Kesznyéteni Tájvédelmi Körzet

1

Védetté nyilvánítás: 1990

Terület: 6083,9 h

A Kesznyéteni Tájvédelmi Körzetet a 5/1190. (VI.18.) számú KÖM rendelet nyilvánította védetté 4070,4 ha területen, 232/TK/90 törzskönyvi számon.

A 22/1997.(VIII.1.) KTM rendelet 2013,5 ha területtel bővítette a védett természeti terület nagyságát, így a jelenlegi területe 6083,9 ha.

A Tájvédelmi Körzet védetté nyilvánításának szakmai indokai

A Taktaköz déli részén a Tisza-szabályozás következtében kialakult ligeterdők, bokorfüzesek, nádasok, mocsárrétek, holtágak fajgazdag növény- és állatvilágának, a tájképi értékeknek a védelme.


Tájtörténet

A jelenlegi felszín teljesen a jégkorszak utolsó glaciálsában és a holocénban alakult ki. A felszín kialakításában a tektonikussüllyedés, a folyóvíz és a szél játszott szerepet. A würm időszakban a területtől északra lévő hegységekből lefutó vizek az általuk szállított törmeléket itt rakták le építve a hordalékkúpjukat. A hordalékkúpon átjutva érték el az akkor még Érmelléken folyó Ős-Tiszát. Ennek a folyamatnak mintegy 20 000 éve vége szakadt. A Tisza tektonikus mozgások hatására elhagyta addigi folyásirányát és rövid idő alatt a mai folyásvonalára váltott. Az itt kialakult meder jellegzetes kanyargásával, oldalazó erózióval elbontotta és elhordta az Ős-Sajó hordalékkúpjának nagy részét. A hordalékkúp anyagának egy részét azonban a Tisza parti dűnék és övzátonyok formájában lerakta, amelyeket szárazabb időszakban a szél megmozdított és futóhomok felszínekké alakított. A homokból kiszelektált finom porból lösz és lösz-szerű üledék rakódott le a távolabbi térszíneken. A Tisza meanderező folyásával többször is áthalmozta ezeket az anyagokat, így kialakítva a ma ismert tájat (Borsy Z, 1969).


A Tájvédelmi Körzet kialakulásának története

A Tisza a Tiszadobi Úrkom magaslat és a Lúci-magaspart közötti vándorlásai során több folyóágyat is kialakított, amely folyóágyak kialakításában a mellékvizei, a Sajó és a Takta is szerephez jutottak. Az elhagyott medrekben morotvatavak alakultak ki, amik a szukcesszió előrehaladtával napjainkra mocsarakká és lápokká fejlődtek. A XIX. század közepéig a Kesznyéteni Tájvédelmi Körzet területének túlnyomó többsége a Tisza bal partján helyezkedett el, és így addig természetföldrajzilag a Hortobágy-medence legészakibb részét képezte. A tiszai áradások az Úrkom és a Polgári-magaslat között léptek ki az Alföldre és árasztották el a Kassai-fokon és a Tetüwar-fokon keresztül. Az elöntések megszüntetése érdekében 1846. augusztus 27-én Tiszadob határában kezdődtek meg a szabályozási munkák az ,,Új-ásás” létrehozásával. Ezzel a mintegy 20 km hosszú folyókanyarnak a levágásával és az árvízvédelmi töltés megépítésével, amit a helyiek ,,Karika-töltésnek” neveznek, az addig vízjárta terület többé nem kapja meg az addig rendszeres elöntést. A kiszáradást tovább fokozta, hogy az 1950-60-as években a területen lecsapoló csatornákat és meliorációs árkokat készítettek, amelyekkel a fölöslegesnek vélt vizeket vezették le. 1990-ben a védetté nyilvánítással új fejezet nyílt ,,Túlatisza” történetében.

Természetföldrajzi jellemzői

A vizsgált terület alacsony ártéri síkságon található 91,3-107 mBF közötti térszínekkel, amelyeket elhagyott folyómedrek tagolnak.

Elhelyezkedése, kistáji besorolása

A Kesznyéteni Tájvédelmi Körzet Miskolctól délkeletre 20 km távolságra található.

Tájföldrajzi besorolása alapján az Alföld, Közép-Tisza-vidék, Közép-Tiszai-ártér, Taktaköz déli részén helyezkedik el.

A növényföldrajzi beosztás szerint: Alföld (Eupannonicum) flóravidék, Tiszántúl (Crisicum) flórajáráshoz tartozik.

Kőzet és talajviszonyok

A terület jellegzetes kőzetei az agyag, a homok és a lösz. Az agyag és a homok folyóvízből származik. Általánosan elmondható, hogy az alacsony térszíneken agyag és agyagos vályog található, míg a magasabb felszíneket homok alkotja. A harmadik kőzet típusos formában csak a területet észak, észak-nyugat irányából határoló Harangod területén található. A Tájvédelmi Körzet területén, a folyóhátakon infúziós löszként van jelen.

A rendszeresen elárasztott területeken öntéstalaj, míg az árvizektől védett részeken réti talajok típusai alakultak ki. A típusok közül megtalálható a mélyben sós réti talaj és réti szolonyec. Öntéstalajok közül a nyers öntéstalaj, a váztalajok képviseletében a nem karbonátos futóhomok, láptalajok részéről rétláp talaj és mohaláp van jelen.

Éghajlat

Éves középhőmérséklet: 9,7-9,9˚C

Legmelegebb hónap középhőmérséklete: 20,5-21˚C

Leghidegebb hónap középhőmérséklete: -3- -2,5˚C

Hótakarós napok átlagos száma: 35-40

Fagyos napok száma: 100-110

Évi átlagos csapadék: 569 mm

Napsütéses órák éves összegének átlaga: 1925

Mezőgazdasági adottságok

Szántó 19,69%

Rét, legelő 50,33%

Erdő 6,25%

Nádas 10,81%

Vízfelület 9,71%

Művelésből kivont 3,21%

Tulajdonviszonyok megoszlása

Magántulajdon 27,9%

Állami tulajdon 51,0%

Egyéb tulajdon 21,1%

Vízrajz

A Tájvédelmi Körzet vizek ölelésében jött létre. Szigetszerű az elhelyezkedése, hiszen keletről az Élő-Tisza, északról a Tiszalúci Holt-Tisza, nyugatról a Takta-patak, délről a Sajó-folyó megy át rajta, vagy határolja. Vizes élőhelyekben sincs hiány, mert a régi elhagyott folyómedrekben több mocsár és láp található, így az Alsó-rét, Tiszalúci Görbe-tó, Nagy-fenék, Hímes-tó, Bátka, Horgoló, Ökörfüzi-tó, Abonyi-tó, Kerek-tó, Bivalyos, Kesznyéteni Görbe-tó, és a Tisza bal partján a Pap-tó, ezeken kívül kisebb erek is megtalálhatóak itt.


Társadalmi jellemzők

A Tájvédelmi Körzet területével két megye, Borsod-Abaúj-Zemplé és Szabolcs-Szatmár-Bereg érintett. Az érintet települések Tiszaújváros, Tiszadob, Tiszalúc és a névadó Kesznyéten. A védetté nyilvánítással szinte egy időben a tanyák felszámolódtak, a megmaradtak állattartó telepként funkcionálnak. A kesznyéteni lakosság a hátrányos gazdasági helyzet miatt elvándorol, a települések az elöregedés jeleit mutatják. A Tiszadobon és Tiszalúcon munkanélküliség rendkívül magas. A nehéz körülmények között élő lakosság a természeti értékekre jelentős negatív hatást fejt ki. Ilyen a nem megfelelő helyeken elhelyezett hulladék, illetve a téli tüzelő illegális gyűjtése védett területen. Szintén gondot okoz a csiga, a gomba gyűjtése, illetve a tarlók, gyepek égetése. A szemléletformálás hatására Azonban látható ma már pozitív változás is. Egyre többen igénylik az egészséges természeti környezetet, illetve felismerik, értékelik a térség természeti kincseit. Egyre gyakoribb a sérült vagy elpusztult védett, illetve fokozottan védett állatokkal kapcsolatos bejelentés, ami gyakran rendkívül hasznos. A térségünkben is elindított Magas Érzékenységű Természeti Területek (MTT) program pedig egyre inkább érdekeltté teszi a térségben gazdálkodókat abban, hogy a természeti kincsek fennmaradjanak, így ennek a pozitív folyamatnak a felgyorsulása várható.

Gazdálkodás

A térségben Tiszaújvárosban komoly ipari létesítmények találhatók, a helyi lakosság megélhetése elsősorban az itt lévő vállalkozások biztosítják. A mezőgazdaság kedvező adottságú területeinek köszönhetően a gazdálkodás intenzívnek mondható. Az integrált szántóföldi termesztésben nagy ráfordítás igényű növénykultúrák termesztése jellemző. A vetésszerkezetre jellemző a kalászosok (főleg őszi búza és őszi árpa) magas aránya, valamint a repce és napraforgó kukorica termesztése. Az állatállomány csökkenése miatt minimális a lucerna területaránya. A gyepeket elsősorban tereltetéses legeltetéssel hasznosítják, amihez hozzájárul az MTT szabályozás is, amely ezt a használati módot részesíti előnyben. A nagyobb állattartó telepek egy-két kivétellel megszűntek, így a még fennmaradt gyepterületek részben kezelés nélkül maradtak, azokon kedvezőtlen szukcessziós folyamatok indultak el.


Természeti értékek

Zoológia

A Kesznyéteni Tájvédelmi Körzet az itt található élőhelyi sokszínűségnek köszönhetően igen gazdag zoológiai értékekben is. Tekintve, hogy a terület nagyrészt kultúrtáj jellegű, így az évtizedeken át ható emberi tevékenységek nagyban hatottak a jelenleg megfigyelhető élővilág kialakulására.

Az ízeltlábúak közt számos természetvédelmi szempontból is értékes faj fordul elő a Tájvédelmi Körzetben. A lepkék (Lepidoptera) kiemelkedő képviselője a fokozottan védett nagy szikibagoly (Gortyna borelii), mely kizárólag azokon az élőhelyeken fordul elő, ahol tápnövénye, a sziki kocsord (Peucedanum officinalis) is előfordul. Ugyancsak ritka és természetvédelmileg kiemelkedő faj a nappali lepkéket képviselő védett díszes tarkalepke (Euphydryas maturna), mely elsősorban élőhelyeinek, a keményfás (kőrises) ligeterdők elvesztésével veszélyeztetett. A nappali lepkék talán leglátványosabb képviselői a pillangók (Papilionidae) és a tarkalepkék (Nymphalidae) közül kerülnek ki, mint például a farkasalma lepke (Zerynthia polyxena) vagy a nappali pávaszem (Nymphalis io) , de emellett a vizes élőhelyek jelentős, de egyre ritkább színfoltja a nagy tűzlepke (Lycaena dispar) is megfigyelhető.

Minden év júniusának közepe-vége táján a Kesznyéteni Tájvédelmi Körzetet érintő szakaszán is virágba borul a Tisza, ugyanis legnagyobb kérész fajunk (Ephemeroptera), a tiszavirág (Palingenia longicauda) ekkor rajzik, s végzi pár órán át tartó nászrepülését, melynek egyetlen célja a fajfenntartás.

Erdeink is jelentős rovartani értékekkel rendelkeznek, mint például nagy szarvasbogár (Lucanus cervus) , melynek hímjei jellegzetes rágóikról ismerhetők fel, illetve az orrszarvú bogár (Oryctes nasicornis), mely a hímek szarvszerű fejdíszeiről azonosíthatók. Mindkét faj xilofág életmódot folytat, vagyis lárváik a korhadt faanyaggal táplálkoznak, míg a kifejlett rovarok (imágó) a fák nedveivel táplálkoznak. Élőhelyeik elsősorban tölgyesek, de megtalálhatjuk őket a puhafás ligeterdőkeben is, fűzfa fajokon táplálkozva.

A Kesznyéteni Tájvédelmi Körzet vízi és vizes élőhelyekben igen gazdag, így a halfauna (Pisces) is igen jelentős. Kiemelendő a holtágak értékes lápi póc (Umbra krameri) állománya, illetve a compó (Tinca tinca). Folyóvizeink közül a Sajó kavicsos medre számos természetvédelmi szempontból értékes áramláskedvelő fajnak ad otthon, így megtalálható itt a magyar bucó (Zingel zingel) , a német bucó (Zingel streber) illetve a küllő fajok (Gobio ssp.). A Tiszában a hazai halfajok nagy része képviselteti magát, a békés halak közül leggyakoribb a ponty (Cyprinus carpio), ragadozó halaink közül pedig többek közt előfordul a csuka (Esox lucius) vagy a lesőharcsa (Silurus glanis) . Sajnos a halfaunában is jelentős hatásukat fejtik ki a nem őshonos, invazív halfajok jelenléte. Régóta megtalálhatóak már a terület vizeiben a törpeharcsa fajok (Ameiurus ssp.), de megemlíthető itt az amuri géb (Preccottus glehni) is.

A vizes- és vízi élőhelyekhez szorosan kötődnek a kétéltűek (Amphibia) is. A farkatlan kétéltűek képviselői, a békák (Anura) közül két faj kivételével mind képviselteti magát. Bő vízellátású években a laposok megtelnek vízzel, s a mocsári békák (Rana arvalis) hímjeitől kéklenek, ugyanis a nászruhás hímek jellegzetessége, hogy bőrük ilyenkor kék színben pompázik. A faj a barna, vagy bajszos békákhoz tartozik, melyek képviselője az ugyancsak előforduló gyepi béka (Rana temporaria) is. A vöröshasú unkák (Bombina bombina) a jó idő bekövetkeztével szinte folyamatosan hallatják hangjukat, mely kórushoz a kis- és nagy tavibékák (Rana lessonae és R. ridibunda) , illetve hibridjük, a kecskebéka (Rana esculenta) is társul egy-egy eső utáni kora estén. Mellettük találkozhatunk barna ásóbékával (Pelobates fuscus) , zöld- és barna varanggyal (Bufo viridis és B. bufo) , illetve a zöld levelibékával (Hyla arborea) is.

A farkos kétéltűek (Caudata) közül a Tájvédelmi Körzetben a közönséges tarajosgőte (Triturus cristatus) és a pettyes gőte (Triturus vulgaris) fordul elő.

A hüllők (Reptilia) általában nem gyakoriak a területen, közülük elsősorban a kifejezetten vízhez kötődő fajok fordulnak elő. Így hazánk egyetlen őshonos teknős faja, a mocsári teknős (Emys orbicularis) , illetve a kígyók közül a vízi sikló (Natrix natrix) és a kockás sikló (Natrix tesselata). Mellettük viszont a száraz gyepeken gyakori faj a fürge gyík (Lacerta agilis) .

A Kesznyéteni Tájvédelmi Körzet jelentős madártani természetvédelmi értékekkel rendelkezik, hazánk védett és fokozottan védett madárfajainak (Aves) jelentős része megfigyelhető a területen fészkelő, avagy vonuló fajként. Fészkelő fajaink közül kiemelkedő a réti sas (Haliaeetus albicilla) állomány, mely az ártéri erdők rejtekén fészkelnek a terület méretének megfelelően kialakítható revírekben. Mindemellett műfészkek kihelyezésével és a költések folyamatos nyomon követésével igyekszünk segíteni a faj fennmaradását a térségben. Korábban a parlagi sas (Aquila heliaca) is jelen volt, mint fészkelő faj, azonban valószínűleg a prédaállatok mennyiségi fogyatkozásának következtében jelenleg nem fészkel a Tájvédelmi Körzet területén. A kerecsensólyom (Falco cherrug) szintén rapszódikus fészkelési tendenciákkal jellemezhető fokozottan védett madarunk, melynek költését traverzekre kihelyezett fészkelő ládákkal igyekszünk elősegíteni. A ragadozó madarak közül kiemelt fontosságú, a növekvő tendenciákat sejtető barna kánya (Milvus migrans) fészkelése is. A szalakóta (Coracia garrulus), a pusztai, füves élőhelyek színpompás madara, melynek szaporodását évente bővülő „D” típusú odúk kihelyezésével igyekszünk elősegíteni, melynek következtében a faj egyedszáma ennek megfelelő mértékben nő. Színesebb madaraink közé tartozik még a gyurgyalag (Merops apiaster) is, melynek nagyobb kolóniája mára már csak a Tájvédelmi Körzethez tartozó Prügy község határában található meg egy régi homokbánya falában, ahová költőüregeit készítik a madarak. Az őszi madárvonulás előtt azonban a Tájvédelmi Körzet területé gyakran több ezer példány keres táplálékot, illetve a száraz területrészeken porfürdőzik.

A terület vizes jellegéből fakadóan és a vizes élőhelyeknek köszönhetően kiemelkedő értéket jelentenek az egyes vízimadár csoportok képviselői. Az egyes holtágak állandó fészkelői a különböző récefélék, mint például a védett csörgő réce (Anas crecca) és a barátréce (Aythia ferina) vagy a fokozottan védett cigányréce (Aythia nyroca) . Szinte minden vizes élőhelyen találkozhatunk nyári lúd (Anser anser) párokkal, akik szinte legkorábban állnak párokba és keresnek fészkelésre alkalmas területet. A vöcskök képviselői közül rendszeresen költő fajok a búbos vöcsök (Podiceps cristatus) , a ritkábban előforduló vörösnyakú vöcsök (Podiceps grisergena) és talán a leggyakoribb kis vöcsök (Tachybaptus fuficollis) . Kisebb-nagyobb csapatokban rendszerint megjelennek a terület holtágain a kis kárókatonák (Phalacocorax pygm aeus) is, hínárnövényzettel megfelelően benőtt részein pedig fattyú- és kormos szerkő (Chlidonias hybri da és C. nig er) kolóniák telepednek meg rendszeresen. A Tájvédelmi Körzetben korábban nagy létszámú gémtelep helyezkedett el az egykori bokorfüzeseken, azonban az élőhely folyamatos degradációjának következtében mára ez a telep megszűnt létezni. Szoliter módon azonban fészkelő fajokként megfigyelhetőek a törpegém (Ixobrychus minutus), a bakcsó (Nycticorax nycticorax) , a vörös- és szürke gém (Ardea purpurea és A. cinerea) sőt, a nagy kócsagok egy kisebb kolóniája is megtalálható a terület tiszalúci határában. A gólyafélék közül a Tájvédelmi Körzethez tartozó települések szinte mindegyikén költ a fehér gólya (Ciconia ciconia) , melyekkel a falvakon kívül a gyepterületeken, vizes élőhelyeken találkozhatunk, miközben zsákmány után kutatnak. Kiemelkedő jelentőségű szerepet tölt be másik gólyafélénk, a fekete gólya (Ciconia nigra) életében a Kesznyéteni Tájvédelmi Körzet, ugyanis azon túl, hogy fészkelő fajként is jelen van, a terület kelet Magyarország egyik legjelentősebb fekete gólya gyülekező helyének számít, ahol évente az őszi vonuláson legalább 400-500 egyed fordul meg. A terület nedves rétekben igen gazdag, s megfelelően vizes években kiváló fészkelőhelyet nyújtanak a fokozottan védett harisnak (Crex crex) . Természetesen ezen ritkább és veszélyeztetettebb fajok mellett számos, az egyes élőhelyek karakterfajai is megfigyelhetők, mint például a füves, pusztai élőhelyeken a sárga billegető (Motacilla flava), vagy a vizes élőhelyekhez kötődő fülemülesitke (Acrocephalus melanopogon) .

A terület a madárvonulás szempontjából is kiemelkedő jelentőséggel bír. Megannyi nagy lilik és vonuló récefaj, mint például a fütyülő réce (Anas penelope) vagy a kanalas réce (Anas clypeata) tölt rövidebb-hosszabb időt a térségben ez időtájt. Őket követik egyes ragadozómadár fajok is, mint például a vándorsólyom (Falco peregrinus). A ragadozómadarak közül kiemelendő még a vonuló és a nagy egyedszámban áttelelő kékes rétihéja (Circus cyaneus) és gatyás ölyv (Buteo lagopus) állomány is. Jelentős mennyiségű partimadár fajnak adnak út közbeni táplálkozási lehetőséget a Tájvédelmi Körzet területén található vizes- foltok, élőhelyek, így a pajzsos cankó (Philomachus pugnax) például tömegesen fordul elő. Vonuló fajaink közül megemlíthető még az itt átvonuló darvak (Grus grus) száma.

Az emlősök közül a természetvédelmi szempontból értékes egyes fajok közül sajnos egyre inkább negatív tendenciákat figyelhetünk meg. Az ürge (Spermophilus citellus) korábban nagyobb egyedszámban volt megfigyelhető a hátakon, azonban a korábban bevett legeltető állattenyésztés visszaszorulásának következtében a faj élettere jelentős mértékben beszűkült, így már csupán egy-két helyen említhető meg jelenléte. Ugyanez az állomány csökkenés mondható el sajnos a másik jelentős prédaállatról, a mezei hörcsögről (Cricetus cricetus) is. A rágcsálók közül azonban pozitív tendenciákat mutató faj is kiemelhető, így a hód (Castor fiber) jelentős egyedszámban figyelhető meg a térségben, melyhez telepítések révén mesterségesen is igyekszünk hozzájárulni. A vizes élőhelyeken előforduló másik emlősfajunk, a vidra (Lutra lutra) is megfigyelhető, elsősorban a nagyobb vízfolyások mentén. A ragadozó fajok közül kiemelendő a viszonylag ritka előfordulású vadmacska (Felis sylvestris) jelenléte is. A védett fajok közül a denevérek egy kevésbé kutatott csoport, azonban a közönséges késeidenevér (Eptesicus serotinus) , a tavi- és a vízi denevérek (Myotis dasicneme és M. daubentonii) előfordulnak. A vadászható fajok közül kiemelendő dámvad (Dama dama) állomány mellett az utóbbi években a gímszarvasok (Cervus elaphus) is egyre jelentősebb egyedszámban jelennek meg a területen. Az őz (Capreolus capreolus) szép számban figyelhető meg. A vaddisznó (Sus scrofa) túltartott állománnyal bír, így komoly károkat okoznak a területben és a természetvédelmi szempontból értékes állatfajok, elsősorban a földön fészkelő- és a vízimadár fajok állományában. A mezei nyúl (Lepus europeus) egyedszáma csökkenő tendenciákat mutat elsősorban az intenzív mezőgazdasági művelés miatti élőhely beszűkülés következtében. A vadászható ragadozó emlősfajok közül a vörös róka (Vulpes vulpes) mellett egyre nagyobb egyedszámban figyelhető meg az aranysakál (Canis aureus).

Botanika

A térség növényföldrajzi értelemben a Tiszántúl (Crisicum) flórajárás sze.

A Tájvédelmi Körzetben 52 növénytársulás fordul elő, melyek között van kipusztulással veszélyeztetett, illetve aktuálisan, valamint potenciálisan veszélyeztetett. A jelentős természetátalakító beavatkozások miatt (homoki tölgyesek kiirtása) igen magas azon védett növényfajok száma, melyeket kipusztultnak kell tekintenünk a térségből.

Az egyik jellemző növényzeti típust a szikesek adják, melynek kialakulásában és fennmaradásában nagy szerepet játszottak az emberi hatások. A szikesek a változatos mikrodomborzatnak megfelelően mozaikos élőhelyeket alkotnak. A mozaikosság a vízborítás időtartamától, valamint a talaj szikesedésének és eróziójának a mértékétől függ. A mozaikos jellegű, ún. padkás szikesek legszebb képviselői a Tiszadobi Gulya-legelőn találhatóak. (Leuceanthemella serotina), mocsári aggófű (Senecio paludosus), hosszúlevelű veronika (Pseudolysimachion longifolium),A területek jellemzői még az övzátonyok és sarlólaposok váltakozása. A szikesedett övzátonyok botanikai értéke a több tizezer egyedből álló agárkosbor (Orchis morio) állomány. A harmatkásás, időszakosan kiszáradó mocsaraiban és rétjein él a kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum) . A nádas mocsarak szélein jelentős a nádi boglárka (Ranunculus lingua) előfordulása. A mocsárrétek magaskórós társulásiban tiszaparti margitvirág (Leuceanthemella serotina), mocsári aggófű (Senecio paludosus), hosszúlevelű veronika (Pseudolysimachion longifolium ), és debreceni torma (Armoracia macrocarpa) található. A mocsárrétek két gyönyörű növénye az elegáns kosbor (Orchis laxiflora elegans) és a hússzínű ujjas kosbor (Datylorhiza incarnata). Legkiterjedtebbek a cickórós (Achilleo-Festucetum pseudovinae) és az ürmös sziki gyepek (Artemisio-Festucetum pseudovinae), melyeket hagyományosan legeltetéssel hasznosítanak. A belvizes szántókon és az időszakos vizes laposokban a törpekákás iszapnövényzet (Eleochari aciculari-Schoenoplectetum supini) képviselői is, úgymint a heverő iszapfű (Lindernia procumbens), a pocsolyalátonya (Elatine alsinastrum), a magyar látonya (Elatine hungarica) és az iszaprojt (Limosella aquatica) vannak jelen. Vegetációtörténeti szempontból érdemes még kiemelni egy szikesekhez köthető értékes növénytársulást: a sziki erdőspuszta-rétet (Peucedano-Asteretum sedifolii), melynek szép állományai a tiszalúci Hímestó-háton, Tiszújváros Bakrakon, valamint Tiszadob Kocsordoson található. Jellemző védett fajai a fátyolos nőszirom (Iris spuria), a sziki kocsord (Peucedanum officinalis) és a réti őszirózsa. (Aster sedifolius), kornistárnics (Gentian pneumonanthe).

A térség telepített erdőiben fehér (Cephelanthera damasonium) és kardos madársisak (Cephalanthera longifolia), és Tallós-nőszőfű (Epipactis tallosi ) található.



Kultúrtörténeti emlékek

A Kesznyéteni Tájvédelmi Körzet kultúrtörténeti emlékekben is gazdag. A terület közelében két kunhalom és egy földvár maradványai is megtalálhatóak. Az egykori földvár területén, mely Tiszalúc község határában található, az ún. Danka dombon feltárások is zajlottak, melyek eredményeként kiderült, hogy a földvár egy az egykori Tisza-meder feletti magaspart szélén álló többrétegű bronzkori település. A kultúrréteg alján a korai bronzkor zóki kultúra nyírségi csoportjának települési rétege mutatta az első emberi lét nyomát, felette a hatvani kultúra 3 m magas rétegsorát tárták fel. Sok háztörmelék, és egyéb hulladék tell-szerű településre utal. A kutatás megállapította, hogy a Dankadomb kezdettől fogva árokkal volt körülvéve, amely eredetileg 20-25 m széles volt. Ez védte a 25-50 m-es ovális teleprészt. A telep mai területe kb. 1 ha. A leletek alapján feltehető, hogy az erődítmény már a korai zóki kultúra idején megépült és a hatvani kultúra is használta. A terület régészeti védelem alatt áll. (forrás: www.bnpi.hu)

A Tájvédelmi Körzetet körülvevő körtöltés a kultúrtörténeti emlékek egyik leglátványosabb megjelenése, ugyanis 1846. augusztus 27. itt kezdődtek el a folyószabályozási munkák, a melyek jelentősen hatottak az Alföldi táj kialakulására. Ennek a folyamatnak és tevékenységnek művészibb megjelenési formája az ún. hármas emlékmű, mely az Úrkomi magaslaton állít emléket a Tisza szabályozás nevezetes személyeinek, így Gróf Széchenyi Istvánnak, Gróf Andrássy Gyulának és Vásárhelyi Pál vízépítőmérnöknek.



Gyakorlati természetvédelem

Élőhelykezelések

A Tájvédelmi Körzeten belül élőhelykezelések szempontjából elsősorban a vizes élőhelyeknek, a gyepterületeknek/réteknek és az erdőknek van jelentősebb szerepe, melyben a helyi gazdálkodók, mint haszonbérlők vesznek részt elsősorban.

A vizes élőhelyek esetében fenntartásuk legfontosabb kritériuma megfelelő vízellátottságuk biztosítása, melyet a korábban pályázati úton kialakított zsiliprendszerrel lehet megvalósítani, s a szárazabb időszakokban, illetve mikor szükséges a vizet visszatartani. Így a vizes élőhelyek megóvhatóak a kiszáradástól, illetve az eutrofizáció mértéke is csökkenthető. A vizes élőhelyeknél kell taglalnunk a nádasok kezelésének témakörét is. A Tájvédelmi Körzet területén nagy kiterjedésű nádasok is találhatók, melyek egy része alkalmas nádaratásra. Ezt éves szinten a természetvédelmi előírásoknak megfelelően végzik, úgy, hogy ugyanaz a terület sosem eshet egybe a korábban levágottal, illetve a nádasok egyharmada mindig visszahagyandó más-más területrészeken.

A gyepterületeket elsősorban kaszálással, másrészt pedig legeltetéssel hasznosítják a területen jelenlévő gazdálkodók. Jelenleg nyolc gazdálkodó állatállománya járja a területet. Elsősorban szürkemarha legeltetése zajlik, mellette bivaly, illetve magyar tarka fajták,illetve egy területrészen birkák legeltetése valósul meg. A füves élőhelyek másik kezelési módja, a kaszálás a természetvédelmi elvárásoknak megfelelően, a szabályokat és előírásokat betartva és betartatva zajlik. A Tájvédelmi Körzet kiemelkedő élőhelyi értékei a nedves rétek, melyek azonban sok esetben a kezeletlenség következtében becserjésedtek, illetve invazív fajok telepedtek meg. Ezen állapotok felszámolására és az élőhelyek felszabadítására zúzással és kaszálással történik az élőhelyek rehabilitációja.

A Tájvédelmi Körzetben, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság kezelésében álló erdők elsősorban telepített erdők és ártéri erdők. A kezelés célja olyan erdei élőhelyek kialakítása, amelyek a termőhelyi körülményeknek megfelelőek, és a későbbiekben elsősorban természetvédelmi érdekeket legyenek képesek szolgálni, így megfelelő élőhelyekként tudjanak funkcionálni, s mellette a természetvédelmi szempontoknak megfelelő erdőgazdálkodásra is alkalmasak legyenek. Így a vízhatás által jobban érintett területeken elsősorban a puhafás ligeterdőkre jellemző fafajokat (szürke nyár, mézgás éger), míg a vízhatás által kevésbé érintett területeken keményfás ligeteredőkre jellemző fafajokat (kocsányos tölgy, magas kőris) ültettünk. A korábban természetvédelmi szempontoknak nem megfelelő állapotú, illetve a véghasznált erdőkben fafajcseréket is végrehajtottunk a fent meghatározott kritériumoknak megfelelően. Az erdők kezelését, ápolását egy húsz főből álló közfoglalkoztatottakból álló brigád végzi.

Kiemelendő még a szántók kezelésének témaköre. A szántóföldi művelés is a természetvédelmi szempontoknak megfelelően, az előírások betartatásával zajlik, az alkalmazható vegyszerek mennyisége, a termesztett kultúrák meghatározása által.

Fajvédelem

A területen előforduló védett és fokozottan védett fajok közül számos fajnak tudunk segíteni fennmaradásának elősegítése érdekében szaporodóhelyeik létesítése, karbantartása útján, élőhelyeik fenntartása révén vagy magának a faj egyedeinek betelepítésével.

A réti sas a madártani értékek egyik kiemelten óvott képviselője. A faj megóvása érdekébe a költések rendszeres ellenőrzése révén igyekszünk minél több információt szerezni a már ismert párokról, míg fészektérképezéssel és a madarak területen való mozgásának nyomon követésével az új fészkelőhelyek megismerésének érdekében. Költésüket műfészkek kihelyezésével próbáljuk elősegíteni, illetve az egyes egyedek azonosítása- és későbbi előfordulásaik dokumentálása érdekében a fiókákat gyűrűkkel látjuk el. A költési időszakban és azon kívül is időbeli és térbeli korlátozással tartjuk fenn a fészek környezetének érintetlenségét és zavartalanságát.

A kerecsensólyom védelme érdekében a Tájvédelmi Körzet területén három mesterséges költőhely van kihelyezve magasfeszültségű traverzekre, költésének elősegítése érdekében. Amennyiben költésre kerül a sor, igyekszünk azt folyamatos megfigyeléssel nyomon követni.

A haris védelme érdekében elsősorban a megfelelő élőhelykezelési módokat kell megválasztanunk és felügyelnünk, így a kaszálás megfelelő időben és módon történő végrehajtását. Éjszakai területbejárásokkal keressük meg a revíreket, s éneklő hímek észlelése esetén védőzóna kijelölésére kerül a sor, a faj költésének és a fészekaljak zavartalansága érdekében.

A szalakóta védelme érdekében elsősorban költőhelyeik bővítését elősegítendő, évente bővülő állományú „D” típusú odúkat helyezünk ki gyep, ritkábban szántó területek közelébe elsősorban fákra, illetve villanyoszlopokra. A költést minden évben ellenőrizzük, s a fiókák megfelelő fejlettségekor gyűrűzzük őket. A faj védelmének másik fontos módja, a megfelelően kezelt élőhelyek fenntartása legeltetéssel, illetve kaszálással.

A fekete gólya megóvása érdekében a költést rendszeresen ellenőrizzük, s fészektérképezéssel, illetve a madarak területen való mozgásának figyelemmel kísérésével igyekszünk új fészkelőhelyeket találni. A költési időszakban és azon kívül is időbeli és térbeli korlátozással tartjuk fenn a fészek környezetének érintetlenségét és zavartalanságát.

Természetvédelmi problémák

A Kesznyéteni Tájvédelmi Körzetet érintő problémák közül kiemelendő az engedély nélküli favágás, illetve gyűjtések esete. E tekintetben azonban az utóbbi években jelentős javulás figyelhető meg.

További problémát jelent a területre való behajtás nem megfelelő talajviszonyok között, mely legtöbb esetben a vadászattal hozható összefüggésbe, s ennek következtében jelentős természetkárosítások figyelhetőek meg egyes élőhelyeken. A vadászattal kapcsolatosan további probléma a nem megfelelően kialakított szórók jelenléte is.

Jelentős problémát vet fel a vizes élőhelyek szárazodása, mely a nem megfelelően kiépített vízutánpótlási rendszer következtében lép fel, s emiatt a vizes élőhelyek túl korán száradnak ki, aminek következtében mind a halak, a kétéltűek, illetve a költő madárfajok vízutánpótlás nélkül maradhatnak, illetve a vonuló fajoknak sem biztosíthatóak megfelelő körülmények.

A területen a vaddisznó állománya hatalmas természeti károkat okoz, mind az élőhelyek feltúrásával, mind a földön fészkelő- és a vízi madarak költésének tönkretétele által. Utóbbi szempontjából jelentős problémát okoz a dolmányos varjú (Corcus corone cornix), és a szarka (Pica pica) tömeges jelenléte is. A vaddisznók esetében további probléma a terület egyes részein található, nem kezelt bozótos területek fenntartása.

Az elektromos vezetékek és tartó oszlopok jelenléte potenciális veszélyforrás, aminek következtében, az áramütések viszonylag gyakori problémának tekinthetőek a területen, továbbá jelentős tájképi romlást okoznak.

Kutatás oktatás

A Kesznyéteni Tájvédelmi Körzet területén jelentős botanikai kutatások folytak, melynek következtében a terület flórája és számos élőhely került meghatározásra, illetve leírásra, illetve új növényfajok is kimutatásra kerültek, mint például a Potamogeton sarmaticus. Folyamatos madártani kutatások, monitoringok zajlanak, így például minden évben meggyűrűzésre kerülnek a réti sas, illetve a szalakóta fiókák, továbbá a Bátka nevű területrészen zajlik a Tiszalúci Madárgyűrűző Tábor is. Emellett természetesen számos madárfaj megfigyelése zajlik a területen, illetve a többi állatcsoportra kiterjedő egész éves biotikai adatgyűjtés zajlik.

Kötelező szakmai gyakorlatok végzésére is lehetőség van a Tájvédelmi Körzet természetvédelmi őrszolgálata mellett, melynek során a középiskolai és felsőoktatásban részt vevő hallgatók megismerkedhetnek a gyakorlati- és hatósági természetvédelem egyes részeivel.

Látogathatóság

A Tájvédelmi Körzet szabadon látogatható, kis része a Szamárháti tanyáról kiinduló tanösvény mentén is bejárható. Más részeket a természetvédelmi őrök szakvezetésének keretében, vagy önállóan is be lehet járni, a jelenleg kialakításra kerülő túraútvonalakon, melyeket a Bükki Nemzeti Park honlapján lehet majd elérni. A körtöltés mentén kerékpárral is körbetekerhető a terület.

Elérhetőség

Bükki Nemzeti Park Igazgatóság: 3304 Eger, Sánc u. 6. tel: 36/411-581; e-mail: titkarsag@bnpi.hu

Dél-borsodi Tájegység: e-mail: dbte@bnpi.hu

Természetvédelmi őrszolgálat: Zákány Albert: tel.: +36304079888; e.mail: zakanya@bnpi.hu

Soós Gábor: tel.: +36302953729; e-mail: soosg@bnpi.hu



Kapcsolódó