Sziklamászás és természetvédelem 2021.03.27. 17:27

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság három-megyényi működési területén konkrétan évtizedekre, valójában évezredekre visszanyúló hagyományai vannak a sziklamászásnak.

Az ember mindig is kereste az elérhetetlent, s az abban valahol ott-rejlő Istenséget, de legalábbis istenit – aki, és ami természetszerűleg fölöttünk, a magasban rejtőzik. Elindult hát fölfelé – mind fizikai, mind spirituális értelemben –, majd közben, eredeti célját némileg elfeledve, a keresők jó része megelégedett a fizikai teljesítménnyel: elkezdett hegyet és/vagy sziklát mászni. Napjainkra sokan már csupán a puszta időtöltésért és a fizikai kihívásért indulnak A Hegyre – bár ott észrevétlenül valami magasabb-rendűvel is szembesülnek, s talán ezért lett egyre népszerűbb sziklát mászni.

Mivel hazánkban a sziklamászásra alkalmas helyszínek többsége védett természeti területen található, szembesülnie kellett viszont a társadalom e rétegének is korunk egy másfajta ’istenség’ével, a jogszabályokkal. Ezek, bármennyire is tűnhetnek időnként korlátozónak, egy sajátos, de többé-kevésbé egyértelmű nyelvezetbe öntve mindenki számára megfogalmazzák a társadalom azon igényeit, melyek (szintén) a társadalom általi szem előtt tartásával az anno természetvédelmi rendeltetésűvé minősített területek hosszú távú, és eredeti vagy annál jobb állapotú fennmaradását hivatottak biztosítani.

Fentiek okán a természetvédelem el- és kikerülhetetlenül belépett tehát a sziklamászó közösség köreibe – a ’másik’ oldalon.

Ennek ellenére és e speciális területen sem a tiltás az elsődleges tevékenység, ami a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság sziklamászáshoz való viszonyát jellemzi. Számunkra a védett vagy védendő egzakt természeti értékek, a konkrét és a sziklamászó helyeken vagy azok közelében élő fajok, a jelenlegi vagy potenciális élő- és táplálkozóhelyek, valamint az e területeken elhelyezkedő (látszólag) élettelen természeti képződmények megóvása a(z egyébként jogszabályi kötelezettségként előírt) cél – s eme célok megvalósítása érdekében, amennyiben szükséges, korlátozunk. Tesszük pedig mindezt ott, akkor, s abban a mértékben, amikor, ahol és amilyen erélyig mind szakmai, mind pedig jogszabályi igények ezt megkövetelik.

Hazánkban a védett és fokozottan védett természeti területeken a sziklamászás engedélyköteles tevékenység; a vonatkozó engedélyt a sziklamászó iskola elhelyezkedése szerinti, területileg illetékes Kormányhivataltól kell beszereznie a sporttevékenységet gyakorolni kívánónak. Évenkénti és folyamatos érdemi egyeztető tárgyalásokon sikerült a sziklamászók igényeivel megismerkednünk, így ezek lehetőség szerinti figyelembe vételével és – ha indokolt – a szükséges mértékig születnek meg a korlátozások. E párbeszéd eredményeként a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén az arra jogosultaknak 11 sziklamászó iskolában (a Bükk-hegységben 7, míg a Mátrában 4) nyílik lehetősége a sportot gyakorolni – ezekből 8 helyszínen egész évben. Továbbá, a sziklamászó egyesületek érvényes tagsággal rendelkező tagjai szervezetüknél az utóbbi években már kötelezően vizsgát tesznek a vonatkozó szintű természetvédelmi ismeretekről is, melynek betudhatóan egyre kevesebb szabálysértéssel találkozik az előírások betartását rendszeresen ellenőrző Természetvédelmi Őrszolgálat.

Mivel pedig az együttműködés kiterjed a sziklamászó iskolák karbantartására is, sikerült elérni, hogy az Igazgatóság védett természeti területein egységes és hosszú távon a falakban maradó biztosítási eszközökkel és a leginkább a természetbe illő módon történjen a mászóutak kiépítése.

Mindez azonban csak az egyik része az éremnek – a felelős sziklamászásnak viszont az életről is gondolkoznia kell. Azon az egyébként látszólag sziklamászásra alkalmas, netán illegálisan már kiépített, de a sporttevékenység gyakorlására nem engedélyezett helyszíneken ugyanis a potenciális életveszély minden pillanatban fennáll: a felhagyott vagy bezárt, robbantott falú valamikori kőbányák falai egyáltalán nem állékony kőzettel rendelkeznek, s bizony egy 1 cm átmérőjű kődarab csupán 10 m-es magasságból lehullva akár a védősisakot is átütheti – a falon kapaszkodó kezet eltalálva viszont azt egészen biztosan elengedésre készteti. S ha egy fogás kicsúszik, bármi lehet a vége…

Igazgatóságuk területén a sziklamászásra vonatkozó szabályok itt találhatóak meg: https://www.bnpi.hu/hu/viselkedesi-kisokos

Mi legyen hát a végszó? Sziklára fel! De úgy, hogy tudd, vissza is fogsz jönni…

Forrás: Internet

Bartha Attila
természetvédelmi területfelügyelő