. A sáncon és körülötte Korek József 1960-ban végzett rövid ásatást, amely során a sánc külső (keleti) aljában keskeny V alakú árok bontakozott ki. Az előkerült kerámia leletek alapján a késő bronzkorba és a kora vaskorba datálták a telep korát. A sánccal védett terület háromszög alakú, nyugati és keleti oldala természetes meredély, déli oldalát markáns sánc határolja. A délkelet felé folytatódó lankás hegyoldal felől mára már erősen lepusztult egyenes sánc védte a telepet. A 230 m hosszú, 10-15 m széles, jelenleg 1-1,5 m magas sánc által lezárt tér közepe erősen bemélyed, amfiteátrumszerű. Az erődítést a régészeti kutatás a Kyjatice kultúrába sorolja az előkerült cseréptöredékek alapján. A késő bronzkori – kora vaskori megtelepedés nyomai a sáncon kívül, a lankás hegyoldalban is megtalálhatók.
Read more