Vándormadarak a Borsodi Mezőségen

A hajdani Magyar-bánya meddőhányóján kialakított kőparkban a környék (Nógrád) jellegzetes kőzeteit gyűjtötték össze.

A tanösvény a hajdani tölgyesek, cseresek maradványait és a kiirtásuk nyomán keletkezett legelők növény és állatvilágát mutatja be.

A hiúz korábbi természetes elterjedési területe Európa nagy részét érintette, visszaszorulását az összefüggő idős erdőterületek megszűnése, zavartsága, az élőhelyek feldarabolódása, illetve a nagyragadozók célirányos üldözése okozta.

Az európai hiúzállomány mélypontját az 1950-es években érte el, majd a számára kedvező változások (a faj és élőhelyeinek védetté nyilvánítása) hatására állományai az addigi menedékterületekről újra terjedni kezdtek. Egyik ilyen fontos menedékterületet a Kárpátok jelentette, ahonnan magyarországi természetes visszatelepülése is megkezdődött. A hiúz nagyobb mértékben függ az zavartalan erdei élőhelyektől és a zsákmányállatok szűkebb körétől, mint a barnamedve és a farkas. Állománya jelentősen csökkent, vagy eltűnt olyan területekről is, ahol utóbbiak fenn tudtak maradni. Több európai országban, ahol természetes visszatelepedésére nem lehetett számítani, a faj érdekében a korábbi élőhelyeken visszatelepítési programok is indultak.

A Nemzeti parki Termékek Boltja mellett kiállításon mutatjuk be a Szalajka-völgy természeti értékeit és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi tevékenységét.