A térséget két borvidék, a Bükkaljai és az Egri Borvidék határozza meg. Mindkettő már a középkorban híres bortermő vidék volt. A borhoz kapcsolódó épített értékeken kívül ki kell emelnünk a borhoz kapcsolódó szellemi örökséget is, amely részben legendákban, mesékben maradt ránk (mint pl. a híres egri Bikavér elnevezésének története, részben pedig a hagyományokban – amely elsősorban a borkészítés módszereihez és a szüreti programokhoz köthető, amelyekben ma is bővelkedik a terület. Ma mind a két borvidéknek százakat vonzó szőlészeti-borászati fesztiváljai vannak, amelyek tovább örökítik a még élő ismereteket. Egykor Miskolcon többezer pince volt található. Ezek egy része nemcsak a Bükkalján megtermelt borok tárolását szolgálta, hanem mivel a város a szállítási útvonal fontos része volt, az elsősorban görög és zsidó kereskedők itt tárolták a Lengyelország és Oroszország felé szállítandó tokaji és egri borok egy részét is. Ezen kereskedők zárt közösségekben éltek, ma is a térségben élő leszármazottjaik tovább örökítik hagyományaikat.
