Természetvédelmi Őrszolgálatunk két tagja a Tarnán létesült hódgátakat dokumentálta, amikor is felfedezték a kiszáradó patakmeder még megmaradt pocsolyáiban rekedt halakat.
A hőség miatt gyors beavatkozásra volt szükség, ezért a további halpusztulás elkerülése érdekében halmentést végeztünk önkéntesek és Igazgatóságunk hidrobiológusának közreműködésével. A résztvevők a kiszáradó medencékből Szajla és Sirok között 36 védett vágó csíkot (Cobitis elongatoides), 1 fenékjáró küllőt (Gobio gobio), 8 domolykót (Squalius cephalus) és 2 szilvaorrú keszeget (Vimba vimba), valamint több száz szitakötő lárvát mentettek ki. A kimentett állatok az egyik hódgát által visszaduzzasztott, mélyebb és nagyobb kiterjedésű medencében kerültek elhelyezésre.
Számos kisvízfolyás esetében azzal szembesültünk az elmúlt időszakban, hogy csak a hódgátak mögött találunk még vízivilágot, és ezek valódi kis oázisként, illetve a szomjúság, kiszáradás, sőt az állományvesztés elleni mentsvárként működnek: rengeteg környékbeli és kóborló madár, kisemlős és patás keresi fel ezeket, ráadásul több szitakötő fajunk számára is ezek nyújtják az egyetlen megmaradt szaporodóhelyet. A hódok gondos és szakszerű munkájának köszönhetően egyes duzzasztott vízterek - mint amilyen a halmentésben is szereplő célhelyszín - a jelenlegi extrém aszályos időszakban is tartósnak és ellenállónak bizonyulnak.
Képek: BNPI archív
