Jön a tavasz, Zsuzsanna napján megszólaltak a pacsirták 2023.02.20. 14:52

Február 19., Zsuzsanna napja a népi hiedelem szerint a tavasz kezdetét jelentő jeles nap. Ilyenkor szólalnak meg először a pacsirták, ami a hagyomány szerint a tél végét jelenti.

Aki a vasárnapot a szeles idő ellenére a szabadban, mezőkön töltötte, maga is tapasztalhatta, pacsirtáink már itt vannak, a tavasz közeleg.

Pacsirta élőhely Ózd közelében Fotó: Bartha Csaba

Ózd határában mi is utánajártunk, megérkeztek-e már madaraink, és milyen pacsirták költenek rendszeresen Magyarországon.

Alföldi területen, állattartó telepek környékén és már jó néhány évtizede a településeken-városokban is él egy barnás, laikus szemlélőnek verébnek tűnő madár, mely nevét a fején lévő, felmereszthető tollbóbitáról kapta. Ő a búbos pacsirta (Galerida cristata), mely apró lábait szedegetve szinte gurulni látszik a talajon. Hazai állománya nem vonul el, az ózdi nagyáruházak parkolóinak környékén egész évben látható, így a tavasz közeledtét nem felbukkanásával, hanem kissé szomorkás énekével jelzi.

Búbos pacsirta Fotó forrása: Angol Királyi Madárvédelmi Társaság (RSBP)

A szántókon, mezőkön, nyílt területeken már egy másik pacsirta gyakoribb, mely ismertebb az emberek számára és a népi megfigyelés is hozzá köti a Zsuzsanna napi jövendölést. A mezei pacsirtáról (Alauda arvensis) van szó, mely rövidtávú vonuló, csak a Földközi-tengerig repül, de enyhe időjárás esetén a Kárpát-medencében gyakran áttelel. Az Északi-középhegység térségét télre elhagyja, így idén is kíváncsian vártuk, találkozunk-e vele. Az Ózdot körülölelő lejtőket járva, némi szerencsével egy rövid strófát eleresztő mezei pacsirtával sikerült találkoznunk. Sajnos a viharossá fokozódó szélben csak alacsonyra tudta felküzdeni magát, ami szántó-vető eleink szerint a tavasz késlekedését mutatja. Így a tél folytatódása miatti kétségek közt folytattuk hát sétánkat, és reméltük, harmadik pacsirtánk majd eldönti, jön-e tavasz.

Mezei pacsirta Fotó forrása: Angol Királyi Madárvédelmi Társaság (RSBP)

Vasárnap az ózdi, fákkal-bokrokkal tarkított dombokon, felhagyott legelőkön azonban hiába bóklásztunk, erdei pacsirtával (Lullula arborea) – bár ő is rövidtávú vonuló és érkeztével a mezei pacsirtát sokszor megelőzi – ezúttal nem találkoztunk. Sajnáltuk, mert a három faj közül az erdei a legritkább és a legszebb énekű. (itt lehet meghallgatni:

Pacsirtáink törvényes oltalomban részesülnek, védettek. Mindannyian a talajon fészkelnek, hazai állományuk enyhe csökkenést mutat, amiben a térségben gyakori tavaszi tüzek is szerepet játszhatnak. Sajnos a felelőtlen emberi magatartás nem ért véget, az első gyújtogatások már megkezdődtek.

Erdei pacsirta Fotó forrása: Angol Királyi Madárvédelmi Társaság (RSBP)

Zsuzsanna napja, a pacsirták jelzése és a tavasz közeledtének összefüggése végül csak bizonyságot kapott két nem várt meglepetéssel: az ózdi Harmaci-dombok nevű Natura 2000 területen nyíló tavaszi héricsekre (Adonis vernalis) és levelet növesztő bíboros kosborra (Orchis purpurea) akadtunk. Bár ismét rendkívül enyhe telünk volt, de az elmúlt hetek kemény fagyjai után nem számítottunk rá, hogy védett növényfajaink már ilyen korán megjelennek. A klímaváltozást, az egyre gyakoribb időjárási szélsőségeket bizonyító példával találkoztunk.

Elmondhatjuk, február 19-én a Zsuzsanna napi pacsirtaszóval a természet 2023-ban is a tavasz közeledtét jelzi.

Tavaszi hérics Fotó: Bartha Csaba

Bíboros kosbor Fotó: Bartha Csaba

Kapcsolódó

Cserépfalu - Mész-tető földvár tanösvény

Cserépfalu - Mész-tető földvár tanösvény

2022.09.01. 09:59
A Bükk történelmi múltjának fontos emlékei a várak, vármaradványok. Nemcsak a jelentős falmaradványokkal rendelkező vagy majdnem ép kővárak, hanem a sáncokkal, árkokkal határolt "földvárak" is. Korábban kevesen tulajdonítottak védelmi jelleget a sáncoknak, töltésgyűrűkkel övezett építményeknek, azokat sok esetben "pogány" áldozóhelyeknek vélték és a hunoknak, avaroknak tulajdonították létrehozásukat. A közelmúltban lezajlott kutatások azonban tisztázták a "földvárak" korát, rendeltetését - ma már az őskori és középkori sáncvárak nagy részét is el tudjuk különíteni egymástól. A Bükk-vidéken, a Kárpát-medence más tájaihoz hasonlóan, az őskorban több népcsoport épített erődített telepeket, várakat. Az őskori erődítések első klasszikus korszaka a korai és középső bronzkor volt. A kora bronzkori hatvani kultúra (Kr. e. 2000 - 1750) és a középső bronzkori füzesabonyi kultúra (ie. 1750 - 1350) lakossága leginkább a hegység peremén, a dombvidéken telepedett le. A rájuk jellemző típus a nagyobb kiterjedésű "nyílt telep" melletti kis vár (0,02-0,08 ha). A többnyire csak árokkal körülvett védett terület a vezető rétegé lehetett: valószínűen egyaránt szolgálta a saját népüktől való elkülönülést, illetve a szomszédos népek, távolabbi kultúrák ellenséges népei elleni védelmet. A bronzkor első feléből származó földvárak a Bükk déli peremén a maklári Baglyas, a novaji Földvár, a tardi Tatár-domb. Az őskori erődített telepek második nagy korszaka a késő bronzkorban kezdődött. A Kyjatice-kultúra (Kr.e. 12. századtól 8-7. századig, a "preszkíták" betöréséig) sánccal, árokkal, meredek hegyoldalakkal határolt telepei nagy kiterjedésűek és igazán impozáns megjelenésűek és főleg a hegység belsejében, nagy relatív magasságú hegytetőkön lelhetők fel. A Bükk kyjatice-i típusú földvárcsoportjának minden egyes tagját érdemes felkeresni, a háromezer éves erődített települések bejárása önmagában is különleges élményt nyújt, sáncaikról pedig szép kilátás tárul szemünk elé. A hegység késő bronzkori erődített telepei a következők: Szilvásvárad és Bélapátfalva határán a Kelemen széke (Töröksánc), Dédestapolcsány határában a Verepce-tető, a Miskolctapolca mellett a Vár-hegy, Bükkszentlászló felett a Nagysánc, Sálytól északra a Latorvár-tető, Cserépfalu határában a Mész-tető, Felsőtárkány fölött a Vár-hegy. Mivel a bükki sáncok építését a Kr. e. 8. század idejére (a Hallstatt B2 periódus végére, a Hallstatt B3periódusra) datálják a régészek, ezért legújabban a preszkíta (mezőcsáti csoport) bevándorlási hullámokhoz kötik az erődítések elkészítését. Csakhogy ennek a vélekedésnek is ellentmond, hogy földvárainkban a keleti eredetű tárgyak is nagy számban jelen vannak, ami itt is a békés kereskedelmet valószínűsíti. Sőt a kiétei lakosság hegyekben történő továbbélése még akkor is jól dokumentálható, amikor a síkvidéket a mezőcsáti kultúra népe birtokolta. A kiéteiek és a preszkíták békés viszonyát mutatják a Szabó János Győző által a Tarna völgyében (Sirok - Akasztómály: nem messze a szajlai kiétei temetőtől) feltárt mezőcsáti típusú sírok, valamint a szilvásváradi Töröksánctól északnyugatra (az Eger felől Szilvásváradra bevezető műút és vasút kereszteződése mellett) Párducz Mihály által szkíta korinak meghatározott (Ha C periódusra datált), de inkább preszkíta temetőrészlet is. A késő bronzkori erődített telepek, várak jellegzetességeinek legjobb összefoglalását Nováki Gyula adta: "Valamennyi nagy relatív magasságú és nagy kiterjedésű hegy tetején fekszik. A sánccal, árokkal vagy hegyperemmel körülhatárolt telepek mérete az előzőkének a sokszorosa. Hosszuk 400 és 2000 méter, területük pedig a "kisebbeknél" 1,33 - 16,9 ha között változik, Szilvásvárad - Töröksánc azonban már 71,6 ha, Dédestapolcsány Verepce-tető pedig 123 ha területet foglal magába. A korai és középső bronzkorral szemben a késő bronzkorban igen nagy kiterjedésű telepeket találunk, mégis mindig osztatlanok. Nem találunk azokon belül elkülönülő részt, amit esetleg a vezetőréteg lakóhelyének tekinthetnénk. A telepek belsejében eddig végzett ásatások az óriási területekhez képest elenyészőek, ezért kellően alátámasztott következtetésekre nincs lehetőség. A többi kutatóval összhangban, mindössze annyit tételezhetünk fel, hogy a magas fekvésű, erődített telepek lakói között lehetett a vezetőréteg is, amely a környék kisebb települései felett is uralkodott. E nagy várak azonban nemcsak az ott élők, hanem az egész környék lakóinak a védelmét is szolgálták szükség esetén, igazi nagy népvárak voltak. Földváraink egymástól alig pár kilométerre, a Bükk hegység peremét szinte körülveszik. Az eddigi megállapítások szerint egy kultúrán belül, azonos időben lakták valamennyit. Ilyen közelségben nyilván szövetségesei voltak egymásnak. Úgy tűnik tehát, hogy a szomszédaikkal békés viszonyt ápoló, egymással szövetségben lévő kiétei csoportok nagy relatív magasságban és nehezen megközelíthető helyeken fekvő sáncvárainak rendeltetésével kapcsolatban nemcsak a hadászati védekezést, de az egyéb stratégiai szempontokat (kereskedelmi utak ellenőrzése, birtokközpont) is kizárhatjuk! Cserépfalutól észak-északkeletre kb. 2 km-re emelkedő Mész-tető a Bükkaljához tartozik, de közel van a Déli-Bükkhöz, a Hór-patak völgymedencéjéhez. Az itt található földvárat a késő bronzkorban (ie. 1100-800) építettek, ahogy már írtuk, a hegyvidék peremén épült várláncolat (bükkaranyosi földvár, kisgyőri Hársas és Majorvár, sályi Latorvár stb.) tagjának tekinthető. A földvár a dombtető északnyugat felé kinyúló platóját foglalja el. Északkeleti, legmagasabban lévő szélét keskeny, meredek oldalú, sziklás gerinc határolja. A délnyugat felé lejtő szélén az erődítés vonala bizonytalan. A délkelet felé folytatódó lankás hegyoldal felől jól kivehető egyenes sánc védte a telepet. A sáncon és körülötte Korek József 1960-ban végzett rövid ásatást, amely során a sánc külső (keleti) aljában keskeny V alakú árok bontakozott ki. Az előkerült kerámia leletek alapján a késő bronzkorba és a kora vaskorba datálták a telep korát. A sánccal védett terület háromszög alakú, nyugati és keleti oldala természetes meredély, déli oldalát markáns sánc határolja. A délkelet felé folytatódó lankás hegyoldal felől mára már erősen lepusztult egyenes sánc védte a telepet. A 230 m hosszú, 10-15 m széles, jelenleg 1-1,5 m magas sánc által lezárt tér közepe erősen bemélyed, amfiteátrumszerű. Az erődítést a régészeti kutatás a Kyjatice kultúrába sorolja az előkerült cseréptöredékek alapján. A késő bronzkori – kora vaskori megtelepedés nyomai a sáncon kívül, a lankás hegyoldalban is megtalálhatók.
Tovább olvasom
2023/1 1. Sziasztok!

2023/1 1. Sziasztok!

2023.04.19. 14:34
Hallo zusammen! Mein Name ist Hanna und ich bin die neue Freiwillige der Organisation kulturweit aus Deutschland. Ich werde bis Ende August dieses Jahres in Eger bleiben. Hier sind ein paar Fakten über mich: Aufgewachsen bin ich in einem kleinen Dorf namens Trautmannshofen in Bayern, das in der Nähe der Stadt Neumarkt in der Oberpfalz liegt. Die nächstgrößere Stadt ist Nürnberg (Vielleicht habt ihr schon mal davon gehört.) Im Februar bin ich 23 Jahre alt geworden. Zusammen mit meinen Eltern wohne ich noch in Trautmannshofen. Mein älterer Bruder Lukas wohnt in Neumarkt. In meiner Freizeit bin ich gerne draußen, gehe wandern oder fahre mit dem Fahrrad. Außerdem lese ich gerne spannende Romane oder Krimis und gehe an den Wochenenden mit Freunden aus. Nachdem ich 2016 meinen Realschulabschluss gemacht habe, habe ich eine Ausbildung zur Industriekauffrau bei der örtlichen Öko-Brauerei "Neumarkter Lammsbrau" gemacht. Seit 2019 war ich bei der Thule GmbH in Neumarkt im technischen Kundendienst tätig. Nun war es Zeit für ein neues Abenteuer! Da ich schon immer mal für eine gewisse Zeit im Ausland arbeiten wollte, nutzte ich die Gelegenheit und bewarb mich für den Naturfreiwilligendienst bei kulturweit. Glücklicherweise wurde ich angenommen und mir wurde angeboten, den Freiwilligendienst im Bükk-Region Geopark in Eger, Ungarn zu absolvieren. Ich habe das Angebot angenommen und bin nun glücklich und neugierig, welche Erfahrungen dieser neue Lebensabschnitt für mich bringen wird!
Tovább olvasom