Mindig a más szemete…

Erdei szemétszedés Tarnaleleszen…, avagy a szemét nem tűnik el, csak átalakul. De nagyon nem mindegy, hogy hol és mivé!

Az emberiség a természetben hagyott szeméthez való viszonyulását tekintve alapvetően két csoportra osztható: azokra, akik eldobják és azokra, akik összeszedik. Valószínűsíthető, hogy mindkét embertípus visz magával az erdőbe, rétre, vízpartra elemózsiát és innivalót. Némelyek eszközöket, használati tárgyakat, munkavégzéshez használt hajtóanyagot, stb. Ám, míg az egyiknek magától értetődő, hogy a kiürült szendvicses zacskót, energiaitalos dobozt, gázolajos kannát visszavigye magával a településre, és a hulladék típusának megfelelő rendeltetési helyére juttassa, addig a másiknak az a természetes, hogy nagyvonalúan kiejtse kezéből azon a ponton, ahol épp elfogyott a gyakran évtizeden át, vagy épp soha le nem bomló csomagolóanyag tartalma. Ez utóbbi típusból sokan egyenesen úgy gondolják, hogy a kisebb-nagyobb mennyiségben felhalmozódott háztartási hulladéktól, építési törmeléktől, elromlott kis és nagy gépektől való megszabadulásra is legalkalmasabb helyszín valamilyen természetes élőhelyi környezet, hiszen a nagy munka és fáradozás árán oda kiszállított hulladékot ősszel úgyis belepi az avar, télen a hó, nyáron benövi a fű, elsüllyed a tóban, elviszi a folyó stb., így tulajdonképpen olyan, mintha nem is lett volna ott…

Az elsőként említett típusra általában az is jellemző, hogy szúrja a szemét a szemét. Mármint az erdőben aprózódó, vízen úszó, gyepek növényzetén szétterített stb. szemét. Ők azok, akik nem csak a magukét viszik haza, hanem még arra is képesek, hogy energiát, időt áldozva felszedjék, amit számukra ismeretlenek hagytak a nem megfelelő helyeken.

Vajon miért lehet ez ennyire fontos nekik?

Talán mert tisztában vannak azzal, hogy a szemét azon túl, hogy az arra érzékenyek esztétikai érzékét zavarja, sajnos sokkal nagyobb gondokat is okoz a természeti környezet és más élőlények, sőt az emberi faj számára is.

Röviden:

A legtöbb mesterséges anyagféleség a természetben rettentő hosszú idő alatt bomlik le; ez a folyamat több száz évtől akár évmilliókig is tarthat, így tartósan szennyezi a talajt és a vizeket, köztük az ivóvízbázist. Azon kívül, hogy az ember számára súlyos közegészségügyi veszélyt jelenthet, felbecsülhetetlen számú vízi- és szárazföldi állat pusztul el a tápláléknak nézett és elfogyasztott szemét miatt, vagy azért mert belegabalyodik, vagy beleesik, és soha többé nem tud meg-, vagy elmozdulni. Az elégetett szemétből az élőlények-, így az ember számára is mérgező gázok szabadulnak föl, melyek nemcsak a levegőt szennyezik, hanem savas eső formájában a talajt és a növényzetet is.

Ezenkívül az újrafeldolgozható hulladék azzal, hogy hagyjuk „parlagon heverni”, újratermeli önmagát. Mivel nem vesz részt a mesterséges „anyag körforgalomban”, helyettesítésére megint csak új csomagolóanyagot gyártanak, amely nagy eséllyel ismét ott köt ki, ahol az élőhelyek és élőlények egyaránt megsínylik.

Bár Tarnalelesz községhatár egy része védett természeti területen; a Tarnavidéki Tájvédelmi Körzetben található, a helyiek és messziről jöttek itt sem viselkednek e téren máshogy, mint az ország egyéb tájain. Az illegálisan lerakott szeméthalmazokra itt is jellemző, hogy méretük rövid időn belül megtöbbszöröződik, hiszen sokan gátlás nélkül szemétlerakóként kezelik azt a helyet, ahová korábban már más is kivitt illegálisan szemetet.

Sajnos az is tapasztalat, hogy az erdő javaiból élő, ott dolgozó embertársaink annyira sem tisztelik megélhetésük fő forrását, hogy a magukkal reggel kivitt csomagolóanyagokat, amely gyakran veszélyes hulladéknak minősülő anyaggal szennyezettek (pl. gázolaj, kenőolaj, vegyszerek stb.) este, mint hulladékot visszavigyék a településre és szabályosan elhelyezzék.

A tűrhetetlen állapotok felszámolását a Tarnaleleszi Erdőbirtokosság kezdeményezte, és erre komoly anyagi erőforrást áldozott, a helyi önkormányzat pedig közfoglalkoztatottak részvételét ajánlotta föl. Az akcióhoz a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai munkaerejükkel csatlakoztak. Az eredmény egy 1000 ha-t is meghaladó terület megtisztítása, több mázsányi összegyűjtött és elszállított szemét, kb. 100 km erdei feltáró úthálózat mellől.

Talán még nem elég széles körben ismert, hogy az illegális hulladéklerakás bűncselekménynek számít: a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 248. § (1) bekezdés a) pontja értelmében, aki arra a célra hatóság által nem engedélyezett helyen hulladékot elhelyez, bűntett miatt akár nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Mit tehet, aki állampolgár- és embertársát ilyen cselekedet végrehajtásán éri?

Közérdekű bejelentést, mely alapján az illegálisan szemetelő személy ellen a hatóság köteles eljárást indítani. Heves megyében ilyen ügyben a HM Kormányhivatal Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Hulladékgazdálkodási Főosztályát lehet megkeresni a zoldhatosag@heves.gov.hu email címen, vagy a 06 (36) 795-145 telefonszámon. Súlyosabb esetben pl. 1000 kg, vagy 10 m3 –nél nagyobb mennyiségű, vagy veszélyes hulladék érintettsége esetén a rendőrséget is érdemes az észlelést követően minél hamarabb értesíteni.

A fentiekből kiindulva valószínűleg nem tévedünk, ha azt állapítjuk meg, hogy a fejlődés iránya a felelős szemétkezelés, nem pedig a válogatás nélküli hátrahagyás, lerakás és eldobálás.

Sosem késő, hogy az ember a rendelkezésére álló újabb információk alapján új meggyőződést alakítson ki! Ebben az esetben például azt, hogy hátrahagyja a könnyű szívvel szemetelők szemellenzős táborát és átáll a felelős hulladékkezelők közé, sőt a legközelebbi szemétszedő akcióban aktívan mutat példát azoknak, akiket egyelőre még mindig nem zavar, hogy a természeti környezetben hagyott szemét nemcsak unokáik számára marad ott mementóként árulkodva a kor általános szellemi színvonaláról, de az ő életminőségüket is jelentősen rontja.