Természetvédelmi tábor a Mátrában 2023.07.21. 09:58

Június utolsó hetében tartottuk első Mátrai Természetvédelmi Táborunkat, melynek főhadiszállása Sástó volt. A bentlakásos táborra olyan 10-14 éves diákok jelentkezését vártuk, akik érdeklődnek a minket körülvevő természeti értékek, állatok, növények iránt, és akik szívesen ismerkednének meg még közelebbről a különböző fajcsoportokkal, amiket a hét folyamán górcső alá vettünk.

A hétfői érkezés, ismerkedés és a szálláshely elfoglalása után rövid túrát tettünk Sástó környékén, beszéltünk a tó történetéről, átalakításáról, a környéket érintő természetvédelmi problémákról, feladatokról. Nem mentünk messzire, hiszen a Farkas-kút forrásáig felsétálva is számos érdekességgel, lepkékkel, szarvasbogarakkal, békákkal találkoztunk, a kutatás, felfedezés öröme pedig a forrásnál is megmaradt, további kétéltűeket, vízben élő apróságokat fedeztünk fel. Egy kis pihenés után este is folytatódott a program: Gombkötő Péter, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság zoológiai szakreferense a denevérek világába vezetett be minket. Megmutatta nekünk, milyen eszközöket használnak az állatok befogásához és megfigyeléséhez, a denevérfogó háló segítségével pedig több faj egyedeit is begyűjtöttük és így közelebbről szemlélhettünk meg olyan fajokat, mint például a törpe-, a vízi- és a bajuszos denevér. Emellett a denevérek életmódjáról, a hozzájuk kötődő hiedelmekről, a hazánkban előforduló fajokról is számos érdekességet tudhattunk meg.

A második napunk kissé máshogy alakult, mint ahogyan elterveztük, hiszen a reggeli esőzés elmosta a délelőtti programunkat, de délután már az időjárás sem szeghette kedvünket, a rossz idő ellenére felkerekedtünk, és a gyerekek megismerkedhettek az Igazgatóságunk legnépszerűbb környezeti nevelési járgányával, a Vidra Verdával és annak vizes moduljával. A program során a Sástó mellett felállított esőbeállók alatt átbeszéltük a vízi makrogerinctelenek szerepét és fontosságát az ökoszisztémában. Szót ejtettünk a foglalkozás alatt használt eszközök helyes használatáról is. Miután láttuk, hogy esélyünk nincs a zavartalanul záporozó eső megúszására, a gyerekek zokszó nélkül felkapták esőkabátjukat – vagy annak híján fejfedőjüket – és természetbúvár módjára máris nekiláttak felfedezni a tó vízi gerinctelen makrofaunáját. Miután megteltek a gyűjtőedények különböző kis csigákkal, gyűrűsférgekkel, bolharákokkal, víziskorpiókkal, kérész-, szitakötő-, és szúnyoglárvákkal, ismét összekuporodtunk az esőbeállók alatt, majd nagyítók és kivetítő használatával megfigyeltük a talált fajok jellemzőit, valamint határozótábla segítségével megállapítottuk rendszertani hovatartozásukat. A véletlenül hálóba került (gerinces) csukaivadékot külön akváriumba helyeztük, mielőtt a többi élőlénnyel együtt visszaengedtük élőhelyükre, Magyarország legmagasabban fekvő tavába. A kutatómunka után jött a jól megérdemelt játék. A foglalkozás végszavára az eső is alábbhagyott, így új ismeretekkel és gyakorlati tapasztalatokkal felvértezve bandukolhattunk vissza a táborhelyünkre.

Este már szerencsénkre kegyes volt hozzánk az idő, így éjszakai lepkészésre indultunk. Itt Zsupos Vivien természetvédelmi őr kollégánk mesélt a hazánkban előforduló nappali- és éjszakai lepkékről, legfőbb jellemzőikről, majd mutatta be, hogyan is lehet az éjszakai lepkefajokat megfigyelni, mire van ehhez szükség, majd a felállított eszközök segítségével testközelből is megfigyelhettünk néhány fajt.

A szerdai napunk is mozgalmasan telt. Reggeli után a Cincér tanösvényen haladva Mátrafüred felé vettük az irányt. Itt megtekintettük a Harkály Ház interaktív kiállítását, ahol megtudhattuk, hogyan is alakult ki a Mátra, milyen tájalakító hatásai vannak itt az embernek, vagy hogy az éjszakai erdőt járva hallott érdekes hangok melyik állathoz is tartozhatnak. Délután szintén gyalog, más útvonalon haladva túráztunk vissza Sástóra, ahol a nap további részében a játéké és a pihenésé volt a főszerep.

A csütörtök reggelt madarászással indítottuk. Molnár Márton természetvédelmi őr kollégánk tartott számunkra madárgyűrűző bemutatót, megmutatta nekünk a madármegfigyeléshez használatos különböző eszközöket, mesélt nekünk a madárgyűrűzés fontosságáról, jelentőségéről. Szerencsére több madárfaj egyedei is hálóba akadtak a délelőtt folyamán, ilyenek voltak például a szén- és kékcinege, a csuszka, vagy az erdei pinty. A madarakra jelölőgyűrű került, majd természetesen útjukra bocsátottuk őket.

A délután folyamán pedig pótoltuk a Vidra Verda eddig kimaradt modulját, amikor is a gyepek lakói kerültek a középpontba, ugyanis fűháló segítségével gyűjtöttünk és határoztunk meg különböző fűben lapuló ízeltlábúakat.

Az utolsó estét sem töltöttük tétlenül, ismét rövid túrára indultunk, ezúttal az Eremény-tetőre, ahol csodás kilátás mellett gyönyörködhettünk az aznap esti naplementében. Visszafelé haladva pedig szintén volt minek örülnünk, ugyanis macskabagoly szólalt meg tőlünk nem messze, valamint szentjánosbogarak világították be utunkat.

A pénteki nap már a búcsúzásról szólt, sorban szállingóztak haza a gyerekek, akik csillogó szemekkel várták szüleiket, hogy elmesélhessék nekik a hét történéseit.

Reméljük ők is legalább annyira élvezték ezt a kalandos hetet, mint mi, sikerült kicsit még közelebb kerülniük a természet csodáihoz, és lesz még alkalmunk egyéb programok során is találkozni egymással!

Kapcsolódó

2023/1 6. Eagle’s eggs inventory

2023/1 6. Eagle’s eggs inventory

2023.07.10. 16:00
Um ehrlich zu sein, haben mich Vögel im Allgemeinen noch nie so wirklich interessiert. Aber ich glaube, das liegt daran, da man sie sehr selten aus nächster Nähe zu Gesicht bekommt. Als ich mir die Vogelrettungsstation auf dem Gelände des Direktorats ansehen durfte, wurde mir klar, dass Vögel doch ganz interessant sind, wenn man sich näher mit ihnen beschäftigt!Als ich dann die Gelegenheit bekam, eine Gruppe von Rangern zu begleiten, welche die Adlernester und deren Eierbestand überprüfte, war ich natürlich sofort dabei. Wer möchte es sich schon entgehen lassen einen in freier Wildbahn lebenden Adler aus nächster Nähe zu sehen? Ich jedenfalls nicht.Genauer gesagt handelt es sich bei dieser Art um den Östlichen Kaiseradler (Aquila heliaca) (Für die Interessierten unter euch: https://de.wikipedia.org/wiki/%C3%96stlicher_Kaiseradler). Außerdem gibt es noch eine kleine Population an Seeadlern (Haliaeetus albicilla) in diesem Gebiet.An diesem Tag lag unser Fokus allerdings nur auf den Nestern des Kaiseradlers. Die Aufgabe bestand darin, den Bestand an Eiern in allen Nestern zu überprüfen, zu dokumentieren und anschließend abzuwarten, dass das Weibchen wieder zu ihrem Nest zurückkehrt. Es wurden zwei Gruppen gebildet. Gruppe Nr. 1 hatte die Aufgabe die Eier im Nest zu zählen. Dafür mussten wir (zum Glück) nicht etwa auf den Baum klettern, sondern bedienten uns modernster Technik in Form einer Drohne. Die zweite Gruppe beobachtete aus einer Entfernung von ca. 800 m das Nest per Fernglas und dokumentierte minutengenau, wann das Weibchen das Nest verließ und wann es, nachdem die Drohne wieder weg war, zu ihren Eiern zurückgekehrt war. Das konnte mal nur 15 Minuten dauern, mal mehrere Stunden. Zum Glück war ich in der ersten Gruppe. ;)Im Durchschnitt legen Kaiseradler 1-3 Eier. Bei unseren Nestern waren es meistens drei, also ein ziemlich guter Durchschnitt. Die kommende Kaiseradlergeneration ist somit gesichert. Bis wir die zehn Nester alle abgeklappert hatten, dauerte es eine Weile. Wir fuhren über endlose Felder und durch Niemandsland, wo sich unsere Wege immer wieder mit denen von Fasanen, Feldhasen und Rehen (ich habe noch nie an einem Tag so viele Rehe gesehen) kreuzten. Alles in allem ein sehr interessanter, tierreicher Tag, beendet natürlich mit einem obligatorischem Kaffee.
Tovább olvasom