Beszámoló a Transzbükki Átkelésről 2022.01.24. 12:03

A Bükki Nemzeti Park megismerésére idén is kiváló lehetőséget nyújtott az immár több mint egy évtizede rendszeresen megtartott téli szakvezetésünk január 22-én, szombaton.



Igaz, hogy a Bükk élővilága tavasszal és nyáron mutatja meg igazán magát, ám a téli időszakban azokon az élőhelyeken is elképzelhető a túrázás - persze csak a természetvédelmi kezelő felügyelete mellett - , ahová nem véletlenül nem vezetnek turistautak. Sok esetben utak sem. Ezek a fokozottan védett szurdokvölgyek, erdőrezervátumok, amelyek amellett, hogy a biológiai sokféleség megmaradását szolgálják, mára a hegység ritka, egyes esetekben bennszülött állat- és növényfajai számára kizárólagos menedékhelyekké váltak. A geológiai látványosságok viszont éppen most figyelhetők meg a legkönnyebben, hiszen a növényzet nem akadályozza a kilátást.

A tiszta, napsütéses hideg reggelen minden adott volt tehát ahhoz, hogy izgalmasan és tartalmasan töltse el az ötven főnyi érdeklődő a napot egy olyan túrán, ahol nem csak a megtett 25 kilométer vagy a közel 1000 méternyi szintemelkedés számít, hanem a szakvezetés során kapott ismeret és a személyes megtapasztalás. Sokan először élték át velünk ezt az élményt, ugyanakkor a kidőlt fák és a meredek völgyek most is kellő kihívást jelentettek a rendszeresen visszajáró átkelőknek is. A program fontosabb állomásai között kiemelendő a Leány-völgy, a Körös-bérci-barlang, a Zsidó-rét és a Kövek vonulata. Ezek felkeresése közben szeltük át északról dél felé haladva a Bükköt, nagyrészben azon az útvonalon haladva, ahol 2013-ban Erőss Zsolt hegymászóval, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság védnökével is tettük. Néhány hónappal az akkori Transzbükki Átkelésünk után Zsolt társával, Kiss Péterrel együtt életét vesztette a Kancsendzönga megmászása közben, ezért ez a túra azóta az Erőss Zsolt Emléktúra nevet is viseli.



Mint minden évben, most is egyfajta időutazáson vettünk részt, hiszen utunk a 250 millió évvel ezelőtt keletkezett földtani érdekességektől a jégkorszakok idejének ma látható nyomain és az emberi történelem itteni eseményein át a bizonytalan jövőig ívelt, de a terepi előadások java így is a jelenkor kérdéseinek körüljárásával telt. Ilyen témák voltak a természetvédelmi kezelés és a gazdasági célú erdőkezelés ellentéte, a vadgazdálkodás, a védett és fokozottan védett fajok helyzete, a vízháztartás és a klímaváltozás.

A hagyományoknak megfelelően Felsőtárkányban zártuk a napot egy Erőss Zsoltról való megemlékezéssel, majd egy kellemes vacsorával. Az átkelők között volt egy tíz éves fiú, Kerekes Áron, akit az eddigi legfiatalabb teljesítőként köszöntöttünk, ez úton is gratulálunk neki! Bízunk benne, hogy minden résztvevő, azon túl, hogy jól érezte magát, kielégítő válaszokkal is távozott és megerősödött benne a természetvédelmet támogató szemlélet.