Nyílik az év vadvirága, a magyar zergevirág!

Immár 2011 óta válassza meg a botanikai szakközönség az év vadvirágát.

A kezdeményezés célja az – ahogy a többi élőlénycsoport esetében is kiválasztott év „fajánál” is –, hogy egy faj bemutatásán, megismerésén keresztül hívjuk fel a figyelmet a természet sokszínűségére és ugyanakkor annak sebezhetőségére.

A szavazáskor a nemes versenyben a magyar zergevirág (Doronicum hungaricum) a voksok 47%-át nyerte el, maga mögé utasítva gumós macskaherét és a tündérfátyolt. De kit is tisztelhetünk a nyertesben?

A magyar zergevirág virágzata igen feltűnő (Fotó: Schmotzer András)

A magyar zergevirágnál kevés dekoratívabb fészkesvirágzatú fajunk van. Gumósan megvastagodott gyöktörzséből, 50-100 centis nyúlánk szárak szöknek szálba. A hajtás leveles, pelyhes és mirigyes is egyben. Feltűnő – kissé az útifüvek levelére emlékeztető - tőlevelei hamar, már gyakran hóolvadás után kihajtanak, de a virágzás végére le is száradnak. A szárakon 1-3 fészekvirágzat jelenik meg, melynek virágzása legtöbbször májusra esik. Maguk a fészkek feltűnők, 5-7 centiméter átmérőjűek. A növényt virágzata alapján sokan „sárga margarétának” gondolják és sokszor sajnos ez is lett a veszte korábban. A védelmét is részben a felelőtlen virágszedések indokolták, ráadásul sok esetben már a kirándulás végén a vázáig nem jutott el növényünk, mert hamar lekonyult.

A magyar zergevirág virágzata igen feltűnő (Fotó: Schmotzer András)

A magyar zergevirág termőhelye melegkedvelő tölgyes szegélyében (Eger) (Fotó: Schmotzer András)

Hol találkozhatunk növényünkkel? Kik a legközelebbi rokonai? A nevében szereplő „magyar” jelző alapján esetleg pannon bennszülöttnek gondolnánk, de ettől nagyobb elterjedéssel bír: a Balkán félsziget jelentős részén előfordul, északon a Kárpátok vonulata szab gátat elterjedésének. Hasonló megjelenésű rokonfajával, az útifűlevelű zergevirággal (Doronicum plantagineum) Délnyugat-Európában, a Pireneusi-félszigeten találkozhatunk. A növény tudományos leírója, Sadler József (1791-1849) pesti orvos, botanikus, egyetemi tanár, a Magyar Nemzeti Múzeum természetrajzi osztályának őre volt. Sadler ezzel a nyugati fajjal azonosította, annak egy változataként írta le 1840-ben Doronicum plantagineum var.hungaricum néven. A faj ma is érvényes leírása a német Heinrich Gustav Reichenbach-tól származik (1854), aki korának elismert orchidea-szakértője volt.

A magyar zergevirág termőhelye pusztai cserjés szegélyében (Sajóbábony) (Fotó: Schmotzer András)

A magyar zergevirág termőhelye kaszált aljú gyümölcsösben (Tibolddaróc) (Fotó: Schmotzer András)

A magyar zergevirág a Magyar Középhegységben a legjellemzőbb (leggyakoribb a Bükkben, a Duna-kanyar vidékén és a Gerecsében), ahol legtöbbször száraz tölgyesekben (melegkedvelő tölgyesekben, bokorerdőkben, erdőssztyepp-erdőkben) illetve azok tisztásain él. A félárnyékos, szegélyélőhelyeken fejlődik a legjobban, tipikus erdőssztyepp növény. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén erős állományai élnek a fajnak, a dombvidékeken, a Bükkön kívül ismert még a Mátrából is (itt a Sár-hegy környékén a leggyakoribb). A Bükk – Mátra vonulatától északra, illetve a Cserhátból nem ismert jelenleg előfordulása. Az országos állományok leginkább a síkvidékeken veszélyeztetettek, számos régi herbáriumi és irodalmi adat nem került megerősítésre régóta. Szerencsére az igazgatóságunk területén több síkvidéki állomány is előkerült az elmúlt évtizedben az ismert kerecsendi (Berek-erdő) és mezőcsáti (Csáti-erdő) állományon kívül. Lösztölgyes és sziki tölgyes maradványokból, telepített erdőkből ismerjük jelenleg Igriciből, Mezőszemeréről és Kápolnáról. A faj síkvidéki védelme jóval nagyobb természetvédelmi erőfeszítéseket igényel, mivel ezen állományok nem védett területeken vannak.

Hazai és nemzetközi ritkasága miatt hazánkban 1982 óta védett, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 50 000 Ft.

Jegyvásárlás