Természet állapotának felmérése, feltárása, változásainak nyomon követése (monitoring)

A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (a magyarországi biológiai sokféleség állapotát, helyzetét megfigyelő országos program) keretében a hazai nemzeti parkok 1997 óta követik figyelemmel a természeti környezetünkben zajló változásokat. A biodiverzitás-monitorozás kiválasztott élőlények, életközösségek bizonyos sajátosságainak hosszú időn keresztül történő nyomon követése.

Az ún. természetvédelmi monitoring az alábbi területekre terjedhet ki:

  • védett, veszélyeztetett természeti értékek állapotának nyomon követése;
  • az élővilág, az életközösségek általános állapotát jelző elemek megfigyelése;
  • valamilyen emberi tevékenység vagy környezeti tényező közvetlen vagy közvetett hatásának vizsgálata.

A monitorozási munka több projekt köré szerveződik. Ilyenek pl. a védett és veszélyeztetett fajok (különösen madarak), a vizes élőhelyek és közösségeik, az erdőrezervátumok és a kezelt lombos erdők, a száraz gyepek és helyi rétek monitorozása, vagy hazánk élőhelyeinek felmérése.

Segítségével pontos adatokat kaphatunk, és képet alkothatunk a védett terület értékeiről, állapotáról, természetes folyamatairól és a rajta/benne lezajló változásokról. A rendszer még viszonylag fiatal, csupán néhány éve működik a BNP Igazgatóságon, egy területi koordinátor útján. A vegetációtérképezés mellett szükségessé vált az egyes vegetációtípusok jelenlegi természetességi, ökológiai állapotának rögzítése is, amely szükséges a természetvédelmi kezelés kidolgozásához, valamint alapot szolgáltat a kezelés hosszú távú eredményeinek összehasonlításához is. A BNP területének botanikai állapotleírása során 13 különböző jellegű mintaterületet jelöltek ki, amelyeken rendszeres cönológiai felvételek készültek, dokumentálva a felvétel időpontjában tapasztalt fajgazdagságot, a felvételezett terület természetességét, avagy bolygatott jellegét. Az így nyert anyag képezi az alapját az állandó fejlesztés alatt álló monitoring rendszernek, ahol folyamatos újrafelvételezések során kapott adatok segítségével hosszú távon nyomon lehet követni az állapotváltozások irányát és jellegét.

A Bükk hegységben már a múlt század elejétől folytak különféle tudományos kutatások. A BNP megalakulásával a kutatási munkák koordinálása fontos feladattá vált. A legfontosabb kutatási tevékenységek az aktív természetvédelmi tevékenységhez, valamint a nemzetközi normáknak megfelelő védelmi kategóriák (pl. a már említett IUCN zónabeosztás) kialakításához elengedhetetlenül szükséges alapadatok beszerzésére irányultak, illetve irányulnak napjainkban is. A legrégebbi eredetűek természetesen a botanikai és zoológiai kutatások. A Magyar Tudományos Akadémia ötéves programokban szorgalmazta a hazai nemzeti parkok tudományos alapvetésének és felmérésének elkészítését, ami a Bükkben 1980-85 között valósult meg. Az ötéves kutatás sok értékes eredményt hozott, amit két kötetben ki is adtak, de a természetvédelmi kezeléssel kapcsolatos gondokat nem oldotta meg. 1984-ben kezdődött a nemzeti park eleddig legkomolyabb kutatási munkája, a hegység növényföldrajzi felvételezése, amely - többek között légifelvételek felhasználásával - a hegység aktuális vegetáció-térképének, és több mint kétszáz védett, tudományos szempontból kiemelkedő jelentőségű vagy lokális értékű növényfaj ponttérképének elkészítését tűzte ki célul. A térképek 2001-re készültek el, és lettek publikálva a bükki flórát ismertető művel együtt. Az időközben szintén beindult zoológiai kutatások - a folyamatos és részletes madártani megfigyelések mellett - számos gerinces (pl. denevér, ürge, stb.), illetve gerinctelen (pl. lepke) faj alaposabb megismerését tette lehetővé.

A természetvédelem számára ugyanilyen fontos és fajsúlyos feladat az élettelen természeti értékek feltárása, védelme és kutatása is. A Bükk földtani szempontból hazánk egyik legváltozatosabb felépítésű hegysége, ezért tudományos értékű földtani feltárásokban igen gazdag. Az ún. országos rétegtani alapszelvények és egyéb geológiai feltárások kutatása, karbantartása és bemutatása igen fontos feladat, csakúgy, mint a hegység geológiai felépítésének, szerkezetének jobb megismerése. A rétegtani alapszelvények a földtörténet különböző időszakaiban kialakult képződmények tudományos "dokumentumai", melyek karbantartása és bemutatása úgyszintén a nemzeti park igazgatóság feladata. Az 1990-es években megtörtént a Bükk földtani reambulációja (újrafelvételezése), amit a Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) szakemberei végeztek el. E munka eredményeképp jelent meg 2002-ben a Bükki Nemzeti Parkot bemutató monográfiával párhuzamosan a Bükk-hegység legfrissebb földtani térképe.

A felszínalaktani (geomorfológiai) értékek védelmét a Bükki Nemzeti Parkban ugyancsak a területi védelem biztosítja. Károsításuk elkerülése, megelőzése érdekében szükségessé vált ezek teljes körű felmérése, amely magába foglalja az objektumok állapotának megóvására, szükség esetén javítására tett javaslatokat is. Az egri Eszterházy Károly Főiskola Környezetgazdálkodási Tanszékének munkatársai elkészítették a Hór-völgy felszínalaktani értékeinek kataszterét. Ez a felvétel jó alapként és mintaként szolgálhat a Bükk teljes területére kiterjedő felméréshez.

A bükki (karszt)vízkutatás kezdete hosszú évtizedekre nyúlik vissza. Az 1990-es években a fokozódó karsztvíz-kiemelés hatására indultak el a karsztvízszint süllyedésének, a források elapadásának, hozamcsökkenésének ökológiai hatását kutató vizsgálatok. A hegység forrásaiból kilépő, patakokba jutó víz természetvédelmi szempontból rendkívüli jelentőséggel bír, ezért elkerülhetetlenné vált a természetes élőhelyek és életközösségek fenntartásához szükséges ökológiai vízszükséglet meghatározása. E célból a Nemzeti Park területén élőhelytípusonként mintaterületeket jelöltek ki, melyeken belül komplex - geológiai, hidrogeológiai, biológiai, kémiai, meteorológiai - vizsgálatok alapján került sor az ökológiai célállapot és az ennek eléréséhez, valamint a fenntartásához szükséges vízigény meghatározására.

A Bükk - jelentős kiterjedésű, jól karsztosodó mészkőterületeinek következtében - hazánk barlangokban leggazdagabb hegysége. Az ismert kisebb-nagyobb barlangok egyre gyarapodó száma (ami jelenleg kb. 1000-re tehető) a rendszeres és alapos kutatásoknak köszönhető. A jelentősebb barlangok többsége víznyelők feltárása révén vált ismertté, amit különböző barlangkutató egyesületek végeztek. Ezek az egyesületek a Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével és szakmai felügyeletével végzik ezt a szép és izgalmas (bár nem veszélytelen) munkát. A barlangok ún. közhiteles nyilvántartásának létrehozása céljából folynak a barlangok pontos elhelyezkedését, valamint azok járatrendszereit feltüntető térképezési munkálatok, amelyek új fejezetet nyitnak az ország tudományos barlangkutatásában.

Összefoglalva: a természetmegőrzési tevékenységet tíz feladatkörre oszthatjuk:

  1. Védelemre tervezett területek felmérése, védetté nyilvánítása;
  2. Nemzetközi kötelezettségeknek való megfelelés: NATURA 2000 területek kijelölése, előkészítése, kihirdetése, nemzetközileg védett területek (Ramsari, Világörökség, Európa Diploma) kezelése;
  3. Élőhelyek védelme, kezelése, rekonstrukció, rehabilitáció;
  4. Veszélyeztetett fajok állományainak felmérése, monitorozása, fajvédelmi tervek, akcióprogramok kidolgozása és végrehajtása;
  5. Erdészeti tevékenység szabályozása;
  6. Barlangvédelmi tevékenység folytatása;
  7. Felszíni földtani értékek védelme;
  8. Védett területeken kívüli természeti értékek védelme;
  9. Vadállomány kezelése;
  10. Kutatás, monitoring.